Life is Dancing - Az élet tánc

Sosem adjuk fel!

A gondolataimba merülve figyeltem a partot nyaldosó hullámokat és időnként belekortyoltam a kávésbögrébe. Későn feküdtünk le az este, de nekem már ötkor kipattant a szemem, mert tudtam a mai sorsfordító nap lesz, és ez miatt képtelen voltam tovább aludni, ezért lejöttem a partra, hogy egyedül legyek a gondolataimmal és szépen mindent túlgondoljak, ezzel teljesen be paráztatva magam. Karok fonódtak körém, majd Berci ajka rátalált az ajkamra, én pedig belesimultam a karjába és a szememet behunyva átadtam magam a csókjának.

- Jó reggelt – súgtam, mikor az ajkunk elvált egymástól.

- Jó reggelt – köszönt vissza mosolyogva és elnyúlt a földön, fejét az ölembe hajtotta, amitől kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert hát menstruálok, aminek szaga volt.

- Berci... lehetne, hogy nem engem használsz párnának? – kérdeztem zavartan, ő pedig felenevetett és felült.

- Mióta vagy fent?

- Ötkor kipattant a szemem. Szeretném, ha felkeltenénk a tehetségkutatós pasasnak a figyelmét.

- Olyan fontos ez? – kérdezte a Balaton felé fordítva a fejét, mire ránéztem.

- Sok problémánk megoldódna és többen megismernének minket.

- Tudom – mosolygott rám. – És ha felfigyel ránk, az nagyszerű lesz, de ha mégsem... Én nem szeretnék senkinek sem megfelelni Nóri. Régen azért táncoltam, hogy kivívjam a környezetem elismerését, szerettem volna, ha mindenki az én barátom akart volna lenni, mert, hogy én milyen menő vagyok.

- Értem mire gondolsz Berci és igazad van. Nem mások miatt kell táncolnunk, hanem magunk miatt. Ha mások elismerése után vágyódunk, a tánc akaratlanul is munkává válik és többé már a szórakozást látjuk benne.

- Igen – biccentett, majd hosszasan sóhajtott egyet.

- Mond, el mire gondolsz – kértem közelebb csúszva hozzá és letettem a kiürült bögrémet a földre. – Ne tartsd magadba – hajtottam a vállára a fejem, ő pedig átölelte a derekam és ismét sóhajtott egy nagyot.

- Esténként arról szoktam álmodozni, hogy együtt sétálunk végig az egyetemen, vagy éppen a Tv2 épületében és boldog vagyok. Soha még csak meg se fordult a fejemben, hogy egyetemre menjek, vagy elhelyezkedjek egy Tv csatornánál, de amikor te Almádiba felvetetted, hogy velem tartanál, szöget ütöttél a fejemben és gyakran azon kaptam magam, hogy arra gondolok, mennyivel más lenne minden. Szeretnék visszaülni veled az iskolapadba, majd egy munkahelyen dolgozni veled, nélküled teljesen elképzelhetetlennek tartom. Számomra a világ körüli út, csak B terv, és nem leszek csalódott, ha nem sikerül. Félre ne érts, egyáltalán nem szeretném feloszlatni az LMNTRIX-et, igazi barom lennék, ha ezt tenném, de szeretném, ha a csapat megmaradna nekem, mint hobbi, mint egy menedék, ahol a barátaimmal táncolok együtt és beleadom szívemet, lelkemet. Zoli megtalálta a helyét az edzőterembe, Laura fodrász és őket boldoggá teszi, hogy ezt csinálhatják. Én pedig csak muszájból vagyok ingatlanközvetítő, mert kellett valamit kezdenem magammal.

- Ennél tökéletesebb nem is lehetnél – sóhajtottam és már pocsolyává olvadtam a szavaitól, közben pedig olyan szerelmesen néztem rá, hogy szerintem az már zavaró.

Bercit nem zavarta, keze az arcomra simult, tekintetét az enyémbe fúrta és tompán felnyögött.

