Káoszelmélet

71. fejezet: 1996. augusztus 14.

Elnézést kérünk a kellemetlenségért, de ez egy forradalom.

Subcomandante Marcos

Draco belépett az igazgató irodájába.

A helyiség túlnyomórészt úgy nézett ki, mint mindig, habár a bútorokat kissé másképp rendezték el. Az ablakhoz közel három széket helyeztek el félkör alakban. Harry és Dumbledore professzor már ültek, a középső széket üresen hagyták Dracónak.

A fiú átszelte a szobát és leült. A szoba üres felébe bámult, és azt mondta a levegőnek:

– Jó reggelt, Nagy-Britannia!

– Először is engedjék meg, hogy elnézésüket kérjem, amiért félbeszakítom a reggeli rutinjukat. Biztos vagyok benne, hogy a reggeli teájukat fogyasztották, vagy épp a zuhany alá léptek és egyáltalán nem számítottak rá, hogy három különös varázslóval fognak találkozni.

– Hadd magyarázzam el. Pillanatnyilag, ahogy azt önök közül talán többen kikövetkeztették, egy hevenyészett merengőben vannak. Hogy pontosak legyünk, az emlékeimben, és ezt a beszélgetést hallgatják – ami, ha érdekli önöket, 1996. augusztus tizennegyedikén történt.

– A nevem Draco Malfoy. Tőlem balra Albus Dumbledore ül, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola igazgatója.

– Jó reggelt – köszönt Dumbledore biccentve.

– Tőlem jobbra Harry Potter ül.

Harry félszegen intett egyet az üres szobának.

– Mikorra önök ezt meglátják, én már milliónyiszor megsokszoroztam a fizikai memóriát és beleeresztettem a mágikus víztározóba – folytatta Draco. – Ezért vonódtak bele tudtukon kívül az emlékeimbe. Ismételten sajnálom, hogy váratlanul éri önöket, de az a szomorú helyzet, hogy semmilyen más mód nem volt rá, hogy beszéljünk. Pedig sok mindenről kellene beszélnünk, nem gondolják?

– Természetesen – vette át a szót Dumbledore – vannak, akik nem keveset beszéltek már, és többségüket szörnyen meg is büntették érte. Nagy-Britannia varázstársadalmának minden közösségében megtörtént már ez. Férfiakat és nőket ragadtak el otthonaikból, családjaiktól, vetették őket tárgyalás nélkül Azkabanba, és nevezték őket szakadároknak, árulóknak – pusztán azért, mert hangosan is kimondták a félelmetesen nyilvánvalót.

– A mugliszületésűek nyilvántartásba vétele, a média befolyásolása, a minden elképzelhető irányból vég nélkül folyó propaganda – biztos vagyok benne, hogy legalább egyszer már önökhöz is elértek ezek a célzások, még ha soha nem is merték hangosan szóvá tenni, tartva a következményektől.

– De itt senki sem hall minket – szakította félbe Harry. – Úgyhogy akár ki is mondhatjuk: a kormány korrupttá lett. És nem akárki által.

– Pontosan erről van szó – mondta Draco. – Néhányan képletesen szólva bedugják a fülüket, és a Minisztérium által jóváhagyott nótákat dúdolják arról, hogy a Sötét Nagyúr halott, és aki mást állít, az hazug áruló. De mi most nem azokhoz az emberekhez szólunk. Rajtuk nem tudunk segíteni.

– Azokért vagyunk itt, akik meghallgatnak minket, akik feszült csendben állnak szavainkat figyelve. Azokért, akik tudnak, látnak, értenek – akikben forr a düh a tönkretett, korrupt, gyűlölt kormány ellen. Talán elvesztettek valakit, akit szerettek, mert „szakadárnak" nyilvánították, talán a házastársukat, gyermeküket vették nyilvántartásba. Talán éppen maga volt az, önt jelölték meg, mint egy állatot.

– Eddig azonban – mondta – még semmit nem tett ez ügyben.

– Nem hibáztatjuk ezért – szólt közbe Harry. – Voldemort olyan világot teremtett, ahol veszélyes megszólalni, mert kockára teheti vele a saját maga vagy a szerettei életét, így aztán megértjük, hogy a többségük nem szólalt fel.

– De szimplán a túlélésre játszani már nem elég – mondta Dumbledore professzor. – Elértünk egy határt; egy pontot, ahol a változtatás lehetősége túlsúlyban van a kudarc kockázatával szemben. A Mágiaügyi Minisztérium pár héten belül felhatalmazza saját magát arra, hogy házkutatásokat tarthasson, átvizsgálhassák a holmijaikat, indoklás nélkül őrizetbe vehessék önöket. A rossz helyzet csak még rosszabb lesz, a választási lehetőségek pedig elfogytak.

– Amint talán tudják – mondta Harry –, a Roxfort elszakadt a Mágiaügyi Minisztériumtól. A történteket az újságok és a kormány természetesen kiforgatták; szerintük az iskola hazugságok és árulás melegágya lett, és úgymond „bezárták", hogy egy új oktatási rendszerrel helyettesítsék. Még olyan pletykák is elterjedtek, hogy az épületet lerombolták – de itt vagyunk, az igazgató irodájában. Még mindig itt vagyunk. Még mindig harcolunk.

– És arra kérjük önöket, hogy csatlakozzanak hozzánk – tette hozzá Dumbledore professzor.

– Elindítjuk a Mennyország Projektet – mondta Harry. – A Roxfort kastélya és a szomszédos település, Roxmorts, immár a Főnix Rendjének kezén van, annak a lázadó erőnek az ellenőrzése alatt, amit a Minisztériumuk annyira szeret gyűlölni,. Kiállunk a kormány ellen, Voldemort Nagyúr ellen, és harcolunk azért, ami megmaradt a világunkból. Befogadunk menekülteket, aranyvérűeket, mugliszületésűeket, félvéreket, gazdagokat és szegényeket. Bárkit, aki a kormány ellen van, és mellénk állna.

– Szeptember elsején jöjjenek ki a King's Cross állomásra, és szálljanak fel a Roxfortba tartó vonatra. Csak azokat az ingóságaikat hozzák magukkal, amikre szükségük van. Amikor megérkeznek, biztonságban lesznek. Meg fogjuk védeni önöket és a családjukat.

– Természetesen lesznek majd próbálkozások arra, hogy lejárassanak minket – szólalt meg Draco. – Már most is, miközben ezeket a szavakat hallják, vannak emberek a Minisztériumban, akik kandallókból kiabálnak, és intézik, hogy ez le is legyen írva, ki legyen „javítva" – de azt nem értik, hogy a szavak erősebbek, mint ők valaha is lehetnek. A szavak gondolatok, és a gondolatoknak nagyobb hatalmuk van, mint bármilyen mágiának.

– Hazudni fognak önöknek arról, hogy mit láttak itt. Ne higgyenek nekik! Árulóknak fogják nevezni önöket, ha elindulnak. Akkor is menjenek. Harcolni fognak önök ellen. Küzdjenek meg velük! Érdemes harcolni ezért, mert a gonosz győzelméhez annyi is elég, hogy a jók tétlenek maradjanak.

Draco a lábában lévő merevség ellenére felállt, majd Dumbledore professzor és Harry is.

– Elég nagy baj, hogy még semmit sem tettünk idáig – mondta Draco. – Álljanak mellénk szeptember elsején és tegyenek valamit!