Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶28. rész🎶

Emma szemszöge

A koncerten mikor végeztünk az öltözőbe mentem hogy átöltöztek. Mikor végeztem a kanapéra leültem és a telefonomat kezdtem el nyomkodni mikor is JYP lépet be az ajtón.

- Jó napot. - állok fel hogy meghajoljak.

- Szia Emma. Tudnál velem jönni egy kicsit? - néz rám mosolyogva.

- Persze. - teszem a telefonom a zsebembe majd el is indulok JYP után. Furcsálltam az egészet mert a színpad felé mentünk ami előtt meg is álltunk. A színpadra néztem ahol Hyunjin volt.  Nem értettem hogy nekem minek kellet ide jönni ha egy dalt fog előadni. De aztán rájöttem. Énekelni kezdett és végig a szemébe nézett. A szöveg egyszerűen gyönyörű volt így akartatok ellenére is bekönnyezett a szemem.

A dal végen Hyunjin mögötti monitoron elindult egy videó amin Yejivel beszélgettek.

- Yeji. Ide figyelj. Ez a csók nem változtat semmin. Ugyan úgy Emmát szeretem mint eddig. Nincs más lány akire úgy tudnék nézni mint rá. Ő egy különleges lány. Ő már az életem részévé vált. És vele képzelem el az életem nem mással. Érted? És kérlek ne állj közénk.

A videó leállt majd Hyunjin rám nézett mosolyogva. Én zokogva indulok meg a színpad felé majd szorosan magamhoz ölelem.

- Sajnálomh. Annyhira sajnálomh. - mondom neki szipogva.

- Gyere menjünk le a színpadról. Sok itt a szem. - mondja nevetve ami miatt én is elnevettem magam. Az öltözőbe mentünk ahol hála az istennek csak ketten voltunk. Én leültem a kanapéra, a fejemet lehajtottam és vártam hogy valamit mondom.

Már öt perce itt ülünk és egyikünk sem mond semmit. Erőt veszek magamon és megszólalok.

- Sajnálom. - mondom halkan.

- Nem kell hisz nem..... - nem hagytam hogy végig mondja.

- Sajnálom hogy nem hittem neked. - nézek könnyes szememmel az övéibe.

- Em. - áll fel a székből majd a odalép hozzám és elém guggol. - Nem tudtad. - törli le a könnyeimet hüvelykujjával. - Nem tudtad hogy ez történt. Őszintén és sem hittem volna el.

- Annyi mindent vágtam a fejedhez és te mégis mindent megpróbáltál hogy megtudjam az igazat.

- Azért mert szeretlek. - mosolyog rám. A szemem kétszeresére nőtt. - Igen jól hallottad. Szeretlek. Mindig is szeretni foglak. Semmi és senki nem választ el többet minket. - fogja meg mind két kezem. - ígérem. - suttogja.

Nem bírok megszólalni inkább csak cselekedtem. Szorosan magamhoz öleltem majd a könnyeimet útnak engedtem ismét.

- Shh. Semmi baj. Itt vagyok. - simogatja hátam.

- Annyira hiányzott már ez az érzés. - mondom miután kicsit megnyugodtam.

- Hát még nekem. - ölel szorosabban. A fejem a vállába fúrtam és mélyen beszívtam az illatát ami már nagyon hiányzott. - büdös vagyok? - nevet.

- Neeem csak az illatod is hiányzott. - nevetek én is.

- Hát itt vagyok. - jön be az ajtón Lena.  Mi azonnal oda kaptuk a fejünket. - Megzavartam valamit?

- Nem. Mi is épp készültünk volna kimenni. - mondja Hyunjin.

- Akkor jó. Amúgy Em, itt van értünk a busz. Lassan mennünk kéne. - mondja Lena.

- Egy perc és megyek.

- Rendben. Kint megvárunk. - majd ki is megy.

- Menj mert itt hagynak. - emelkedik fel Hyunjin.

- Rendben. - Állok én is fel a kanapéról. - Akkor... majd találkozunk még. Szia... - indulok meg az ajtó felé.

- Várj. - nyúl csuklóm után és magához ránt. A derekamra teszi a kezet és mélyen a szemembe néz. Lassan közeledni kezd. Az ajkaink hosszú idők után először találkozott. A kezem a nyaka mögött összekulcsoltam hogy közelebb legyen hozzám meg ennél is. - Ez hiányzott a legjobban. - válik el tőlem és a homlokát az enyémnek dönti. Én nem mondok semmit csak halványan elmosolyodom. - Na de menj mert még a végén tényleg itt hagynak. - nevet de nem enged el.

Egy kis idő után elenged majd egy rövid csók után el is indultunk.

- Akkor holnap. - intek egy utolsót Hyunjinnek amit mosolyogva viszonoz.

- Na mesélj. - néz rám csillogó szemekkel Sunny már a buszban.

- Újra együtt vagyunk. - mondom mosolyogva. - És Lena. - nézek a mellettem ülőre. - Sajnálom hogy neked sem hittem és hogy úgy rád förmedtem. Csak tudod elég nehéz volt nekem ez az egész és....

- Semmi gond. Megértem. - szakít félbe.

- Akkor nincs harag?

- Eddig sem volt. - nevet fel és megölel amennyire csak tud mert azért elég szűkös itt a hely.

Másnap senkinek sem kellet bemennie a céghez hogy a tegnapit ki tudjuk pihenni. Ezért Hyunjinnel megbeszéltem hogy átmegyek hozzájuk. Azt mondta hogy a fiúkat átküldte ide hozzánk hogy egy kicsit kettesbe tudjunk lenni.

- Itt vagyunk. - ront be Chan. Szokásos.

- Rendben. Akkor én megyek. A hazát nem szét szedni. - nézek Jisungra

- Oké oké. - emeli fel kezet védekezően az említett.

Az ajtót bezártam magam után majd Hyunjin kocsija felé vettem az irányt.

- Szia. - ülök be mellé. Közelebb hajolok hozza hogy egy üdvözlő puszit adjak az ajkaira.

- Mehetünk? - néz rám mosolyogva.

- Igen. - bólintok.

A dormhoz érve bementünk és lehúztuk a cipőnket majd a nappaliba menünk. Leültünk a kanapéra. Én Hyunjinhoz bújtam ő meg átölelte a vállam. Néztünk magunk elé és gondolkodtunk a történtekén. Hogy hogyan is jutottunk el idáig.

- Mit szeretnél csinálni? - kérdi Hyunjin egy kis idő múlva.

- Őszintén? Semmit. Veled akarok lenni most. - nézek rá mosolyogva.

- Velem? - kérdi csillogó szemekkel és egy hatalmas vigyorral.

- Veled. - suttogom. Az Ajkaihoz hajolok hogy adjak rájuk egy puszit de ő visszahúz magához és elmélyíti a csókunkat ami egyre szenvedélyesebb lesz. Az ölébe ülök és átölelem a nyakát. Ő a derekamat kezdi markolgatni ami egy kis idő elteltével a fenekemre csúszik amibe szintén bele markol amit én egy halk nyögéssel díjaztam. Ezt hallva Hyunjin elvált tőlem és csillogó szemekkel nézett az enyéimbe. Újra az ajkaimra hajolt. Az ölébe vett és a szobába vitt. Az ágyra lassan lerakott majd fölém tornyosult.

Izgalmas napnak nézünk elébe.