Life is Dancing - Az élet tánc

Randizni csak ismerőssel!

Hajnalban arra keltem fel, hogy szomjas voltam, pisilnem kellett, fájt a fejem és melegem volt, ráadásul semmi oxigén nem volt ebben a sátorban. Kinyitottam a szemem és lenéztem a derekam köré fonódó kézre, ami nem Zoli keze volt. A hátamra fordultam és a szememet meresztve néztem Bercire, aki a mozgolódásomra szintén megmozdult, de aludt tovább. Pillantásom ekkor Zolira vándorolt, aki nekünk hátat fordítva aludt. Kellett, pár perc mire össze tudtam rakni a képet és hirtelen levert a jeges víz, ahogy eszembe jutottak a tegnap este történtek.

Nem is attól ijedtem meg, hogy majdnem megerőszakoltak, sokkal inkább attól, hogy Berci elaludt mellettem, mikor megbeszéltük, hogy addig marad, míg Zoli meg nem jön. Vajon volt olyan részeg a bátyám, hogy ne tűnjön, fel neki egyel, többen vagyunk a sátorban? És vajon Zitának feltűnt, hogy Berci nem fekszik mellette? Berci felé nyúltam és finoman megráztam a vállát. A számra tapasztottam a kezem, amikor a feje felém fordult és megláttam a feldagadt szemét, ami már lilás színt öltött.

- Bassza meg, elaludtam – suttogta.

Ingerülten meredtem rá és felhúztam, a sátor cipzárját majd kimásztam és körbe kémleltem. Odakint még csak most kezdett világosodni, a környéken minden csendes, csak egy macska szaladt át az úton és eltűnt a bokorban. Lehajolva intettem Bercinek, aki erre kimászott és egy nagyot ásítva nyújtózkodott. Vissza lehajoltam a sátorhoz és a bőröndömből kikaptam a piperetáskám, magamhoz vettem a törülközőm és az első kezem ügyébe kerülő ruhát, ami a barna overálom, váltás fehérneműt és végül behúztam a cipzárt. Tekintetem egy pillanatra Bence és Domonkos sátra felé rebbent és összerezzentem, mert eszembe jutott mit tett az az idióta. Ki fogom én ezt valaha is heverni, hogy majdnem megerőszakoltak? Berci felé fordultam, tekintetem a szemére tapadt.

- Nagyon fáj? – kérdeztem közelebb lépve hozzá és a kezemet felemelve megérintettem a duzzanatot.

- Nem vészes – válaszolta. – Most először vertem meg valakit egy lány miatt – suttogta, mire a szívem a torkomba ugrott, és úgy éreztem, menten elolvadok.

Először vert meg valakit! És miattam!

- Megyek, lefürdök – nyögtem ki.

- Ha megvársz, elkísérlek – nézett a szemembe és ő is Bence sátra felé pillantott.

- Az jó lenne – biccentettem, mire halványan rám mosolygott és a zsinórokat átlépkedve a saját sátra felé indult.

A cuccaimat magamhoz szorítva vártam őt és a szívem környéke megmelegedett a gondolatra, hogy Berci egész éjjel ott volt velem és átölelt. Biztos vagyok benne, hogy egész éjjel ölelt engem. Ám a boldogsággal egy időben az aggodalom is megrohamozott. Szinte vártam, hogy mikor ront ki a sátorból Zita, hogy nekem essen, de semmi ilyen nem történt. Csak Berci mászott ki a sátorból, kezében a holmijával. Elindultam az úton, ő pedig a sátrakat kerülgetve csatlakozott hozzám.

- Én örülök, hogy már ma lelépünk – szólalt meg Berci.

- Igen én is – suttogtam.

- Nóri, ha valakivel szeretnél róla beszélni, akkor én, meghallgatlak. Ne tartsd magadban – kapta el a kezem.

Ránéztem és az ajkam megremegett. Igazából, akkor mikor megtörtént sírtam, ahogy utána is egy kicsit, de Berci mellett úgy éreztem nem eshet semmi bajom. Nem álmodtam rosszat sem, mert tudat alatt érzékeltem, hogy ő itt van mellettem és megvéd. Ha nem gondoltam rá, ha nem beszéltem róla olyan volt mintha meg se történt volna. Most viszont Berci aggódó tekintetétől a könnyeim eleredtek, ő pedig szorosan magához ölelt és gyengéden dörzsölgette a hátam.