Life is Dancing - Az élet tánc

Szerelmi vallomás

Miután Laurával, Annával és Dorinával ezer meg egy fényképet készítettünk a folyosó végében lévő hatalmas tükör előtt állva, jókedvűen indultunk le a földszintre. Ahogy egyre lentebb értünk, úgy lett egyre hangosabb a zene, ami egyelőre még nem az ABBA szerzeménye volt, hanem Ricky Martin She Bangse. Könnyedén átjutottunk a biztonsági őrön, aki a jegyeket ellenőrizte, majd a bár felé vettük az irányt és rendeltünk magunknak. A bárnál ácsorgott pár lány a csoportból, és amikor megláttak, engem fintorogni kezdtek és tovább álltak.

- Csajok, ne ilyen feltűnően – mosolygott rájuk Laura.

- Vagy csak egyszerűen rá se nézzetek – tette hozzá Berci és a karja súrolta a felkaromat, amikor elnyúlt mellettem és elvette előlem a whisky-s poharat, kólával felhígítva.

Ivott pár kortyot, majd vissza adta a poharat. Az asztalra meredtem, szívem a torkomban vert, és nem mertem Berci felé fordulni. Miért rendes velem? Haragudnia kéne rám és messzire elkerülnie engem.

- Jó, hogy jössz. Nóri szeretne neked mondani valamit – mosolygott Laura, mire dühösen fintorogva rámeredtem.

- Az várhat. Ma bulizunk – vágta rá Berci és a kezemet megragadva a táncolók közé vont.

- Mit művelsz? – kérdeztem döbbenten és végig járattam rajta a tekintetem.

Szürke farmer, kék ing, ami lezseren volt csak betűrve a nadrágba és pár gomb be sincs rajta gombolva. Feljebb vándorolt a tekintetem és megkönnyebbülten sóhajtottam, amikor láttam, hogy a haja nem kócos. Ezek szerint nem Zita ágyából ugrott ki.

- Táncolok – vonta meg a vállát és szorosabban magához ölelt, combját a lábam közé nyomta, keze szorosabban tartott, majd hátra döntött, csípőjét pedig előre nyomta. – Vagy nem tehetem meg, mert a bátyádként tekintesz rám? – kérdezte keserűen.

- Hagyd abba – kértem és belekapaszkodtam a vállába.

- Miért? – szegezte nekem a kérdést. – Ha valóban a bátyádként tekintesz rám, akkor miért? – nézett mélyen a szemembe.

- Azt mondtad bulizni akarsz – kaptam el róla a tekintetem.

- Nem is olyan régen még megígérted nekem, hogy nem szaladsz el! – pörgetett meg, majd visszarántott magához és megmarkolta a fenekem, aztán a keze felkúszott egészen a lapockámig. – Mi lett azzal az ígérettel?

Nem válaszoltam semmit, fejemet Berci nyakába temettem és elsírtam magam, ő pedig erre megtorpant, és szorosabban magához ölelt.

- Sajnálom – sírtam. – Én csak azt szeretném, ha mindenkinek jó lenne. Nem akarom tönkre tenni Zitát, ezért mondtam neki, hogy nem érzek irántad semmit. Azt szeretném, ha lenne esélyetek helyre hozni a kapcsolatotokat – szakadt ki belőlem. – Szeret téged!

- Mit gondolsz, ő lemondana rólam miattad? – kérdezte, én pedig azonnal megráztam a fejem. – Na, látod. Akkor te se tedd – kérte.

- De mi lesz, ha összeomlik? – húzódtam hátra. – Ha megpróbál öngyilkos lenni?

- Sokáig én is azt hittem, de nem aggódhatok folyamatosan azon, hogy ő mikor omlik össze és, hogy neki mi a jó. Nem bírom tovább ezt csinálni Nóri – sóhajtott fel. – Már akkor szakítanom kellett volna vele, amikor rájöttem nekem te tetszel – nézett a szemembe. – De már nem számít, vége van – simogatta meg az arcom.

- Hogy érted azt, hogy vége van?

- Beszéltem vele, miután te ott hagytál és megmondtam neki, hogy nem számít, hogy te azt mondtad, nem úgy szeretsz. Én, szeretlek és el fogom érni, hogy viszontszeress. Szakítottam vele Nóri és soha nem éreztem magam még ilyen szabadnak. Ha vártál volna legalább estig a jótékonykodásoddal, akkor nem lett volna pár értelmetlenül eltöltött pocsék óránk.