- Utálom, hogy nem lehet.

- Ne haragudj – haraptam az ajkamba zavartan. – Valahol én is úgy érzek, mint te. Az érettségi közeledtével mikor az osztálytársaim, mint adták be a jelentkezésüket az egyetemekre, vagy éppen arról beszéltek, hogy hol fognak dolgozni, én csak álltam és tanácstalanul kapkodtam a fejem, mert nekem fogalmam se volt arról, hogy mit kezdjek magammal. Semmilyen szakmában se tudtam elképzelni magamat, komolyan csak egyetlen egy álmom volt, az pedig az, hogy egy napon tagja leszek a Futótűznek. Mikor ez megtörtént, a talaj stabilabb lett alattam egy rövid kis időre, aztán amikor Zitának nem tetszettem, megint minden imbolyogni kezdett, de még akkor sem adtam fel, mert volt egy sziklaszilárd kapaszkodóm – túrtam az ujjaimmal Berci hajába, ő pedig behunyta a szemét és elmosolyodott. – Ha nem sikerül és nem mi leszünk a tehetségeskutatós pasas kiválasztottjai én azt se bánom. Jó, igen bánni fogom, mert azért mégis világ körüli út, de sokkal vonzóbb számomra, hogy velem képzeled el a jövődet és én mindig téged választanálak.

- Mindig? – kérdezte mosolyogva és közelebb hajolt hozzám.

- Mindig – erősítettem meg.

- Szóval, ha esetleg felbukkan Ryan Guzman, öltönyben, hatalmas vörösrózsa csokorral a kezében és arra kér, légy a felesége akkor is engem választanál? – kérdezte a fülembe suttogva, én pedig hosszasan kifújtam a levegőt.

- Azért akadnak kivételek – szólaltam meg és lágyan beleharaptam a fülébe, ő pedig felhorkantott és eltolva magától felpattant.

Nevetve tápászkodtam fel, és néztem, ahogy lendületes léptekkel trappolt a ház felé majd futásnak eredtem és a hátára ugorva szorosan átöleltem a nyakát és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.

A fellépés előtti két órában már mindenki lázasan készülődött. Mindenki alatt természetesen a lányokat értettem, a fiúk még javában lazultak a medencében és rengeteget röhögtek. Ezt onnan tudtam, hogy nem egyszer felhallatszott, hogy milyen jókedvük volt, és a szívem minden egyes alkalommal megdobbant, amikor Berci nevetését hallottam. Laura mindenkinek ugyanolyanra fonta a haját, hogy a felsőnkön kívül más közös ismertető jegyünk is legyen és mindenki ugyanolyan árnyalatú rúzst kent a szájára.

- Nem túlzás ez egy kicsit? – kérdezte Berci, amikor egy csordaként levonultunk a lépcsőn.

- Hogy is érthetnéd – legyintett felé Laura, akinek haját együttes erővel hoztuk össze, de a végeredmény közel sem volt olyan tökéletes, mint amilyet ő font nekünk.

Mosolyogva léptem oda Bercihez és egymásba fűztem az ujjainkat.

- Indulunk? – kérdeztem.

- Indulunk – biccentett és körbe hordozta a tekintetét a többieken. – Általában nem szoktam lelkesítő beszédet mondani, de most az egyszer kivételt teszek és mondok. Magatok miatt táncoljatok srácok, és ne azért, hogy lenyűgözzétek azt a tehetségkutatós pasast. Mi tudjuk magunkról, hogy jók vagyunk és ne legyetek csalódottak, ha nem minket választ. Ha most nem sikerül, akkor majd legközelebb fog, mert mi sosem adjuk fel!

Srácok! Utolsó előtti fejezethez érkeztünk. Holnap felkerül az utolsó rész. :( Kinek, hogy tetszik Nóri és Berci története? Mi a véleményetek? Osszátok meg velem kérlek!