Life is Dancing - Az élet tánc

Akkor csak barátok

Arra keltem fel, hogy a nap egyenesen az arcomba tűzött és a nyakam fájdalmasan elgémberedett. Kómásan pislogva ültem fel a kocsiban és hordoztam körbe a tekintetem. Berci mellettem feküdt, mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, ajka enyhén elnyílt, a vékony takaró a csípőjéig csúszott így láttam, hogy alsónadrágon kívül semmit sem viselt. Fintorogva masszíroztam meg a nyakam és ki löktem a kocsiajtót majd kimászva egy hatalmasat nyújtózkodtam. Nem mertem Bercit egyedül hagyni nyitott kocsival így az ülésre térdeltem és finoman megérintettem a karját.

- Ébresztő – suttogtam és erősebben megráztam.

- Hm? – dörmögte a karjába fúrva a fejét.

- Elaludtunk film nézés közben – emlékeztettem, és az ajkamba haraptam.

- Tudom – motyogta, és lassan kinyitotta a szemét, majd álmosan mosolyogva rám nézett. – Szia.

- Szia – köszöntem vissza. – Megyek készülődni csak nem akartalak itt hagyni egyedül – túrtam bele a hajamba.

- Okés – biccentett és ő maga is kimászott a kocsiból.

Belebújt a nadrágjába, a pólót pedig a kocsiban hagyta, aztán becsapta az ajtót és bezárta. Ezután egy hatalmasat nyújtózkodott, én pedig őt néztem, ahogy az izmai megfeszültek és a kockái még jobban kirajzolódtak. Díjnyertes pasi, kár, hogy nem lehetett az enyém. Elindultam a sátor felé, Berci pedig felvette velem a lépést, majd hirtelen hozzám hajolt és megpuszilta az arcom.

- Köszönöm, hogy itt vagy velem. Már rég nem lennék itt, ha te nem lennél.

Ez a vallomás ilyen korán reggel túl sok nekem. Ránéztem és a szemem könnybe lábadt. Bárcsak ennél több is lehetne. Sokat jelentettek nekem a szavai, és az, hogy tegnap este megfogta a kezem. De ha velem akart lenni, ha komolyan engem akart és tetszettem neki, akkor miért nem tett érte? Miért nem csókolt meg? Annyi alkalma lehetett volna már rá, annyiszor megcsókolhatott volna, amikor kettesben voltunk mégsem tette meg egyszer sem. Talán nem elég nyilvánvaló, hogy ezt szeretném? Lány létemre tegyem meg én az első lépést? Mire vár?

- Ez fordítva is igaz. Csak azért vagyok itt, mert te rávetted Zitát, had maradjak – mutattam rá.

Eszembe jutott, hogy mit mondott a bátyám és a gyomrom görcsbe rándult. Mi van, ha neki van igaza és Berci nem fogja elhagyni Zitát miattam? Ha tényleg csak amolyan könnyű kis szórakozás voltam neki, aki mellett elterelhette a gondolatait?

- Mi ez az egész Berci? – bukott ki belőlem a kérdés, mire megtorpant, és kérdőn rám nézett.

- Hogy érted?

- Nagyon jól tudod, hogy értem – sütöttem le a szemem és olyan erősen haraptam az ajkamba, hogy vér serken.

- Ha érteném, akkor nem kérdezném – lépett közelebb hozzám és megsimogatta az arcom.

- Erről beszélek – toltam el magamtól a kezét. – Simogatsz engem, megfogod a kezem, velem alszol, titkos találkáink vannak, mikor már mindenki alszik, tegnap pedig... - soroltam a könnyeimmel küszködve. – Barátnőd van Berci – suttogtam, majd megcsóváltam a fejem és bemásztam a sátrunkba.

Zoli odabent már ébren volt, a telefonját nyomkodta, amit most a hasára tett és rám nézett. A bőröndömért nyúltam, megkerestem a farmer rövidnadrágom és a bordázott fehér pólómat, majd magamhoz vettem a piperetáskámat és a törülközőmet.

