Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶1. rész 🎶

Emma szemszöge:

2020. Nov. 19

Ma van a 19. születésnapom. Anyuék azt mondták hogy egy nagy meglepetést terveznek nekem. Mivel hogy egy kíváncsi személyiség vagyok nem telt el úgy egy nap, hogy legalább ne kérdeztem volna meg vagy 20-szor hogy mi az. 

Ez a nap is úgy kezdődött mint egy átlagos csütörtöki reggel. Reggel 6-kor mint mindig már ébren voltam hisz iskola és azért csak be kéne érni időben attól függetlenül hogy ma van a szülinapom. Suliban nem történt semmi érdekes. Mint ilyenkor szokás ott is felköszöntöttek elég sokan. A legjobb barátnőmtől Miától kaptam ajándékot ami nem volt más mint egy szívecskés nyakláncot amit szét lehet nyitni. Mikor megláttam, hogy az egyik közös képünk van benne könnyes szemekkel öleltem meg. Tudni kell rólam, hogy elég érzékeny személyiség vagyok, és egy kis dolognak is úgy tudok örülni mint egy 6 éves kislány mikor megkapja azt a Barbi babát amit már nagyon régóta szeretne. 

Végre vége lett a sulinak és indultunk is haza. Mivel hogy vasárnap lesz a születésnapom megtartva rendesen. Úgy értve torta meg ilyenek. Haza értem és anya várt az ajtóban

- Szia. Boldog 19. szülinapot te nagy lány. - ölel meg szorosan

- Szia anya. Nagyon szépen köszönöm. - ölelem vissza

Miután elengedtük egymást levettem a kabátot és a cipőmet. Célba vettem a konyhát és kutakodni kezdtem a hűtőben hogy mit egyek. Megpillantottam a nutellát. Mikor kivettem és csillogó szemekkel néztem az üvegben lévő finomságot anyám kikapta a kezemből majd vissza tette a helyére.

- Nem Emma. Fogyózol ha jól emlékszem.

- De csak egy kicsit anya. - néztem rá boci szemekkel hátha meggyengül a szíve.

- Nem. Edd inkább ezt. - ad nekem egy almát.

- Hát jó. - vágom be a hisztit. Miközben ettem az almámat és néztem a tévét eszembe jutott hogy nekem ma tánc edzésem van. Megnéztem a telómon az időt és akkor vettem észre hogy Mia hívott 5-ször. Juj basszus teljesen kiment a fejemből. Az almát kidobtam és megrohamoztam a szobám hogy amilyen gyorsan csak tudjak bepakoljak. Kiszaladva az ajtón majd amilyen csak gyorsan tudtam futottam a táncteremhez.

- Elnézést a késésért. - futottam be a terembe. Az már mellékes hogy levegőt nem kaptam de oda értem.

- Em, jól vagy? - jött oda Mia.

- Mi? ja igen csak nem néztem az időt de itt vagyok.

Gyorsan még ittam egy kortyot majd neki is kezdtünk a gyakorlásnak. Itzy-től a Wannabe-t táncoltuk. Mivel csak 5-en vagyunk a csapatban ezért általában az 5 tagú kpop banda zenéire táncolunk

- Na akkor holnap találkozunk úgyis . És ne felejts el hogy nálad leszek vasárnapig. - Köszönt el Mia

- Hogy felejthetném el? Na de menj mert már sötétedik. - Szorosan megöleltem majd ismét elindultam haza. Apukám már otthon volt. Ő is felköszöntött és szorosan meg is ölelt. Elmentem lezuhanyozni majd felmentem a szobámba hogy végre aludjak. Mikor beléptem az ajtón megláttam egy vadonatúj bőröndöt. Nem tudom mit keres itt. Na mind egy nem is foglalkoztam vele annyira. Bedőltem az ágyba és rögtön el is nyomott az álom

Reggel arra keltem hogy valami rám esik vagyis inkább valaki.

- Szép jó reggelt Emma. - ébreszt fel Mia

- Neked is. - mondom elég kómás hangon. Juj de reggel van még nekem. - Mennyi az idő?

- 10 óra múlt úgyhogy ideje lenne kelni. - monda majd lemászott rólam. Feltápászkodtam majd elindultam az emeletről a konyhába ahogy anyukám éppen a tortámat csinálta

- Jó reggelt anya. Ez mi ez? - mutogattam a tortára

- Jó reggelt. Ez? ja nem tudom. Valakinek szülinapja volt és neki sütöttem. - mondta poénkodva

- Na az jó. Mi a kaja?

