Life is Dancing - Az élet tánc

Jobb nem is lehetne!

Anna folyamatosan a tömeget kutatta, abban reménykedve hátha kiszúrja a tehetségkutatós pasast. Elmondása szerint, ha meglátja, azonnal felismeri, mert ő az egyetlen, aki minden évben itt volt és könnyű megismerni a kusza szőke hajáról, és az aranybarna szeméről. Azt hiszem Anna nem is azért akarta annyira látni a pasit, mert ő a tehetségkutatós ember, hanem azért, mert biztosan bejött neki. Ott hagytam Annát, had leskelődjen és hátra mentem a sátorba a többiekhez, ahol legnagyobb meglepetésemre megpillantottam Anna szívszerelmét, ahogy beszélgetésbe elegyedett az egyik munkással. Mosolyogva siettem vissza Annához és szó nélkül magam után húztam, ő pedig tiltakozva követett.

- Mondtam, hogy szeretném megtalálni – kezdte, aztán a tekintete megakadt a férfin és megtorpant. – Ó – sóhajtott fel.

- Na, menj. Beszélgess vele – toltam előre finoman.

- Nem, nem lehet. Azt fogja hinni, hogy csak azért környékezem meg, hogy minket válasszon – tiltakozott azonnal és megvetette a lábát, hogy ne tudjam tovább tolni.

- Ne legyél már ilyen nyuszi – szóltam rá.

- Hé, ki várt három évig? – vágott vissza.

- Nekem úgy tűnik, hogy neked se kevesebb – replikáztam, mire felnyögött, és nem mondott többet, mert tudta, igazam volt.

Belekaroltam, és magam után vonszoltam a sátor alá, aztán mikor a férfi közelébe értünk, löktem egyet Annán, aki erre nekiment egy vízballonnak és kapálózva próbálta visszanyerni az egyensúlyát. A férfi az ijedt sikkantásra, azonnal felkapta a fejét, kinyúlt, elkapta Anna kezét és magához húzta, mire Anna a férfi mellkasának csapódott. Elégedetten biccentettem és Berciékhez siettem, akik szintén a jelenetet figyelték.

- Meglökted – jegyezte meg Berci szórakozottan.

- Nem tudom, miről beszélsz – kaptam ki a kezéből a poharat és belekortyoltam, majd fintorogva vissza is passzoltam neki. Nem szeretem a sima sört. – Veletek is beszélt? – intettem a férfi felé.

- Igen, kíváncsi volt, hogy mi történt. Emlékezett, hogy én a Futótűzben voltam – biccentett majd magához ölelt és érdeklődve figyeltük Anna szerelmi életének fellendülését, ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy a tervem bevált, mert most Anna valósággal ragyogott, és amikor elindultak, Anna köszönömöt tátogott felém.

Széles vigyorral néztem utána, majd a tekintetem az engem figyelő Zolira ugrott.

- Csak tudnám, a saját szerelmi életedet miért nem intézed el ilyen könnyedén.

- Mert az az én feladatom – vigyorgott Fanni és jelentőségteljesen rám nézett, majd Bercire.

- Nagy volt a lendület mi? – nézett hol rám, hol pedig Fannira Berci vigyorogva.

- Még szerencse, hogy te ott voltál és elkaptad – bólintott Fanni majd mindannyian Zitáék felé fordultunk, akik ledobták a cuccaikat az egyik sarokba és tudomást se vettek rólunk.

- Sziasztok – köszönt oda Olivér vidáman, majd fintorogva bemutatott nekik, amikor egyik sem köszönt vissza. – Bunkók – morogta.

- Engedd el – veregette meg a vállát Dominik, de közben ő is őket méregette, leginkább egykori legjobb barátját, Alexet, aki most már Tomival röhögött valamin. – Hát haver, úgy tűnik mindketten buktunk egy barátságot.

- Igyunk az igaz barátokra – emelte magasba ünnepélyesen a sörös üveget, majd Fannira nézett és elmosolyodott. – És igyunk a legfényesebb csillagra az égen.

Fanni mosolya tényleg olyan, mint a legfényesebb csillag, én pedig meghatottan figyeltem, ahogy Olivér szoros ölelésbe vonta az én apró barátnőmet, majd két keze közé fogta az arcát és megpuszilta a homlokát. Nem, nem kezdett el vele smárolni, pedig Olivérből ezt néztem volna ki, csak nézett Fanni szemébe és hüvelykujjával az arcát simogatta. Szorosabban dőltem Bercinek és felnéztem rá, közben az ajkamat tartottam felé, hogy én bizony csókot kérek, ő pedig felnevetett, és eleget tett néma kérésemnek.