Life is Dancing - Az élet tánc

Hattyúk tava

A délelőttöd a csajokkal töltöttem lent a parton, rengeteget nevettünk, live-oztunk és számtalan fényképet készítettünk, valamint bejelöltük egymást minden közösségi oldalon. A csapat teljes mértékben befogadott maguk közé, én pedig boldog voltam, amiért ez megtörtént. Tényleg nehezen szereztem barátokat, úgy voltam vele, hogy ott van nekem Fanni, ő bőven elég, de azért jó, ha az embernek több barátja is van, akire számíthat. Én szereztem egy csapatnyi új barátot. Voltak, akikkel a viszonyom szorosabb lett, mint egy átlagos barátság. Ilyen volt például Laura. Vele meg is dumáltuk, hogy amikor hazamegyünk, rengeteg közös programot fogunk csinálni és összehozunk egy utat Horvátországba is. A fiúk közül meg hát Berci volt az, akivel a kapcsolatom szorosabb lett.

Mindannyian lent voltunk a parton, tényleg mindenki kivéve Zita. Berci szerint a legújabb koreográfiákon dolgozik, de Laura mondta, hogy Zita mindig is kihúzta magát az lazulások alól, ilyen olyan kifogásokkal. Olivér viccesen megjegyezte, hogy Zita már túl öreg a bohóckodáshoz. Én ekkor azonnal Bercire néztem, aki ugyanúgy nevetett a beszóláson, de nem kommentálta semmivel. Én nem nevettem, mert azért Zita mégiscsak a csapatunk vezetője és neki köszönhetően vannak kurva jó fellépéseink. Ő szervezett mindent, ő intézte el, hogy ingyen ehessünk meg ihassunk, ott ahol felléptünk. Az, hogy kimarad a lazulásból, inkább szomorú mintsem vicces.

Ebéd után, aztán felülkerekedtünk és a nyakunkba vettük a várost, ahova már Zita is velünk tartott. Én sétáltam legelöl Laurával és Annával, mögöttünk kisé lemaradva Zoli Tomival és Ákossal, majd őket követte Berci és Zita, mögöttük pedig a többiek, akik még jönni akartak.

- Játszunk valamit – vette fel Anna. – A címe, a tökéletes Álompasi. Ki kezdi?

- Tökéletes álompasi? A bátyám – vágtam rá azonnal, mire az említett felröhögött.

- Na, de most komolyan! – szólt rám Anna. – A lényege, hogy mindenki elmondja, hogy számára, hogy néz ki a tökéletes pasi. Milyen a szeme színe, a haja, a foglalkozása stb.

- Kezdem én – tartotta fel a kezét Laura. – Nos, az én álompasimnak tuti, hogy hosszú vállig érő barna haja lesz, amit legtöbb esetben egy hajgumival fog össze. Szemei olyan sötét barnák, hogy az már majdnem fekete. Legyen egy farkast ábrázoló tetoválása a karján, vagy egy kígyó, ami a bicepsze köré tekeredik. Természetesen izmos lesz, tőlem kb. 10 centivel magasabb. A foglalkozása pedig egy menő banda fronténekese vagy dobosa – fejezte be vigyorogva. – Na, ki jön?

- Majd én – mondta Anna. – Az enyémnek szőke haja lesz, olyan Jace Herondale stílusban vágva. A szeme legyen szürkéskék, a mosolya gödröcskés. Alkatra nekem tökéletesen megfelel a szálkás izomzat, nem kell izomagynak lennie. A foglalkozása pedig vagy legyen ügyvéd, vagy pedig táncos, ahogy én.

- Nóri már csak te jössz – bökött oldalba Laura vigyorogva.

- Hát én... nem is tudom – nyögtem ki és hátrapillantottam a vállam felett Berci irányába.

Azonnal elkapta a tekintetem és kíváncsian figyelt. Lehet, az érdekelte, hogy milyen lenne az álompasim? Felismerné saját magát, ha elmondanám? És ha igen tenne valamit?

- Jaj, ne mond már, hogy komolyan a bátyád neked az álompasi. Még ha mostohatesók lennétek az oké – boxolt a karomba Anna.

- Pedig egy álompasi – jelentettem ki.

- Én is szeretlek húgi – borzolta meg a hajam Zoli, mire elmosolyodtam.

- Mit számít a külső? Nem az a lényeg, hogy szeressen?

- Te nem is lány vagy – vádolt meg Laura nevetve.

- Oké, lassan már engem is lázba hoz, ez az álompasi dolog. Gyerünk Nóri, áruld el nekünk ki álmaid férfija – kapcsolódott be a beszélgetésbe Berci, mire tátott szájjal hátra néztem.