Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶epilógus🎶

Hyunjin szemszöge

2 évvel később

- Apa. Mikor ér ide a húgi? - kérdi az ölemben ülő Minjun.

- Hamarosan itt lesz kicsim. Csak még várni kell. - Adok a homlokára egy puszit.

- Nagyon várom már hogy lássam. - Kezd el nevetni.

- Hidd el én is. - ölelem magamhoz erősebben.

Rossz hogy nem lehetek mellette a szülés közben, de vigyáznom kell Minjunra idekint. Remélem minden rendben van. Már másfél órája bent vannak és semmi hír. Ja igen el is felejtettem. Emma ismét terhes lett. És nem más mint egy gyönyörű kis hercegnő lesz. Már nagyon várom hogy a kezemben legyen.

- Mr. Hwang. Megszületett. - jön ki boldogan a szülés orvos. - Egészséges kislány lett. Gyönyörű. - mosolyog.

- Na gyere nagy fiú. Nézzük meg anyát. - kapom az ölembe Minjunt majd elindulok vele a kórterem felé.

- Anyaa! - mondja boldogan a kezem közt lévő fiam mikor meglátja az anyját.

- Sziasztok. - mosolyog Emma. Istenem de imádom ezt a lányt. Főleg a mosolyát. 

Leteszem Minjunt hogy oda tudjon menni hozzá. Az ágy melletti széken foglaltam helyet. Csillogó szemekkel és egy hatalmas mosollyal az arcomon néztem a két kis szerelmemet.

- Itt is a pici. - jön be az egyik nővér. Oda sétál Emmához hogy átadja neki a lányunkat. Minjun közben oda jött hozzám és az ölembe ült.

- Szia szépségem. - néz rá Emma könnyes szemekkel majd a tekintetét rám és Minjunra vezeti. - Itt a húgi. - mondja Junnie-nak mosolyogva. Minjun amennyire csak tud oda nyújtja kis kezét és lassan simogatni kezdi.

- De kicsi. Ő mindig ilyen kicsi marad? - néz ránk érdeklődve.

- Nem életem. Ő is majd meg fog nőni mint te. - simít fejére Emma majd mosolyogva néz rám. Óvatosan felém nyújtja kislányomat hogy vegyem az ölembe. Elkezdtem felé nyújtani a kezem és érzem hogy könnyesedik a szemem. 

- Szia Yoonah. - simítok arcára mire kinyitja a szemeit. De gyönyörű szeme van. Az egyik barna a másik zöldeskék színben pompázik. Minjun kíváncsian fürkészi kistestvére kis arcát. Yoonah rá néz majd egy kis idő után aranyosan nevetni kezd. Emmára nézek aki ugyan olyan nagy mosollyal nézi a két gyereket amilyennel én is. 

Emma szemszöge

*Time skip*

- Yoonah kicsim készen vagy? - Nézek be lányom szobájába. 

- Kettő perc. - néz rám majd vissza a tükörbe hogy megfésülködjön. - Készen vagyok. - pattan fel és felém fordul. 

- Akkor mehetünk? - Nyújtom felé a kezem amit mosolyogva fog meg majd el is indulunk a nappali felé ahol a fiúk már várnak ránk. 

- Két gyönyörűség. - Néz ránk Hyunjin csillogó szemekkel. 

- De ti sem panaszkodhattok. Tiszta helyesek vagytok. - Mondja Yoonah. 

- Induljunk mert elkésünk. - Mondja Minjun majd el is indultunk. 

Na hol is kezdjem? Eltelt 15 hosszú év. Yoonah lassan 16 éves lesz Minjun meg jövő hónapban 18.  Yoonah a gimi mellett modellkedik is ahogy Minjun, Hyunjin és én is. Most is épp egy családi fotózásra megyünk ami minden éven legalább kétszer van. A ruhát amit fel kellett vennünk még tegnap ide adták hogy otthon vegyük fel és úgy érkezzünk meg. 

Yoonah és Minjun ruhája: 

Hyunjin és az enyém: 

Elég laza kis szettek. De imádom. 

- Még egy utolsó és készen is vagyunk. - Mondja a fotós. Ideje volt már mert eléggé fáradt vagyok de ahogy elnézem nem csak én. - És kész. Tehát akkor a szokásos módon pár nap és e-mail-ba küldöm a képeket. Yoonah akkor ha jól tudom te holnap jössz fotózásra. 

- Így van. Reggel nyolcra. - bólint Yoonah. 

- Rendben. Akkor mára végeztünk is. Sziasztok. - köszön el mosolyogva a fotós majd el is megy. 

- Ezzel is készen vagyunk. - Sóhajt Hyunjin. 

- Pontosan. Haza felé egy fagyi? - kérdi csillogó szemekkel Yonnah. 

- Még szép - bólintok kuncogva. 

- Aki utoljára ér a kocsihoz az fizet. - Mondja Minjun majd szaladni kezd ami Yoonah is követ. 

- Örök gyerekek. - Nevetek. 

- Annyiszor mondtam már de most is elmondom. Nagyon hálás vagyok neked. Mindenért. - hajol közelebb hogy megcsókoljon. - Főleg ezért. - kezd el futni a kijárat felé. Ezek szerint nekem kell fizetni. Nevetve megyek ki a kocsihoz ahol már a három gyerek vár engem. 

- Ki milyen fagyit kér? - ülök be a kocsiba. 

- Vanília. - Mondják egyszerre mire ismét nevetni kezdek. Bekötöm magam majd el is indulunk a cukrászda felé. 

Az elmúlt évek voltak a legjobb évek. Látni ahogy a két gyönyörű gyerekem felnő. Megtanulnak beszélni, írni, olvasni. Látni hogy az apjuk is igazán boldog. Imádom a mostani életem. Semmi fájdalom, semmi csalódás. Csak öröm öröm hátán. És nem kell ennél több.. 

VÉGE