Life is Dancing - Az élet tánc

Ne agyalj, csak érezd!

Bercivel átszellemültünk turistákká, és mint a többség mi is pofátlanul betolakodtunk mások elé, hogy a lehető legjobb képet tudjuk lőni háttérben a Balatonnal. Nem mintha már nem lett volna rengeteg fényképünk a Balatonról, de Bercivel szavak nélkül is egyet értettünk abban, hogy muszáj dokumentálnunk az itt eltöltött pár órát, ami egyáltalán nem nevezhető randinak, mert valahol itt a bátyám is, és lehet, hogy jelen pillanatban is távcsővel figyelt minket. Ha valaki ránk nézett, biztosan azt gondolta, hogy Berci és én egy pár voltunk, mert bár nem fogtuk egymás kezét, de azt hiszem látszott rajtunk, hogy van egy kötelék kettőnk között. Vagy csak szimplán én akartam azt hinni, hogy ez így van.

- Figyelj – fordultam Berci felé és próbáltam ügyelni arra, hogy ne vörösödjek el úgy, mint egy rák.

- Igen? – vonta fel a szemöldökét kérdőn.

- Nem is mondtad, hogy Zitának feltűnt-e, hogy az éjjel szóval, hogy az éjjel nálunk aludtál. Igazán nem szeretném, hogy probléma legyen belőle – mondtam és szigorúan a Balatonra szegeztem a tekintetem.

- Ó.

Ó? Komolyan már megint Ó-zik mint pár napja otthon? Az őrületbe kerget ezzel az Ó-val. A szemem sarkából mertem csak rá pillantani, ő pedig nekidőlt a vállamnak és kedvesen rámosolygott.

- Felesleges dolgok miatt aggódsz Nóri.

- Nem hinném, hogy felesleges lenne – vontam fel a szemöldököm. –Mégiscsak a barátnőd.

- Zitával minden rendben, minden olyan, mint eddig. Vagyis szar – lökte el magát a korláttól és elindult a rengeteg lépcső irányába. – Na, jössz? – pillantott hátra rám.

- Ha olyan szar vele, akkor miért nem szakítotok? Ne haragudj, nem rám tartozik – húztam el a szám. – Megértem, ha nem akarsz róla beszélni.

- Veled mindenről szívesen beszélek Nóri. Azt hittem ez nyilvánvaló – nevette el magát halkan.

Ránéztem és akaratlanul is mosoly költözött az arcomra és melegedett meg a szívem tájéka. Olyan jó lenne nem egy helyben toporogni, hanem határozottnak lenni és kimondani azt, amit éreztünk, és amit akartunk, de nem tehettük meg. Nem amíg fenn állt ez a helyzet, hogy Bercinek barátnője volt. Ki tudja talán még meg tudják menteni a kapcsolatukat. Csendben lépkedtem lefelé a lépcsőn, egészen addig, míg Berci elém nem állt, ezzel megtorpanásra késztetve engem.

- Mi lenne, ha erre a pár órára, amit nyertünk félre tennénk mindent és csak két fiatal lennénk, akik jól érzik magukat?

- Legyen – mosolyodtam el.

A belső tónál kötöttünk ki, ahol rengeteg árus volt, szólt a zene és pár diákmunkás lány programfüzeteket osztogatott. Hatalmas nagy sor kígyózott az arcfestő előtt, és ahogy a lelkes gyerekeket figyeltem, nekem is kedvem támadt hozzá, de nem mertem beállni a sor végére, mert mi van, ha Berci kinevet és gyerekesnek titulál miatta. Mikor aztán a Henna tetováló sátra előtt haladtunk el Berci megtorpant és megfogta a kezem, hogy én is álljak meg. Köszönt mindkét lánynak, majd a katalógushoz lépett és fellapozta.

- Csak nem tetkót akarsz? – álltam meg mellette mosolyogva.

- Akarunk – helyesbített. – Valami párosat – tette hozzá miközben a homlokát ráncolva lapozgatott.

- Biztos? – kérdeztem meghatottan, de egyben aggódva.

- Igen. Miért ne?

- Hát én nem örülnék, ha a pasim más lánnyal készítene közös Henna tetoválást.