Drarry fordítás az író engedélyével! Egy alternatív világ, ahol Draco egy zseni tudóspalánta, és kézbe veszi a dolgok irányítását. De vajon ki lesz a nagyobb zseni, ő vagy Voldemort?
Káosz: amikor a jelen meghatározza a jövőt, de a hozzávetőleges je...
Ha a szerelem nem őrület, akkor az nem is szerelem.
Pedro Calderón de la Barca
– A legutóbbi számok jól néznek ki, de szerintem leküldhetnénk valakit a hop-hálózaton a Prófétához, hogy legyen kereszthivatkozásunk.
Draco sóhajtott, és felpillantott a levelekből, amik az asztalán feküdtek szétszórva.
– Hermione...
– Jennings már biztosan a miénk – folytatta fel-alá sétálva az irodában, és meg sem hallotta Dracót. Folyamatosan a kezében lévő pergamenekkel matatott, ugyanazt a négy ívet futva át újra és újra. – Habár egy kicsit aggódom Dorner miatt; eléggé ki volt rád akadva, amiért azt mondtad, hogy diszkriminatív az érzőképes, nem emberi mágikus lényekkel kapcsolatos rendelete.
Draco mostanra már tapasztalatból tudta, hogy amikor Hermione ilyen állapotban van, akkor tényleg semmi mást nem lehet tenni, mint hagyni, hogy kibeszélje magát. Még ha semmi értelme sincsen.
Úgyhogy megrázta a fejét, és megint a papírjaiba mélyedt, hagyva, hogy Hermione számokról és százalékokról fecsegjen, ő pedig addig megválaszolta a leveleit.
Hermione már félig elmagyarázta, hogy Luna hogyan tudna megmozgatni bizonyos szálakat a Hírverőnél, ha megkérnék rá, amikor egy hatalmas, fehér cápa lebegett be Draco irodájának ajtaján.
– Hello, Draco – mondta a cápa ismerős, hivatalos hangon –, ég a ház.
Draco és Hermione megijedtek.
– Nem, várj – mondta a cápa. – Nem ezt akartam mondani. Nem ég a ház.
– Nem kellett volna megtanítanom patrónust idézni – mondta Draco. Valójában nem is varázsolhatott volna ilyet, főleg nem tizenegy évesen, de mint kiderült, lehetett valami genetikai összetevője Draco zsenialitásának, mert Lyra Malfoy okosabb volt, mint Draco tizenegy évesen.
– Nem ég a ház – nyugtatta meg a patrónus Dracót, miközben lassan a hátára gördült a levegőben. – De valami fontos történik. Valami nagyon fontos, ám nem életveszélyes, viszont most azonnal ide kellene jönnöd, hogy elintézd. Szia!
A cápa eltűnt.
– Furcsa szerzet a húgod – jegyezte meg Hermione.
– Családi vonás – felelte Draco, és keze egy intésével halomba gyűjtötte a papírjait. – Azt hiszem, mennem kellene.
Hermione rémülten nézett rá.
– Most? De... Draco, bármelyik percben...!
– Hermione – mondta Draco türelmesen –, a Wizengamot vagy elfogadja a jelölést vagy nem. Nincs értelme találgatni, míg nincsenek híreink.
– De ez meglehetősen fontos! – mondta Hermione, és a hangja csak egy kicsit volt visító.
– És biztos vagyok benne, hogy bármihez is van rám szükségük, nem fog sokáig tartani – biztosította őt Draco. – A védelmünk be fog engedni téged. Ha valami történik – valami jelentős, szóval kérlek ne hoppanálj oda csak hogy közöld, egy százaléknyi esés van –, tudod, hol találsz.
Megragadta a falhoz támasztott botját, és annak segítségével felállt, aztán elhagyta az irodát, még mielőtt Hermione dadogása szavakká formálódhatott volna.
Az irodája előtt egy széles terem állt asztalokkal és emberekkel, akik közül sokan rámosolyogtak, integettek, és „Jó estét, Lord Malfoy"-jal köszöntek neki, amikor elment mellettük. Általában ilyenkor este nem szokott ekkora tömeg lenni, de most mind a kedvező híreket várták.
A kandallón át visszaröppent a Fonó sorra, és az első dolog, amit megpillantott, Lyra volt, amint összefont karral, szemöldökráncolva, hátára omló, befont szőke hajjal állt.
Draco körbepillantott az előtérben.
– Tűzre számítottam – szólalt meg.
– Nincs tűz – mondta neki Lyra. – Harry vett rá, hogy asszisztáljak a hazugságaihoz.
– Tényleg?