- Hé – bökött meg a lábával Zoli.

- Mi van? – meredtem rá a sírás szélén állva.

- Tudok segíteni?

Megcsóváltam a fejem és kimásztam a sátorból. Bercit már sehol sem láttam.

Az a szar abban, hogy együtt melózol azzal a pasival, aki tetszik neked, hogy akkor is találkoznod kell vele, amikor nem szeretnél. Kihagyni nem hagyhatod a próbát, mert akkor repülni fogsz, én pedig nem akarok repülni. A tánc most nekem pont kapóra jött és levezethettem a felgyülemlett feszültséget. Próbáltam egyszer sem Bercire nézni, helyette minden figyelmemet Zitának szenteltem, aki a próba végén még meg is dicsért engem, mert egyedül én tökéletesen megcsináltam az egyik mozdulatot. Rámosolyogtam, de a mosolyom nem őszinte, mert láttam, hogy Bercivel kézen fogva közeledtek az épület felé, ami számomra felért egy gyomron rúgással, de így legalább már tudtam, hogy hányadán állunk. Eszébe se jutna miattam szakítani Zitával, és ezt tökéletesen bizonyította az, hogy most a pihenő alatt is a fejüket összedugva sugdolóztak, miközben Berci keze Zita combjára simult. Őket figyelve felmerült bennem, hogy vajon igazat mondott-e tegnap Berci azzal kapcsolatban, hogy nem izgul fel Zitától? Én képtelen lennék szerelmet tettetni és vágyat. Számomra ott ahol nincs kémia, azt nem is érdemes tovább húzni. Főleg ha az ember még fiatal. Arra eszméltem fel, hogy Berci engem nézett, mire azonnal elkaptam a tekintetem és Zoli felé fordultam, hogy integessek anyunak és apunak, akik videochaten hívtak fel minket.

- Minden rendben ugye? – kérdezte apu szigorúan méregetve minket.

Zoli és én egy pillanatra összenéztünk, majd mindketten mosolyogva bólogattunk. Igen minden a legnagyobb rendben, csak éppen engem már próbáltak megerőszakolni és a szívem is összetört, mert a pasi, akit szeretek hitegetett. Vagy talán nem is hitegetett, csak én hittem azt, hogy ez több mint barátság? És most Berci azért került engem, mert nem akart megbántani azzal, hogy csak barátként tekintett rám? Zavartan néztem magam elé, majd Berci felé pillantottam. Ő felpillantott a telefonjából és finoman felvonta a szemöldökét.

- Na, folytassuk – csapta össze a tenyerét Zita és könnyedén talpra szökkent. – Még fél óra utána ígérem, mindenki azt csinál, amit akar egészen estig – mosolygott bíztatóan.

Elköszöntünk anyuéktól, majd Zoli felpattant és engem is talpra rántott.

A próba után aztán Berci hozzám lépett és hiába próbáltam menekülni elállta az utamat.

- Beszélnünk kell!

- Nem szerintem nem kell – csóváltam meg a fejem. – Örülök, hogy minden rendben közted és Zita közt – mosolyogtam erőltetetten.

- Nóri kérlek – sóhajtott fel és a falnak támasztotta a kezét közvetlen a fejem mellett.

- Mi az? – néztem rá.

- Zita és köztem ez bonyolult érted? Évek óta együtt vagyunk, nem szakíthatok vele csak úgy. És szeretem őt – nézett a szemembe, én pedig úgy éreztem magam, mint akit felképeltek.

- Értem. Most már mehetek? – biccentettem a kijárat felé.

- Még nem fejeztem be.

- Pedig mindent értek. Szereted Zitát, most már újra izgulsz rá, minden tök világos – bólogattam hevesen és átbújva a karja alatt elmenekültem.

A női WC-ig bírtam tartani magam. Ott aztán magamra zártam az ajtót és felzokogtam.