Life is Dancing - Az élet tánc

Dupla megalázás és egy megmentő

A fellépőruhámat vettem fel, mielőtt elindultunk volna, a kempingel szemben lévő szórakozóhelyre, de a táskámba azt a piros bőrruhát tettem el, amit Fanni választott ki nekem. Nem is tudom mit gondoltam, amikor válogatás nélkül ezt a ruhát vágtam bele a hátitáskámba, hozzá pedig a fekete magas sarkúmat. Talán Bencének akartam benne tetszeni, de az is lehet, hogy Bercinek? Nem tudom, egyszerűen nem tudom. Iszonyúan dühös voltam Bercire, amiért ő dühös volt rám. Azóta sem értem, hogy mégis, hogy képzeli ezt az egészet, de már nem is próbálom megérteni.

Most is a kapu előtt gyülekeztünk, úgy, mint Almádiban, de most a hangulat cseppet sem olyan vidám. Nem tudom, hogy amiatt volt mindenkinek nyomott kedve, mert hatással volt rájuk az, hogy Bercivel egész nap veszekedtünk. Komolyan mondom, nem egyszer belém kötött a próba alatt és a végén már Zita szólt rá, hogy álljon le, mert mindent jól megcsináltam. Szóval igen meg tudtam, hogy Berci ilyen is tudott lenni, ha valami nem úgy alakult, ahogy ő szeretné.

- Domonkos és Bence a bárpult mellett vannak – újságolta Laura izgatottan, mire a közelben álló Zoli azonnal felkapta a fejét.

- Merem remélni, hogy az egyik nem rád vár – szaladt magasba a szemöldöke.

- Mert ha igen? – vontam meg a vállam.

- Mint bátyád nem engedem meg, hogy ismeretlen alakokkal randizgass! Randizz olyannal, akit ismersz.

- Volna egy, de sajnos rohadtul önző és lusta döntést hozni – szaladt ki a számon, majd azonnal elvörösödtem.

Zoli döbbenten meredt rám, majd óvatosan Berci felé sandított. Én is így tettem és úgy láttam telibe talált, amit mondtam, mert elég dühösen villant rám a tekintete. Nem érdekel, dühöngjen csak!

- Srácok magánéleti problémákat, most söpörjétek félre – nyugtatott minket Zita. – Koncentráljatok inkább az előttetek álló fellépésre – mosolygott bátorítóan.

- Hé, max félre vonultuk – súgta a fülembe Laura, amikor megindultunk.

A dühös mordulásra mindketten felkaptuk a fejünket és először Zolira néztünk, de ő elöl haladt Dominik mellett. Ekkor hátra néztünk és az én tekintetem azonnal összeakadt Berciével.

- Hogy téged mennyire kalitkában tartanak – sóhajtott fel Laura.

A SunCityben többféle klub is volt. Az első a Lipstick, ami egy elegáns bár volt, népszerű hazai fellépőkkel, akkor a Molokó, ami azt hiszem, karaoke bár volt bár nem vagyok benne biztos. Az Amarula bár, ahol a latin zene és a hipp-hopp az úr, itt fogunk fellépni mi is. Hacienda ahol a techno zenék szólnak valamint a VIP és a Nagyszínpad. Sajnálatos módon mi pont nem úgy jöttünk, hogy elcsípjük Majkát és Curtist.

- Eredetileg ezt egy görög falunak tervezték, de a kutya sem látogatta. Egy ideig szellemfalu volt, de pár éve már az egyik legjobb szórakozóhely – csapódott mellém Berci és közel kellett hajolnia hozzám, ha azt szerette volna, hogy halljam is őt a hangos zenétől.

- Szuper – biccentettem összefonva magam előtt a kezem.

- Mi a gond? – kapta el a könyököm és nem engedett tovább.

- Semmi – vágtam rá, de kerültem a tekintetét. – Neked van bajod szerintem – emeltem rá a tekintetem.

- Ó az van. Nem akarom, hogy bajod essen.

- Egyedül csak a bátyámnak van joga így éreznie. Neked nem kell aggódnod értem – húztam el a karom és elkaptam a már becsukódni készülő ajtót.

A klubba belépve azonnal elfogott az a tipikus latin hangulat. Kerek alakú asztalok mindenfelé, körülötte székek. Egy nagy tér szolgáltatta a táncteret, ahol most emberek simultak egymáshoz, miközben erotikus táncot lejtettek. Mert ez az. A latin tánc nem sokban különbözik a piszkos tánctól. Láttam, hogy Zita egy öltönyös férfival beszélgetett, majd együtt átmentek a keverőpulthoz. Tekintetem a bárpult felé vándorolt és mosolyogva intettem oda Bencének, akinek kezében egy whiskys pohár volt. Bence rám vigyorgott, majd felemelte a kezét és magához intett.