Life is Dancing - Az élet tánc

Kis családunk

Tátott szájjal meredtem az előttem magasodó villára. Mikor Zoé azt mondta, hogy a nagybátya kölcsönadta nekünk pár napra a Siófoki nyaralóját nem hittem volna, hogy egy ekkora villa fog előttem magasodni. Márpedig ez egy villa, tornyokkal és árkáddal. A falak vörös téglából voltak, amitől az az érzésem támadt, hogy egy középkori filmbe csöppentem, aminek hatását megkoronázta az oroszlános kerítés. A kocsikat kint hagytuk a ház előtt, a parkolóban és követtük Zoét a házba, ami belülről még gyönyörűbb, mint kívülről. A falakat lambéria borította és a földszint egyetlen hatalmas tér, ahol helyet kapott a nappali és az étkező, de egy biliárdasztal is található, amit ha megfordítasz csocsózni is tudsz. Két csigalépcső is vezetett fel az emeletre, a ház két végéből, de körbe is lehetett járni az emeletet, mert úgy lett kialakítva. A levegőben citromos bútorápoló illata terjengett, ebből gondoltam, hogy valaki kitakarította a házat, és amikor Olivér kinyitotta a hűtőt, az fel volt töltve mindennel, amire szükségünk lehet az itt tartózkodásunk alatt. Ha mindez nem lenne, elég a bejárati ajtóval szembeni falat csak üveg borította, így csodálatos rálátásunk volt a Balatonra és a kinti medencére, aminek fele a terasz alatt volt, a másik pedig a szabadban.

- Ejha – füttyentett mellettem Berci elismerően. – Mond meg a bácsikádnak Zoé, hogy köszönjük szépen.

- Örül, hogy vendégül láthat. Viszont tényleg viselkedjünk, vannak kamerák, amin keresztül tuti figyelni fog minket.

- A hálóban is? – kérdezte Laura.

- Nem ott nem – nevette el magát zavartan.

- Még szerencse – súgta a fülembe Berci, én pedig szomorúan lebiggyesztettem a szám.

- Ne reménykedj csak aludni fogunk.

- A picsába – sóhajtott fel. – Sebaj, majd filmezünk és csókolózni szabad.

- Megnézem én, hogy meg tudod-e állni egy csóknál – vigyorogtam rá.

- Ez felhívás volt keringőre, hölgyike?

Elvesztem a tekintetében majd mosolyogva megfogtam a kezét és magam után húztam az emeletre.

- Nyugodtan vállaszatok magatoknak szobád, de a torony az enyém – kiáltotta utánunk Zoé.

- Pedig most akartam lefoglalni – csettintettem bosszúsan.

- Ha kell, a tiétek lehet – mondta azonnal, mire rámosolyogtam.

- Csak vicceltem.

Az emelet közepe tájékán választottunk szobát, mert hát mégis mi vagyunk a vezetők és nem kéne teljesen félre vonulnunk. Ennek a szobának a színe tört fehér volt, szürke bútorokkal, kényelmes kanapéval, az ágyat egy szürke bolyhos takaró fedte, és az ágy felett volt egy hatalmas tükör. A szobához tartozott egy kis fürdő is, aminek külön örültem.

- Mi a mai program? – kérdeztem és elnyúltam az ágyon.

- Gyakorlás, gyakorlás és gyakorlás. Két nap múlva lesz csak fellépésünk addig szabadok vagyunk – mászott felém, és felettem egyensúlyozva lenézett rám.

- Mi lenne, ha ma nyársalnánk? Szalonna, kolbász, sör, zene – vetettem fel csillogó szemekkel. – Tehetnénk fel egy táncot, ahogy a tábortűz mellett táncolunk, és ezzel meghirdethetnénk, hogy lehet hozzánk jelentkezni – gondoltam tovább, Berci pedig nevetve nézett rám, tekintete csillogott.

- Szerelmes vagyok, a terveidbe tudod? Szerelmes vagyok beléd – mosolygott kedvesen.

- Hm... milyen jó nekem – nyújtózkodtam alatta és egyik lábamat a dereka köré kulcsoltam, mire megsimogatta a vádlim és a combom.