Life is Dancing - Az élet tánc

A csók, amire nem emlékszem

Eső kopogására ébredtem fel, fejem iszonyatosan sajgott, karom elmacskásodott és alig bírtam megmozdítani, amikor felültem. A látványra nem számítottam, ami fogadott. Mellettem Berci feküdt, mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, fejét az én párnámba fúrta. Mellette nekünk hátat fordítva Laura aludt összegömbölyödve, kisajátítva Zoli takaróját, aki most a szemét dörzsölgetve ült fel és mikor találkozott a tekintetünk, csak kérdőn meredtünk egymásra.

- Miért vagyunk négyen? – szólaltam meg.

- Segg részegek lettetek mind a hárman. Én hoztalak haza titeket nagy nehezen meg Zita. Úgy össze vesztek, hogy Berci itt keresett menedéket. Laura pedig, ő egyszerűen csak bedőlt ide és aludni kezdett – foglalta össze.

- Ó Istenem – pislogtam nagyokat. – Ugye csak szivatsz? Nem volt semmi olyan ugye?

- Csak táncoltatok amennyire én tudom – vonta meg a vállát. – Na, de mennyit. Abba sem akartátok hagyni – mondta és hozzá vágott Bercihez egy zoknit, mire ő összerezzent és lassan kinyitotta a szemét.

- A fejem – sóhajtott fintorogva.

- Üdv a klubban – biccentettem és visszadőltem, megpróbálva kényelmesebben elhelyezkedni.

- Esik? – kérdezte Laura kómásan. – Hé, te mit csinálsz itt? – kérdezte döbbenten.

- Ez az én sátram édesem – bámult rá Zoli.

Berci és én is érdeklődve figyeltük, ahogy Laura felült és körbe nézett. Hihetetlen, de Berci egyáltalán nem csodálkozott azon, hogy itt van, lehet ő emlékezett a tegnap estére, vagy már alapból természetesnek veszi, hogy itt van. Nem mintha én ne venném annak. Ő már ide tartozik mellém, hogy reggelente őt lássam, mikor felkelek.

- Azt álmodtam, hogy egy helyes pasi ölel magához engem. Merem remélni, hogy nem te voltál – kiáltott fel ijedten.

- Mert én nem vagyok helyes? – sértődött meg Zoli, mire felnevettem és felülve megkerestem a telefonom, ami már csutkára le volt merülve, így Berci telefonján néztem meg az időt.

- Hét óra. Mikor van az indulás? – pillantottam Bercire.

- Kilenckor – ásított egy nagyot és nyújtózkodott is hozzá.

Leplezetlenül kísértem végig a tekintetemmel a jelenetet, majd az ajkamba harapva beletúrtam a bőröndömbe. Előtúrtam az egyik hosszú magas derekú farmeremet, hozzá pedig egy vékony fehér pulcsit, amihez majd felveszem a farmermellényemet és meg is lesz a mai napi szettem. Elsőként másztam ki a sátorból, ki a szakadó esőbe, majd futva indultam a mosdók felé. Legnagyobb rémületemre a zuhanyzóknál összetalálkoztam Zitával.

- Jó reggelt – köszöntem, mire végig mért és biccentett egyet.

- Berci már ébren van?

- Igen.

- Jó. Nincs veled semmi bajom Nóri, de szeretném, ha távol maradnál tőle. A jelenléted teljesen megváltoztatja és nem éppen jó irányba – nézett a szemembe, majd kikerült és elhagyta a helyiséget.

Én pedig csak álltam ott és nem tudtam magam túl tenni a sokkon. Mire sikerült valamennyire összeszednem magam Laura csatlakozott hozzám.

- Úgy nézel ki, mint aki szellemet látott – pillantott az arcomra.

- Inkább úgy, mint akit megfenyegettek – húztam el a szám idegesen.

- Mi van? – pördült vissza felém.

- Találkoztam Zitával. Azt mondta tartsam magam távol Bercitől, mert a jelenlétemben megváltozik és nem éppen jó irányba.

- Csak féltékeny, ne foglalkozz vele – legyintett. – Komolyan ne Nóri. Berci tegnap este boldog volt és végre igazán elengedte magát – nézett rám figyelmeztetően.