- Na vajon? Egy alma. De ehetsz pirítóst is. - Ja igen fogyóznom kell. De még most sem tudom hogy minek.

- Anya. miért kell ilyen szigorúan fogyóznom?

- Majd ma rájössz. Semmi bajom az alakoddal de ha megkaptad az ajándékodat akkor rá fogsz jönni.

- Hát jó. - megfogtam egy almát és vissza mentem a szobámba hogy át tudjak öltözni. Mivel nemsokára ebéd és utána megyünk valahova ezért már alkalomhoz illően öltöztem fel. Ezt vettem fel:

Novemberhez képest jó idő volt. Miával beszélgettem a szobámba amikor anya bekopogott hogy menjünk enni. Lementünk. Ebédeltünk és végre eljött a várva várt pillanat mikor is hozta anya a tortát és a "boldog születésnapot" énekelte.

- Boldog 19. születésnapot. - adott egy puszit az arcomra majd letette a tortát az asztalra és leült.

- Nagyon szépen köszönöm szépen. - könnyeztem be egy kicsit mert meghatódtam.

- Na de kívánj valamit hátha teljesül. - mondja anya. Kívántam majd elfújtam a gyertyákat. Mindenki egyszerre tapsolt. Én csak mosolyogva visszaültem a helyemre. Felvágtam a tortaszeleteket majd elkezdtük enni.

- Anya ez isteni lett. - mondtam majd egy újabb falatot raktam a számba.

- Jaj ugyan már. - legyintett anya.

- De tényleg nagyon finom lett. - ért velem egyet Oli. Anya csak mosolygott.

És végre. Itt a várva várt pillanat. Az ajándékozás. Mivel Miától már kaptam ajándékot ezért most csak egy jó nagy ölelést kaptam tőle. Nagyiéktól egy tábla csókit és egy kis pénzt kaptam. Nővéremtől sminkeket mint mindig majd ő is megölelt.

- Tőlünk azt a bőröndöt kapod ami a szobádba van. - mondta apa.

- De miért pont bőrönd? - kérdeztem összezavarodva. Ennyire akarják hogy elmenjek vagy mi?

- Majd meglátod na de menjünk mert a limo már vár minket. - mondja anya. Mi? Limo?

- Limo?- kérdezem meglepetten.

- Igen. Szülinapi ajándék. - vonja meg a vállát a nővérem. Hát jó akkor menjünk limozni. Felvettem egy-egy farmer dzsekit mert azért mégis csak hűvös van de nem vészesen. Mikor megláttam a fehér szépséget egyből szaladtam is mint egy 3 éves kisgyerek.

- Wow. Ez valami elképesztő. - csodálkozom a fehér limon.

- Tetszik? - egy ismerős hangot hallok meg magam mögött.

- Igen. - fordulom meg mosolyogva. De ahogy meglátom a mögöttem álló személyt könnybe lábad a szemem. -Ke-keresztapu? - kérdezem. Úristen vagy 8 éve nem láttam. Egyből oda rohantam hozzá hogy szorosan megöleljem. - Hát te mit keresel itt? Miért jöttél haza Amerikából? - kérdezem a szemem törölgetve.

- Na szerinted miért? Ki nem hagynám az egyetlen keresztlányom 19. szülinapi buliját. Ja és mellesleg én leszek a sofőr. - mondja büszkén

- Keresztanyu hogy van?

- Megvan. Sajnos neki maradnia kellet de puszil és mondta hogy adjam át neked ezt. - ad nekem egy kis dobozkát. Felnyitom és egy arany nyaklánc van benne a nevemmel "Emma" .

- Istenem de szép. Köszönöm. - ölelem meg ismét.

- Jaj ugyan semmiség. Na de beszállás.
Beszálltunk a limoba majd útnak is eredtünk. Bejártuk az egész várost. Gyönyörű volt. Ez életem legszebb szülinapi bulija. A családommal és a legjobb barátnőmmel. Ennél szebb nem is lehetne ez a nap. Tévedtem...

A nevem Emma Johnson. Apukám amerikai, anyukám magyar, de Magyarországon élünk. Legjobb barátnőm Mia Wilson. Mia édesapja, apukám legjobb barátja. Ma lettem 19 éves. Nagy álmom kijutni Koreába, illetve, hogy híres énekes lehessen belőlem.