Káoszelmélet

72. fejezet: 1996. szeptember 1.

Az embereknek annyi szabadsága van, amennyi intelligenciájuk van azt akarni és amennyi bátorságuk azt megszerezni.

Emma Goldman

– Mikor tapasztalta először, hogy kezdi elveszteni a kezében az érzékelést? – kérdezte Dumbledore professzor, mire Draco azonnal ránézett.

– Beszéljen halkabban!

– Nyugalom – felelte a férfi. – Mással vannak elfoglalva.

A rend többi tagja és néhány önkéntes a DS-ből a sötét, csendes vágány másik oldalán gyülekezett. Draco nem volt hozzászokva ahhoz, hogy így lássa a kilenc és háromnegyedik vágányt; anélkül, hogy a napfény beszűrődne az üvegmennyezeten vagy cseverésző diákok nélkül. Olyan hiányosnak tűnt.

Még a Roxfort Expressz is rosszul festett. Csendben és mozdulatlanul állt, pár tucat erőteljes érzékelést megtévesztő szűrő- és takaróbűbáj rejtekében, míg pár ember ki-beszállt, barikádfelszerelést cipelve.

– Pár hete – felelte Draco anélkül, hogy tudta volna, miért válaszol. Megdörzsölte a csuklóját a másik kezével, kitapogatva a határvonalat, ahol még érzékel és ahol már nem.

– És a keresztapja nem tudja?

– Nincs értelme bárkinek is elmondani. Semmi jó nem származna belőle.

Dumbledore professzor rápillantott félhold alakú szemüvege fölött; kék szemével fürkészőn nézte. Draco látta rajta, hogy összeállt neki a kép.

– Ön haldoklik – mondta –, így van, Mr Malfoy?

Draco másfelé fordította a fejét. Lunát és Neville-t nézte, ahogy szükségtelen alapossággal felállítanak egy barikádszakaszt.

Egy pillanat múlva válaszolt.

– Igen.

– Akkor semmit nem lehet tenni a nyakörvvel?

– Ha lett volna rá mód, hogy levegyem magamról, mostanra már megtaláltam volna – felelte Draco hiábavaló dühvel. – Csak annyit tudok tenni, hogy módosítom az ellenméreg bevitelt és várok, hogy lebénuljak.

Egy pillanatnyi csönd után Dumbledore megszólalt:

– Nos, akkor azt hiszem, a túlvilágon is társaságot nyújthatunk majd egymásnak.

Feltartotta fonnyadt, elfeketedett kezét a tetőn keresztül átszűrődő holdfénybe. Draco már réges-rég észrevette, és azonnal tudta, mit jelent, de sosem sikerült együttéreznie vele – nem azok után, amiket Harryvel tett.

– Nem hiszek a túlvilági életben – mondta a fiú.

– Nem? Sejtettem is, hogy nem. – Dumbledore professzor visszadugta elfeketedett kezét a talárja zsebébe. – Nem is tűnt olyasvalakinek, aki szépen hangzó hazugságokkal vigasztalja magát.

– Maga szerint fájni fog a halál? – kérdezte Draco.

– Úgy gondolom, számunkra eléggé fájdalmas lesz.

– Valószínűleg. – Nehogy már az univerzum fájdalommentes halált adjon neki azok után, amiken Draco keresztülment.

– El kellene mondania nekik – jegyezte meg Dumbledore professzor.

– Képmutató – vágott vissza Draco.

Dumbledore professzor mindkét szemöldökét felvonta, majd fejet hajtott, helybenhagyása jeléül.