– Azt hittem, az aurorok nem szoktak hazudni.
– Csak akkor auror, ha szolgálatban van – mondta neki Draco. – Az idő többi részében az én lüke barátom, aki néha hazudik. De miért hazudott, ha már itt tartunk?
– Gyorsan haza akart hívni téged anélkül, hogy megmondta volna, miért. Tudtam, hogy ha azt mondom neked, hogy ég a ház, akkor azonnal hazajössz, de ő ragaszkodott...
– Lyra!
Harry lépett ki a konyhából. Miközben lehajtogatta feltűrt ingujjait, Draco azonnal megérezte a sült bárány és fokhagyma illatát, ami a nyitott konyhaajtón át szökött ki.
– Rossz példát mutatsz – tájékoztatta őt Lyra.
– Tudom – felelte Harry. – Szörnyű vagyok. Hello!
Draco elmosolyodott.
– Hello!
Már épp meg akarta kérdezni, miért rángatta haza Harry ilyen furcsa, megtévesztéses módszerrel, de nem tudta, mert Harry megcsókolta, és annyi év után a férfi még mindig tudta, hogyan kapcsolja ki Draco agyát egyetlen csókkal. Draco talán elfogult volt, de a mostani csók kivételesen csodásra sikerült – puha ajkak, gyengéd nyelv, a hátán végigsikló kezek, és a sült bárány csábító aromája.
– Meglepetésem van a számodra – jelentette be Harry, miközben elhúzódott, és amikor Draco agya megint működni kezdett, enyhe aggodalmat vélt felfedezni Harry mosolyában.
– Nem ez a legjobb időpont – felelte Draco.
– Tudom. De most kell megtörténnie. Gyerünk!
Harry tudta, milyen napot írnak és milyenfajta hírre várnak, ezért Draco jóhiszemű maradt és engedte, hogy Harry keresztülvezesse a konyhán, be a vele szomszédos étkezőbe, ahol...
– Harry! Mi ez az egész?
Az asztalt meghitt vacsorához terítették: fehér csipkeabrosz, vázában egy szál rózsa, ünnepi porcelán, üvegkancsóba töltött vörösbor és a szoba teljes területén lebegő, tucatnyi gyertya.
– Ez a meglepetésed – mondta Harry, egyre nagyobb mosollyal és benne egyre fokozódó aggodalommal. – Legalábbis egy része. Sült báránycomb fokhagymás-rozmaringos fűszerezéssel, zöldbabbal töltve.
– Ez... – Draco nem igazán tudta, mi ez az egész. Kedves dolog volt, az már biztos, de fogalma sem volt, mi okból történik. Milyen nap van? Megfeledkezett valami fontos alkalomról?
Harry az egyik székhez vezette. Draco felakasztotta a botját az asztal szélére, miközben leült, és a lakomára nézett. Hihetetlen illata volt.
– Arra számítottam, a megszokott időben jössz haza. Felteszem, tudhattam volna, hogy késni fogsz. Ezért küldettem el Lyrával a patrónusát. Mindig könnyebb téged hazacitálni, ha őróla van szó.
– Mi ez az egész? – kérdezte Draco újból, miközben Harry pár ujjmozdulattal felszolgálta a bárányt.
– Egy pasas nem csinálhat néha valami romantikusat?
Nyilván csinálhat, de a hagyományos romantika sosem volt a kapcsolatuk alappillére. Egyértelműen szerették egymást, már évek óta, de ezt a szerelmet sosem fényűző vacsorákkal és gyertyafénnyel fejezték ki.
Draco arckifejezése elárulhatta a gondolatait, mert Harry félszegen elmosolyodott, mintha maga is elismerné, hogy ez szokatlan dolog.
– Ez csak... annyi ideje vagyunk már együtt, és én...
Elbizonytalanodott és elhallgatott, mintha maga sem tudná, merre akarja kanyarítani a mondatot. Draco habozva beleharapott a báránysültbe. Pont olyan csodás íze volt, mint illata, és Draco az élvezettől hallatott egy nem túl illendő hangot.
– Mielőtt még az életünk igazán felfordulna – vagy legalábbis jobban, mint általában –, és mivel Lyra hamarosan iskolába megy, arra gondoltam, ez megfelelő időpont lenne arra, hogy öm...
Draco tökéletesen megelégedett azzal, hogy hagyta őt átgondolni, merre tartson a mondata, ha ez azt jelentette, hogy tovább eheti a báránysültjét.
– Nem tudom – nevetett Harry, a tarkóját dörzsölgetve. – Várjak, míg befejezzük a vacsorát? Ez így szokott menni?
