69. fejezet: 1996. július 31.

624 55 76
                                    

Lehet, hogy őrült vagyok, de sosem leszek hétköznapi.

Jennifer Donnelly


Áruló kis féreg! A Sötét Nagyúr élve nyúz meg ezért! Üvöltve fogsz meghalni, mint az apád! Lesz itt...

Neville hirtelen kiszórt egy bűbájt, ami kiütötte Bellatrixot. A nő előredőlt, és összeesett a padlón.

Draco végigpásztázta a tekintetével a pince központi helyiségéből kivezető sötét folyosókat.

– Törjetek be minden ajtót!

Sirius elindult az egyik folyosón, Harry egy másikon, és egymás után törték be az ajtókat.

– Ti ketten – mondta Draco Lupinnak és Tonksnak – figyeljétek a bejáratot! Talán nem fognak visszajönni, de nem akarom a küldetés sikerét egy határozószóra alapozni.

– Itt muglik vannak! – kiáltotta Sirius.

– Hányan? – kiabálta vissza Draco.

– Ebben a szobában ketten – jött a felelet, amit egy újabb ajtóreccsenés követett. – Itt rengetegen.

– Thomas, te mugliszületésű vagy, igaz?

Dean Thomas egy pillanat múlva a pálcáját szorítva mellette termett. – Félvér – mondta –, de elég jól meg tudom értetni magam velük.

Draco a folyosó felé intett a fejével, Dean pedig bement a legközelebbi cellába.

– A kismadár teljesen kész az indulásra – mondta Hermione, miközben Lupin és Tonks mellett elhaladva lesietett a lépcsőn. – Felállítottam a dolgozószobában, már csak az utasításodra vár.

– Fura egy elnevezés – jegyezte meg Neville. – Miért pont „kismadár"?

Draco! – kiáltotta Harry hirtelen, és ez kapóra is jött, mert Dracónak nem sok kedve lett volna elmagyarázni. – Megtaláltam!

Draco rémület és izgatottság, várakozás és félelem rettenetes keverékét érezte magában, ami szinte darabokra szaggatta belülről. Merev lábakkal előrerohant, és befordult a legutolsó nyitott ajtón, ahol...

– Piton professzor!

Harry előtte guggolt; a férfit a falhoz láncolták, és egek, szörnyen nézett ki – a teste meggörnyedt, zúzódások és alvadt vér borította – Harry gyengéden veregette az arcát, noha a tekintete elárulta. A szeme megtelt könnyel, és Draco hirtelen azt érezte, hogy az ő szeme is ég.

– Piton professzor, ébredjen! – kérlelte Harry vékony hangon, finoman rázogatva a férfit a talárjánál fogva, vagy legalábbis ami megmaradt belőle. – Ébredjen!

– A pulzusát – mondta Draco rövidesen, mire Harry gyorsan hozzányomta két ujját oldalt a férfi nyakához.

Eltelt egy pillanat, majd...

– Él! Életben van!

McGalagony professzor! – Az asszony volt köztük az egyetlen, aki gyakorlati képzést is kapott gyógyítás terén, és a férfi állapotából ítélve most sürgős szükség volt rá. Draco lekuporodott Harry mellé, habár a lábai tiltakoztak a mozdulat ellen – a lábai újabban mindenfajta mozdulat ellen tiltakoztak, csakúgy, mint a kezei, az ellenszérumnak köszönhetően –, és a tenyerét Piton professzor mellkasára tette. – Ennervate!

KáoszelméletWhere stories live. Discover now