Life is Dancing - Az élet tánc

Csak őszintén

A mobilomat szorongatva másztam ki a sátorból, mert még egyáltalán nem voltam álmos. Ma nem mentünk ki este a városba, helyette felléptünk itt a kempingen belül majd megvacsoráztunk az étteremben, ahol aztán élő zene volt és maradtunk ott egy kicsit táncolni. A zene még most is szólt, ahogy visszahúztam a sátor cipzárját, nehogy egy macska be találjon kóbászolni és halára ijessze Zolit. Elvigyorodtam, mert láttam magam előtt, ahogy egy macska odasétál Zolihoz és megszimatolja az arcát. Zoli ordít, majd a macska repül ki a sátorból. Zsebre vágtam a kezem és elindultam a part felé, amikor is a fülemet veszekedés zaja ütötte meg. Azonnal felismertem Berci és Zita hangját és a veszekedésből kihallottam az én nevemet is. Sápadtan a lélegzetemet visszafojtva torpantam meg.

- Hagynád, hogy egyszer az életben végig mondjak valamit? – kérdezte Berci idegesen.

- Igen, ha nem lenne egy orbitális nagy baromság – csattant fel Zita.

- Egyáltalán nem baromság!

- Hát szerintem meg az. Összevonni a hipp-hoppot és a balettot?

- Igenis lenne értelme. Tudod, miért nem nyerünk már két éve semmit sem? Mert folyamatosan ugyanaz és ugyanaz megy. Kéne már valami változatos is, valami, ami egyedi.

- Mi egy, hipp-hopp, csoport vagyunk Berci. A Futótűz nem holmi utcai banda ahol össze vissza táncolnak, hanem egy erős, hipp-hopp, csoport. Nem fogok mindent tönkre tenni, amit felépítettem, csak mert neked új hóbortod van.

Döbbenten ácsorogtam egy helyben. Most komolyan az miatt veszekedtek, amire én gondolok? Miattam? Bercinek biztos megtetszett a balett és szeretné összemosni a két stílust és gondolom, akkor ez nem tetszik Zitának.

- Még mindig veszekednek? – suttogta mellettem Dorina, mire ugrottam egyet ijedtemben.

- Aha. Mióta tart szerinted?

- Fél órája mentem el fürödni, akkor már javában ment a vita – sóhajtott fel. – Gondolom neked ez új, de mi már megszoktuk – vonta meg a vállát. – Jó éjszakát – mosolygott rám.

- Jó éjt – válaszoltam, majd figyelmemet újra a sátorban folyó veszekedésnek szenteltem.

- A csapatnak szüksége van a változásra, és ha meghallgatnád, hogy mire gondoltam.

- Mégis, hogy akarod négy nap alatt megtanítani őket balettozni Berci? – nevetett fel Zita gúnyosan. – Nem mindenki tanul olyan gyorsan, mint Nóri.

- Nem terveztem, hogy mindenki balettozni fog – morogta Berci.

- Nórinak a kedvében akarsz ezzel járni mi? Csak azt nem értem miért. Szereti a hipp-hopp-ot. Az volt az álma, hogy ide bekerüljön és nem egy balett csoportba.

- Nem számít. Megyek, kiszellőztetem a fejem.

- Jó menj, de nem is kell visszajönnöd – szólt utána.

Gyorsan megindultam, hogy nehogy megvádoljanak azzal, hogy hallgatództam miközben a szívem a torkom környékén dobogott. Nem tagadom, nagyon tetszett Berci ötlete, hogy a balettet ötvözzük a hipp-hoppal és voltak is elképzeléseim, hogy valósíthatnánk ezt meg. Lehetne, mondjuk a téma a bandák háborúja és a végén a csapatok egyesülnének. Elmesélhetnénk egy történetet a táncunkal.

- Szia – érintette meg a vállamat Berci, majd felvette, velem a lépést. – Nem gond, ha csatlakozom?

- Nem, dehogy – pillantott rá a szemem sarkából.

Lesétáltunk a partra, majd egyből a bár felé indultunk, ahol még 11-ig volt kiszolgálás és kértünk fejenként egy Somersbyt, majd leültünk az egyik padnak a támlájára és a Balatont figyeltük. Berci kibontotta mindkettőnk sörét, egymáshoz üttük az üvegeket és tökéletesen egyszerre belekortyoltunk. Az enyém most áfonyás, Bercié pedig almás.