– Gőzöm sincs – felelte Draco –, főleg, mivel nem tudom, mire akarsz ezzel kilyukadni. Nem mintha nem értékelném. Ez a báránysült hihetetlen.
Harry elmosolyodott, megnedvesítette az ajkát, és kinyújtotta a kezét, hogy megfogja Dracóét.
– Tudod, az ilyesmi nem így szokott történni.
– Micsoda?
– Az emberek általában nem találják meg a lelki társukat elsőre – magyarázta Harry, mire Draco akaratlanul is elmosolyodott. – Úgy értem, mikor történik ilyen? Te voltál az első szerelmem, és most tíz év után tudom, hogy te leszel az utolsó is.
– Ez nagyon édes – mondta Draco megszorítva Harry kezét –, és hihetetlenül nyálas.
– Tudom. Sajnálom.
– Nem akarod simán csak elmondani, amit közölni próbálsz? Biztos, hogy egyszerűbb lenne, mint ez az egész parádé meg udvariaskodás.
Harry nem felelt azonnal. Ideges volt, Draco látta rajta, noha Draco elképzelni sem tudta, mitől.
– Igen – mondta egy pillanat múlva. – Igen, rendben. – Nagy levegőt vett, és még jobban megszorította Draco kezét. – Draco...
És ekkor az ajtó kivágódott.
– Megtörtént!
Draco megpördült. Hermione állt az ajtóban, és kissé megszállottnak tűnt. Eltartott pár pillanatig, mire a szavak leülepedtek. Draco erre a percre készült már évek óta, de a hír akkor is letaglózta.
– Megtörtént, Draco! – mondta Hermione, miközben előrerontott, és megragadta őt a vállánál. – A Wizengamot épp most hagyta jóvá a jelölésedet! Indulsz a mágiaügyi miniszter címért!
Dracónak csak annyit sikerült kinyögnie, hogy „Ó".
– Gyerünk! – A nő megragadta az asztal szélén álló botot, és Draco kezébe nyomta. – Mennünk kell; a sajtó már várja az elfogadóbeszédedet!
– Ó, szia, Harry! – Draco fogadni mert volna, hogy Hermione eddig észre sem vette őt. Abban a beszűkült tudatállapotban volt, amibe a fontos pillanatokban mindig is került.
– Draco most nem lehet a tiéd, nekem van rá szükségem.
– Akármihez is kell neked, az biztos, hogy nem fontosabb a mágiaügyi miniszteri kampányánál!
– Pedig valahogy úgy, kösz szépen!
– Oké, mindketten hagyjátok abba! – szólt közbe Draco, miközben felállt. – Harry, ez lenyűgöző és köszönöm neked, szeretlek, de helyezd ezt a dolgot egy felfüggesztőbűbáj alá. Az ügyem nem tart sokáig. Kevesebb, mint egy óra múlva már itt is leszek.
Harry aggodalmasnak tűnt. Ő is talpra állt.
– Nem érted – mondta. – Ez tényleg fontos.
– Csak egy gyors sajtótájékoztató! – erősködött Draco, és előrehajolt, hogy egy puszit nyomjon Harry szájára. – Mielőtt kettőt pislantasz, már vissza is érek, és ígérem, hogy utána annyit romantikázhatsz velem, amennyit csak akarsz.
– De...!
– Sajnálom! – mondta Draco, miközben kiment – azaz inkább kirángatták – az étkezőből. – Szeretlek!
– Összeírtam pár jegyzetet a beszédhez – mondta Hermione, miközben a kandalló felé vonszolta. – Már várnak a sajtótájékoztató teremben. Alig hiszem el, hogy végül megtörténik!
Draco nevetett.
– Te izgatottabb vagy, mint én.
– Akár lehetek is! – felelte a nő. – Többet dolgoztam ezen, mint te!
Draco arra jutott, hogy igaza lehet. Hermione nem akármilyen kampánymenedzser volt, és Draco biztos volt benne, hogy még ennél is jobb miniszterhelyettes lesz.
Követte a nőt a kandallón át a Minisztériumba, ahol többen is azon nyomban letámadták – pár asszisztens, hogy átadják Shacklebolt és McGalagony igazgatónő gratulációját; az imázstanácsadója, hogy rendbe hozza a talárját és a haját; Hermione helyettese a programtervvel –, de ő lerázta mindegyiküket, és már majdnem a sajtótájékoztató terem ajtajában volt, amikor hirtelen megragadták a talárja elejénél fogva, a falhoz nyomták és félholtra csókolták.
Alig fogta fel, mi történik körülötte, csak arra lett figyelmes, hogy akárki is smárolja éppen, nagyon jól csinálja, és amikor elhúzódtak egymástól...
