Life is Dancing - Az élet tánc

Két részre szakadt tábor

Nem számítottam rá, hogy amikor megérkezünk, a Keszthelyi hotelben már Berci új barátnőjeként gondolnak rám. A videót mindenki látta, amin persze mi csak táncoltunk, de fültanúi voltak, ahogy Zita és Berci veszekedtek így mindenki levonta a maga következtetését így a csapat két részre szakadt. Laura teljes mértékben mellettem állt, így Anna is hozzánk pártolt valamint Dorina. A fiúk közül pedig Olivér és Dominik voltak, akik jobban kedvelték Bercit, mint Zitát. Mindenki más Zita oldalán állt. A legjobba az egészben az, hogy Bercivel nem is voltunk együtt, de semmi kedvünk nem volt ezt elmagyarázni nekik így hagytuk, hogy had gondoljanak azt, amit akarnak.

A hotel ahol megszálltunk, egy újonnan nyílt négy csillagos hotel volt, wellness részleggel együtt, aminek kellett a reklám, így mi ingyen szálltunk meg itt. Cserébe azt kérték, hogy népszerűsítsük a hotelt, hogy minél többen meg akarjanak itt szállni. Mindenkinek két ágyas szoba lett lefoglalva, én Zolival voltam egy szobában és Bercivel, aki befoglalta magának a kanapét. Zitát sehol se láttuk, amikor megérkeztünk és azt hiszem ez jobb is így. Nem álltam készen arra, hogy a szemébe nézzek.

- Sajnálom Berci – pillantottam a mosdóból kilépő férfira, mire felsóhajtott és lehuppant mellém az ágyra.

- Én nem – vágta rá.

- De azt mondtad, hogy Zita... nos, nem stabil és... mi van, ha történik vele valami az én hibámból?

- A te hibádból semmi sem fog történni Nóri. Zita ő... tudod meséltem, hogy egy helyen táncoltunk, ám azt nem teljesen azért hagytuk ott, mert nem tetszett, ami ott folyik és túl sokan lettünk. Zita beleszeretett a vezetőnkbe, aki hagyta, had rajongja körbe és le is feküdtek. Zita teherbe esett, de Karesz nem vállalta a felelősséget. Zita és én barátok voltunk, ő pedig hozzám szaladt, amikor Karesz elzavarta. Mit tudtam volna én tenni? Semmit. Megígértem neki, hogy mindenbe támogatom. Sok lehetett neki, mert egy este gyógyszert vett be, nem keveset. Az orvosok őt megtudták menteni, de a babát nem.

- Te szent Isten – lábadt könnybe a szemem.

- Nos, igen. Ez idő alatt kerültünk közelebb egymáshoz, és a Futótűz volt az, ami vissza adta az életét. Most pedig fél, hogy te mindent elveszel tőle. Ami persze hülyeség – jelentette ki azonnal.

- Beszélnem kell vele. Nem akarok az ellensége lenni – pattantam fel, de elkapta a kezem.

- Felesleges lenne. Hidd el – nézett a szemembe.

- Berci mellette a helyed. Te vagy neki az egyik biztos pont az életébe – néztem vissza rá kemény arccal, belül pedig egyre jobban összeomlotta, a gondolatra, hogy köztünk vége, annak, ami még el sem kezdődött.

Berci felállt és felém lépett, én pedig elhátráltam, mert féltem, ha túl közel kerül hozzám, belekapaszkodok, és soha sem eresztem. Hátam a falra szerelt tükörnek ütközött, Berci pedig megállt előttem és lenézett rám.

- Unom, hogy mások akarják megmondani, hogy mit tegyek – suttogta. – Mintha jobban tudnák, hogy nekem mi a jó. Egy életem van, amiből egy évet elpazaroltam arra, hogy nem mertem megtenni azt, amit úgy éreztem meg kell tennem, hogy fellélegezzek. Mikor tehetem meg végre azt, amit szeretnék?

Karja ketrecbe zárt, ahogy tenyerét a tükörnek támasztotta, és felém hajolt. Lélegzete simogatta az arcomat, én pedig zihálva ragadtam meg a pulcsiját és húztam közelebb magamhoz őt. Mire vársz? Tedd meg – könyörögtem neki némán. Tegnap este is megtetted, akkor tedd meg most is, hogy minden percére emlékezni tudjak!

- Srácok. A csonka csapatot érdekli az ötletetek – kopogott be Zoli illedelmesen.

- Megyünk már – kiáltotta Berci egy pillanatra behunyva a szemét, majd ellökte magát a tükörtől és a pulcsiját lekapva átcserélte egy kék pólóra.

A hotel biztosított számunkra egy gyakorló termet, ami igazából a rendezvényterem és most éppen díszítettem, mert estére ABBA est lesz, ahova a hotel vendégei ingyen bejöhettek, külsősnek viszont fizetnie kellett a belépőt. Mi nyolcan most itt voltunk a rendezvényterembe és segítettünk az alkalmazottaknak a díszítésben. Oké, igazából az volt, hogy mikor beléptem azonnal másztam fel az egyik szabad létrára, hogy díszítsek. A karácsonyba is a díszítést imádtam a legjobban. Zoli nyugodtan főzőcskézhetett odabent anyuval, én apával pedig feltettem a fényfüzért a házra és kihordtam a rénszarvasokat és a többi világító díszt, amit minden évben másként rendeztem el. Igen, a mi házunk karácsonykor már csak ilyen giccses, de én imádtam. A karácsony a szeretetről és a giccsről szólt.

- Igazán izgalmas nézni, ahogy a lufikat fújod, de szeretnék végre wellnessezni édesem – szólt oda nekem Olivér.

- Igaza van – pillantott rám Berci, mire sóhajtottam egy nagyot és talpra álltam.

- Oké, mutassuk meg nekik – csaptam össze a tenyeremet és középre sétálva leguggoltam a kezdő pozícióba.

Zoli elindította a dalt, majd a helyére sietett, kezét a nadrágja karcába akasztotta, fejét lehajtotta. Én kezdtem el először táncolni, utánam pedig Laura, majd Berci és végül Zoli. Nem is figyeltem, oda a többiek reakciójára egyszerűen csak táncoltam. A lelkem mélyén éreztem, hogy tetszeni fog nekik. Ha nem lennének nyitottak az új felé, akkor most nem is lennének itt. A dal felénél tartottunk, amikor az hirtelen elhallgatott. Zita felé kaptam a fejem, aki a száját összepréselve tartotta a kezében Zoli telefonját, tekintetével szinte ölt, ahogy minket méregetett.

- Tudhattam volna – sziszegte elhátrálva.

- Zita – szólt utána Berci.

- Egész végig erre készültél igaz? A hátam mögött létrehoztál egy új csapatot, hogy keresztbe tegyél nekem – vágta az arcába könnyes szemekkel. – Hogy tehetted ezt? – kérdezte és indulatosan megtörölte a szemét, Zoli telefonját lecsapta az asztalra, majd sarkon fordult és kilökte az ajtót.

Elsők közt ocsúdtam fel és vetettem magam Zita után, nem törődve azzal, hogy Berci arra kért, ne tegyem.