Life is Dancing - Az élet tánc

Az utolsó fellépés

Mivel mi már csak ilyen lusta banda voltunk, kocsival mentünk ki a kastélyig, ahol leraktuk őket a parkolóba és a kastély előtt felállított sátor felé vettük az irányt. Szerencsére nem volt az a dög meleg, a szél pont annyira fújt, hogy az kellemes legyen és ne zavaró.

- Rengetegen szeretnék, hogy legyen még több ilyen táncos videónk. Konkrétan követelik, hogy csináljunk egy közös oldalt – pillantott rám Berci vigyorogva.

- Szeretnéd, hogy legyen? – kérdeztem zavartan és reménykedve.

Mikor a Tiktok ennyire felkapott lett, Fannival először viccből regisztráltunk csak, aztán rájöttem, hogy ez az oldal nem is olyan rossz és már rendszeresen töltöttem fel táncos videókat. Megcsináltam az aktuális trendeket és saját táncokat is tettem fel, amik miatt elég népszerű lettem az oldalon és rengeteg a követőm, viszont mióta itt vagyunk lent, alig néztem fel az oldalra, mert mindig csináltam valamit és a telefon szinte a kezembe se volt. Most elővettem a telefonom, bekapcsoltam a mobilnetet és felnéztem Tiktokra. Rengeteg értesítés, hozzászólás és üzenet fogadott, de csak átfutottam őket és a táncunkra kattintottam aminek lájk száma tényleg az egekben volt és a kommentek is mind pozitívak, kivéve a csapat részéről, akik írtak pár rosszindulatú mondatot miattunk, de a követőim azonnal le is oltották őket, amin muszáj volt mosolyognom, főleg amikor láttam, hogy Fanni elküldte a búsba az összes kis köcsögöt.

- Szerintem népszerűek lennénk – zökkentett ki a gondolataimból Berci. – Csinálhatnánk egy szavazást, hogy mire táncoljunk, és akkor összedobunk egy koreót. Lehet az, hipp-hopp, vagy társastánc. Még a néptánc is menne, bár azt sose próbáltam – ráncolta a homlokát.

- Akartam is kérdezni. Te jártál társastáncra? – néztem rá kérdőn, mire elmosolyodott.

- 12 éves koromtól 17 éves koromig versenyszerűen társas táncoltam. Ki tudja, lehet ellenfelek is voltunk.

- Nem hiszem. Mi nem jártunk ilyen versenyekre, csak rendezvényekre. Viszont az meglep, hogy te igen. Mármint te olyan hipp-hoppos srác vagy.

- Sajnálom, hogy leromboltam a rólam alkotott képedet – mosolygott rám.

- Nem romboltál le semmit, inkább hozzá adtál – mosolyogtam vissza rá és lábujjhegyre állva megpusziltam az arcát.

- Végre már, hogy megérkeztetek – köszöntött minket Zita dühösen.

- Még fél óra van a kezdésig, állj le – nézett vissza rá Berci. – Itt vagyunk oké? – sóhajtott fel, mikor látta, hogy Zita arca megrándult.

- Tartottam tőle, hogy nem jöttök – mondta végül és sarkon fordulva visszament a sátor alá.

- Mekkora balhé lesz még itt – sóhajtott Zoli.

- Ezért akarok vele a fellépés után beszélni – mondta Berci.

- Talán mégse kéne...

- Ne, már Nóri – fordult felém Berci. – Ne táncolj vissza.

- Ezzel cserben hagyjuk Zitát – suttogtam.

- Nem tök mindegy hogy most lépünk le vagy majd Siófok után? – kérdezte Laura. – Nóri, te voltál a legkevesebbet a csapattal, mégis téged kell győzködni.

- Ő mindig is ilyen volt. Legyen jó mindenkinek, az nem fontos, ha neki nem jó – mondta Zoli.

- Úgy mondjátok, mintha ez bűn lenne – vontam meg a vállam.

- Egyáltalán nem az, de néha azt kell figyelned, hogy neked mi a jó és nem azt, hogy másoknak mi. Különben boldogtalanul éled le az életedet, úgy, hogy soha sem az volt, amit te szerettél volna.