– Harry, mit csinálsz itt? Mondtam, hogy mindjárt visszamegyek...!
– Az első naptól fogva, hogy találkoztam veled, te voltál a legfigyelemreméltóbb személy az életemben – hadarta Harry kifulladva (Draco meg mert volna rá esküdni, hogy keresztülrohant a Minisztériumon, csak hogy beérje őket). – Minden nap ámulatba ejtesz az intelligenciáddal, a humoroddal, a hihetetlen empátiáddal és veled akarom tölteni életem hátralévő részét, hozzám jössz?
Draco kinyitotta a száját; biztos, hogy rosszul hallotta.
Érezte, hogy valamit a kezébe nyomnak; valami apró, puha bársonnyal borított tárgyat.
Egy gyűrűdobozt.
Draco nyelt egyet.
A sajtótájékoztató terem ajtaja kinyílt; egy gyakornok állt épp előtte.
– Lord Malfoy – mondta a nő –, jöjjön!
– Én...
Bevonszolták, habár még mindig Harryt bámulta, aki visszanézett rá azzal a túlságosan-zöld szemével, és pont olyan elveszettnek tűnt, mint amilyennek Draco is érezte magát.
Felbotorkált a pódiumra. Néhány fényképezőgép villant, de nem nézett a riporterekre. A gyűrűdobozt nézte.
Felnyitotta. Egy apró, egyszerű, csiszolt ezüstgyűrű volt benne. A belsejében egy kicsi, gravírozott pillangó repkedett körbe.
Draco hirtelen azt érezte, hogy ég a szeme, és megtelik könnyel. Mindent elkövetett, hogy visszatartsa a mosolyt, de az így is elterült az arcán. Felhúzta a gyűrűt az ujjára.
– Lord Malfoy?
Draco felnézett. A riporterek hada zavart csendben bámult rá, mindannyian tűkön ülve vártak, beszédre számítottak. Ám Draco ki sem tudott volna találni ennél kevésbé fontosat.
– Harry? – kérdezte a tömeget pásztázva. – Harry, te...?
Harry keresztülnyomakodott az ajtón. Az emberek dermedten álltak körülötte, ám ő mit sem törődött velük, a tekintete azonnal Dracóra szegeződött.
– Igen – mondta Draco elfúló hangon. – Ez... a válaszom. Igen.
A riporterek egy emberként fordultak meg. Készült még néhány kép, ezúttal Harryről.
Harry feszültsége elpárolgott; Draco még a terem túlsó feléből is látta. Az arcán kirobbanó mosoly terült el.
– Abszolút őrültség lesz – mondta Harry, habár fel kellett emelnie a hangját, hogy a terem túlsó felébe is elhallatsszon – esküvőt szervezni, miközben te a mágiaügyi miniszteri posztért indulsz.
Sugdolózások indultak meg, és még több fényképezőgép villant.
– Tudom – nevetett Draco, és kézfejével megdörzsölte a szemét. – Akkor is csináljuk, rendben?
Ekkor tört ki a kiáltozás. Mr Potterek és Lord Malfoyok érthetetlen kakofóniája volt, és még ha Draco ki is tudta volna venni a kérdéseket, nem foglalkozott volna a megválaszolásukkal. Harry keresztülfurakodott a riportereken, egészen a pódiumig, és az erő, amivel megölelte Dracót, kis híján a bordáját törte szerelmének. Draco ugyanakkora lendülettel viszonozta.
– Talán kicsit jobban is átgondolhattam volna ezt az egészet – suttogta Harry a fülébe, érzelmektől elfúló hangon. – Egy PR rémálom lesz, mi?
Draco nevetett. Minden törekvése, hogy visszafojtsa az érzelmeit, semmivé foszlott. Megcsókolta Harryt, a kamerák villogtak, és Harrynek valószínűleg igaza volt a PR rémálommal kapcsolatban, de valahogy nem számított.
És a szépen vasalt, ünnepi talár alatt, még annyi év után is, erőteljesen, mint mindig, a pillangó meglebbentette szárnyait.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kedves Olvasók!
Köszönöm, hogy velem tartottatok, és végig követtétek Draco rögös útját egészen az utolsó fejezetig :) Hálás vagyok a rengeteg kommentért, amiket írtatok, nagyon megörvendeztettetek velük :) Így a végére érve szeretném bátorítani azokat is, akik eddig csak olvastak, hogy hagyjanak pár szót kommentben, az író is és én is kíváncsiak lennénk a véleményetekre a történettel kapcsolatban, és igazán boldoggá tennétek vele :)
