Life is Dancing - Az élet tánc

Az LMNTRIX bemutatkozik

A hányinger kerülgetett és ez nem jó. Nagyon nem jó. Nem ez lesz a legelső fellépésem, mégis olyan ideges voltam, mintha életemben először most állnék színpadra. Ami valamilyen szinten igaz is. Most először fogok a színpadra állni egy teljesen új formáció tagjaként, mint az LMNTRIX egyik vezetője. Engem terhelt a felelősség, hogy minden tökéletes legyen, az én hibám lesz, ha valami rosszul sül el. Például felborul az egyik fáklya és lángra kap a színpad. Komolyan mégis miért jutott eszembe az a hülye ötlet, hogy fáklyák legyenek a színpadon?

- Bassza meg – doboltam idegesen a lábammal és a tekintetem ide oda cikázott a hatalmas tömeg láttán, akik mind a színpad előtt gyülekeztek.

A rendezvényt az egyik szabad strandon rendezték meg, a Balaton közvetlen mögöttünk volt, előttünk pedig a rengeteg ember. A többség mind Horváth Tamásra várt, azok, pedig akiknek nincs jegyük, csak az ingyenes előadásokat jöttek el megnézni. Mi Bercivel maradni fogunk, mert megnyertük a jegyeket még Tihanyban, amiről én teljes mértékben meg is feledkeztem. Berci juttatta eszembe, amikor meglobogtatta előttem a jegyeket és közölte, hogy ma este randizni fogunk.

- Hé – bújt hátulról hozzám Berci, izmos karját körém fonta és egy puszit nyomott az arcomra.

- Ideges vagyok Berci, nagyon ideges – sóhajtottam ingerülten.

- Miért?

- Nem tudom a fenébe is. Olyan mintha... úgy érzem valami rossz fog történni. Nem tudom, vagy kibicsaklik a lábam, vagy felborul egy fáklya.

- Nem fog ilyen történni. Biztonságos az egész, a szervezők belementek. Nem lesz itt gond – fordított maga felé.

- Hogy vagy ebben olyan biztos?

- Az évek meg a rutin – vonta meg a vállát. – Tudom mi miatt vagy ideges Nóri és az nem a fáklyák, de hidd el nem lesz gond. Az LMNTRIX tarolni fog!

Sóhajtva bújtam hozzá, fejemet a mellkasába temettem és behunytam a szemem. Berci ujjai a hajammal játszadoztak, és közben lágyan ringatózni kezdtünk a kék Duna keringőre, amire a színpadon egy versenytáncos pár táncolt. Kinyitottam a szemem és csendben figyeltem a táncukat. A páron látszott, hogy már évek óta űzték az ipart, előre tudták mit fog lépni a másik, arcuk teljesen átszellemült volt, ahogy táncoltak. Szinte éreztem magamon a férfi könnyed érintését, ami a nő lapockájára simult. Arcomra mosoly költözött, amikor felidéztem, hogy táncoltam Bercivel az esőben. Olyan boldog voltam. Bőrig áztam, de boldog voltam. Sosem hittem volna, hogy szerethetem Bercit, még ennél is jobban, mint eddig, de be kellett látnom, hogy a szeretetnek többféle fokozata is volt. Mikor csendben imádtam őt, azt hittem, hogy ennél jobban nem is tudok szeretni. De bizony, hogy tudok, ugyanis mostanra megismertem az igazi Németh Bertalant és többé már nem egy képzeletem által kreált férfi volt, általam felruházott tulajdonságokkal, hanem a hús vér férfi, aki most apró csókokat nyomott az arcomra, hogy felhívja magára a figyelmemet. Mosolyogva fordultam felé, mire megcsókolt, de ahelyett, hogy igazi csókot adna, ajka csak futólag súrolta az enyémet, majd bekapta az alsó ajkam és megszívta. A nyaka köré fontam a kezem és morcosan nyomtam az ajkának az ajkam, de hátra húzódott és a nyelve hegyét kidugva végig húzta az ajkamon. Panaszosan felnyögtem és finoman megcibáltam a haját, mire felnevetett.

- Gerlepárocska, csoportfotó – szakított félbe minket Laura.

Lesétáltunk a partra, ahol aztán elhelyezkedtünk. A fiúk hátra álltak, mi pedig előttük guggoltunk, aztán csináltunk egy olyat amin, mindannyian háttal vagyunk, hogy látszódjon az LMNTRIX felirat. Végül pedig egy olyan fényképet, amin mi lányok a fiúk hátára másztunk, és hülye arcot vágtunk. A képek elkészülése után Berci azonnal feltöltötte az új oldalunkra a komoly és a vicces képet, azzal a hozzászólással, hogy az LMNTRIX bemutatkozik. Mikor megkaptuk az értesítést, mind elővettük a saját mobilunkat és reagáltunk a bejegyzésre, valamint meg osztottuk a saját oldalunkon.