Life is Dancing - Az élet tánc

Diótörő

A földön ülve a bőröndöm tartalmát válogattam, mert már nagyon ráfért egy kis rendbetétel. A koszos ruháimat egy zacskóba gyömöszöltem a többi tisztát pedig szépen összehajtogattam, majd amint végeztem az én bőröndömmel Berciét vettem kezelésbe. Épp az egyik fekete pólóját szimatoltam meg azon gondolkodva, hogy vajon tiszta-e vagy sem, amikor ő lépett be a szobába, két ruhazsákkal a kezében. A küszöbön aztán megtorpant és csodálkozva nézett rám.

- Mit csinálsz?

- Rendet teszek. Ez tiszta vagy sem? – lóbáltam felé a fekete pólót.

- Á már értem. Akkor te voltál az, aki rendet tett benne a múltkor – esett le neki.

- Igen, én, de úgy látom, nem becsled meg más munkáját – húztam össze a szemem, mire felkuncogott és a ruhazsákokat a fürdő ajtóra akasztotta. – Azok mik? – kérdezem kíváncsian.

- Nem tudom. Általában miket szoktak ruhazsákokban tartani?

- Én abba tartottam a néptáncos ruháimat.

- Hideg.

- Új egyenruhák a csapatnak?

- Hideg – vigyorgott rám.

- Menyasszonyi ruha? – vontam fel a szemöldököm kérdőn.

- Még mindig hideg, de ha szeretnél egy random esküvőt, akkor...

- Előbb át kell esned a kihallgatáson – tápászkodtam fel és közelebb sétáltam hozzá, meg a ruhazsákokhoz. – Apa halára fog rémülni, amiért pasim lett, alig pár nap alatt.

- De engem ismer...

- Szerethet téged úgy is, mint a saját fiát, akkor is puskával fog elkergetni, ha nem tart téged elég jónak hozzám – öleltem át a derekát mosolyogva, majd az egyik ruhazsákért nyúltam és lehúztam a cipzárt.

Pár pillanatig csak néztem a sötétkék kisestélyire és azon agyaltam, hogy vajon milyen alkalom miatt hozta ezeket most Berci? Alaposabban is szemügyre vettem a ruhát, aminek A vonala volt, aszimmetrikus és térdig érő, és ha megmozgattam, enyhén csillogott is. Áhítattal húztam, végig a kezem a ruha anyagán majd Bercire pillantottam, aki mosolyogva figyelt.

- Tetszik?

- Igen nagyon, de... - kezdtem a szavakat keresve, mire elém tartott két jegyet a Diótörő előadására.

Kikerekedett szemekkel, vigyorogva kaptam ki a kezéből a jegyet és tüzetesebben is szemügyre vettem, miközben a szívem a torkom környékén dobogott. Még otthon én is ránéztem az oldalukra, mert láttam, hogy lesz itt Keszthelyen előadás, de amikor jegyet akartam venni, csalódottan láttam, hogy mind elfogyott. És most itt tartottam a kezemben két jegyet, amik a lehető legjobb helyre szóltak. Felpillantottam, és Berci nyakába ugrottam, aki nevetve ölelt át engem.

- Hogyan és miért? – kérdeztem boldogan. – Vagy várj. Ez a jegy neked és Zitának szól? Berci – ráncoltam a homlokom.

- Szerinted Zita végig nézne egy ilyen előadást?

- Otthon mikor megnéztem már egy jegy sem volt, pedig elég hamar ránéztem az oldalukra. Akkor mégis, hogy lehet, hogy neked van két jegyed? Vagy Zitáé lett volna, vagy pedig titokban te is évek óta szeretsz és előre eltervezted ezt az egészet – találgattam.

- Sajnálom, de csak annyi történt, hogy egy ismerősöm mégsem tud elmenni, és én megvettem tőle a jegyeket. De azt hiszem, annak örülni fogsz, hogy már Almádiba megtettem és egy pillanatig se gondolkodtam azon, hogy kit vigyek magammal – nézett a szemembe, én pedig elérzékenyülve néztem vissza rá.