Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶17. rész🎶

Emma szemszöge

Lassan itt az MAMA napja vagyis pontosan 3 nap. A történtek óta eltelt pár hónap. Ez alatt a kis idő alatt teljesen felépültem és kijött kettő új zenénk is. Noah-t visszavitték Amerikába és berakták egy elmegyógyintézetbe. Szofiról meg semmit nem tudni aminek kifejezetten örülök.

Ami a fiúkat illeti. Changbin és Mia eléggé összemelegedtek. Chan és Lena megint jóba vannak már egy jó ideje. És hát én meg Hyunjin. Nagyon sokszor voltunk csók közeli állapotban csak hát az a fránya sors nem így gondolta. Mindig közbe lépett valaki. Na de ez most nem annyira lényeg. Éppen próbálunk hogy minden úgy menjen ahogy mennie kell az MAMA-n. Őszintén megmondom, nagyon izgulunk. Volt már pár fellépésünk de ez más. Itt nem csak táncolunk hanem előadjuk a dalainkat. Ezért nagyon sokat gyakorlunk. Naponta 3-4 órát.

Most fejeztük be a mai próbát így hát indulunk is haza. Egy napunk erről szól. Felkelünk, eszünk, gyakorlunk, haza érünk és pihenünk. Kb ennyi. Semmi izgalmas. Néha a fiúk átjönnek ha ők is unatkoznak. Akkor nem csak négyen unatkozunk hanem tizenketten. Szóval ja. Semmi izgi.

Ma van az MAMA napja. Nagyon izgulok ami eléggé látszik is rajtam. A kezem remeg, a lábam szintúgy. Néha azon gondolkodom hogy gyorsan addig még nem lát senki elosonok és hazáig futók. De ezt ugye nem tehetem meg hisz ez velem szembe és a többiekkel szembe is kicseszés lenne. Úgyhogy muszáj vagyok túlélni.

Fél óra van a kezdésig amitől még jobban izgultam. De a lényeg az az hogy negyedikként lépünk színpadra. Gyorsan még átnéztünk magunkon hogy minden rendben van e.
Ez a ruha volt rajtunk:

Éppen mentünk volna a színpadhoz mikor szembe jöttek velünk a fiúk. A szemem megakadt Hyunjinon. Wow. Ennyi. Nem tudok többet mondani csak annyit hogy.... Wow.

Annyira néztem hogy észre sem vettem hogy megálltak előttünk.

- Mi az? Ennyire tetszem? - hajol közelebb majd huncutul a fülembe súgja. Akaratom ellenére is beharaptam a szám. Mosolyogva elhajol tőlem én meg zavartan kezdtem el vizsgálgatni a cipőm orrát.

- N-nem. Vagyis de... Vagyis... - gyerünk Emma. Dadogj mint egy nyomorék. Nem vagy így is elég feltűnő. Végül is.

- Jól nézel ki. - mondja ki tök nyugodtan.

- K-köszi. T-te is. - Ez az! Ügyes vagy Emma. Csak így tovább és mész Noah után a sárga házba.

- Köszi. - mosolyog rám. Meg. Fogok. Halni. Ettől. A. Csávótól.

- Na skacok gyertek mert lassan kezdés. - szol Chan.

- Sziasztok. - köszönnek el tőlünk. Visszaköszönünk majd Hyunjinra nézek aki rám kacsint. Én csak zavartan és mosolyogva oldalra nézek de a szemem sarkából látom hogy vigyorog majd a fiúk után megy. Mosolyogva indulok meg a lányok után majd a színpad mellett foglalunk helyet.

Megvolt a köszöntő. Kettő banda le is ment mikor jött szólni az egyik staffos hogy menjünk le mert lassan mi következünk. A Back Stage-be vissza érve gyorsan igazítottak a sminkünkön, hajunkon és a ruhánkon hogy biztos minden tökéletes legyen. A színpad alá mentünk és ráálltunk a kis kockára ami majd a színpadra emel minket. (Írói megj.: Jobban meg sem tudtam volna fogalmazni😅) Percek választanak el attól hogy fellépjünk ami elég hamar eltelt. Arra lettem figyelmes hogy mögöttem egy srác elkezd számolni ami azt jelentette hogy kezdünk. A lányokra néztem és biztatóan bólintottam hogy menni fog. Éreztem hogy alattam a talaj elkezd emelkedni. A tömeg sikít és tapsol. Mikor teljesen a színpadra értünk elindultunk és amint meghallottuk a zenét, énekelni és táncolni kezdtünk. Az izgalom abban a pillanatban mikor megláttam a rajongókat elszállt és már csak az öröm maradt. 

A zene végén jártunk mikor a háttértáncosok is feljöttek a színpadra. Őszinte leszek elég rossz előérzetem van. Mikor már tényleg pár másodperc volt a zenéből mikor a hátamba egy hatalmas fájdalom nyilallt. Hirtelen össze rogytam és oda kaptam a kezem. A szemem elkerekedik mikor megérzem a meleg folyadékot szivárogni a hátamból. Remegő kezemet a szeme elé emelem. Vér. Szaporán kezdem el venni a levegőt. Mindenem remegni kezdett. 

- Csak, hogy tudd, sosem adom fel. Megmondtam, hogy még találkozunk - suttogja a fülembe... ez lehetetlen. 

" - Csak hogy tudd, sosem adom fel. Tönkre foglak tenni egy életre. - köpte a szavakat Szofi. Az orromból folyt a vér, a szám felszakadt, alig birok megállni a lábamon. Ismét megalázott, megvert."

Lehetetlen. Mit keres itt? Sajnos nekem lett igazam. Mikor a mellettem guggoló személyre néztem szembe találtam magam az ördögi mosolyával. 

 A zene elhalkul. A nevem ordibálását hallom csak és a rajongók sikítozását, majd teljes sötétség. 

Hyunjin szemszöge 

Nagyon ügyesek a lányok. Jó. Igazából csak Emmát nézem, egyszerűen nem tudom levenni a szemem róla. Annyira jó a mozgása, a hangja. A vége felé járhattak mikor Emma térdre rogyott. A szívem ezerrel vert. Amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam a színpadra. A mellette guggoló lány vigyorogva állt fel, mikor hirtelen neki szaladt vagy három biztonsági őr. 

- Emma! Emma, kérlek. - térdelek a már eszméletlen lány mellé. A hátából folyt a vér. Istenem, miért minden vele történik? 

- Emma! - szalad mellénk Lena. - Valaki hívja már a retkes mentőket. - ordítja el magát. 

- Emma, kérlek maradj velem. - ölelem magamhoz miközben egy a már levett pulcsimat érősen nyomtam a sebre.