Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶18. rész🎶

Hyunjin szemszöge

6 napja annak hogy Emma kórházba került. Nem mozdultam mellőle ha nem volt muszáj. A percek óráknak tűnnek. A lányok napi szinten jönnek látogatni és vagy 4-5 órát itt vannak. Most is itt vannak és Chan is jött aminek most nagyon örülök. Megkértem JYP-t hogy mostantól mindenhova legalább kettő embert küldjön Emmával. Ki tudja hogy mikor és ki támadják meg újra amit nem bírnák elviselni. Ez is elég nagy fájdalom nekem hogy itt fekszik eszméletlenül és nem tehetek semmit annak érdekébe hogy hamarabb felkeljen. Mióta itt vagyok nem engedtem el a kezét.

Channal beszélgettem mikor éreztem hogy valaki gyengén megszorítja a kezem. Hirtelen Emmára kaptam a tekintetem aki óvatosan mocorgott. A szemét lassan nyitogatni kezdi.

- Hívok egy orvost. - mondja Lena majd ki is megy.

- H-hol vagyok? - kérdi Emma rekedtes hangon aztán hirtelen felszisszen majd a sebéhez kapott.

- A kórházba. Ne aggódj mindjárt jön egy orvos. - szorítom meg gyengén a kezét. Hihetetlen boldog vagyok hogy felébredt. Ránézek és abban a pillanatban elmosolyodom amit viszonoz is. Hihetetlen gyönyörű a mosolya.

- Hogy érzi magát? - jött be egy doki Lenával együtt.

- Rosszul. A fejem szakad szét és a hátam borzasztóan fáj. - mondja Emma.

- Rendben. A sebet naponta kétszer jönnek majd be lefertőtleníteni. Még egy hétig kellene bent maradnia vagy kevesebbet. Ez magától függ, hogy mikor lesz jobban. - mondja mosolyogva az orvos.

- Értem. Köszönöm. - mondta Emma. A doki elmosolyodott majd ki is ment. 

- Jaj ne tudd meg hogy milyen boldog vagyok hogy felkeltél. - ugrik Mia Emma nyakába.

- Mióta vagyok itt? - Kérdi 

- 6 napja. - válaszolja Sunny. Emma szemei elkerekedtek. - De sosem voltál egyedül. Hyunjin mindig itt volt veled és fogta a kezed. - mutat az említett végtagjainkra ami össze van kulcsolva. Emmára néztem aki mosolyogva fürkészte tekintetem.

- Mi van Szofival? - kérdi gúnyosan.

- Egyelőre semmit nem tudunk róla. És szerintem neked sem ezen kéne gondolkodnod. Tudod hány rajongó van aki aggódik érted? Nézz fel instára. - mondja Lena. Emma a telefonjáért nyúlt. Közelebb hajoltam hogy lássam én is. Azért én is meglepődtem. Mondjuk meg is értem a rajongókat hogy ennyire szerezik meg aggódnak érte.

- Csinálok egy képet hogy jól vagyok és posztolóm is. - kapcsolja be a kamerát a telefonján. - Gyertek legyetek ti is benne. - a lányok közelebb mentem amíg én inkább távolabb mentem. Kérdőn néztek rám.

- Nem akarok hogy valami félreérthető dolog legyen belőle úgyhogy jobb ha én nem vagyok benne. - mondom egy mosoly kíséretével. Megcsinálták a képet és megkértek hogy csináljak az ágy végéből így egy képet róluk amit meg is csináltam. Amint vissza adtam a telefont rakták is fel instára.

Emma szemszöge

Lassan két hete hogy bent vagyok a kórházban. Az állapotom javult ami azt jelenti hogy holnap mehetek is haza. A sebemre vigyázni kell és naponta fertőtleníteni. Táncolni sem táncolhatok addig ameddig rendesen be nem gyógyul a seb. Fellépéséken is ülnöm kellesz ami számomra egy büntetés. De aminek kifejezetten örülök az az hogy minden nap itt volt velem Hyunjin. Persze ha dolga volt vagy éppen próbája akkor elment de amint végzett vissza is jött. Örülök annak hogy ilyen szoros kapcsolat van köztünk, de persze csak mint barátok.

Épp ebédidő van a lányok is itt vannak és hoztak rament. Hyunjin-nak próbája van úgyhogy ő nem tud itt lenni ami egy kicsit el is szomorít. 

Másnap reggel már elkészülve vártam a többieket hogy jöjjenek értem. A kocsi lassan ment nehogy egy bukkanó miatt felszakadjon a sebem. Először a céghez mentünk szólni JYP-nek hogy kiengedtek mivel ő nem tudott jönni olyan sűrűn látogatni mivel rengeteg dolga van. Éppen az irodája felé tartottunk mikor találkozzunk Yuna-val

- Úristen. Sziasztok. - köszön amit rögtön viszonozzunk. - Hogy vagy Emma?

- Egy kicsit jobban de még mindig nem tökéletes. A sebem nem gyógyult be teljesen de annyira már igen hogy haza engedjenek szóval most itt vagyok. Csak JYP-nek akartunk szólni hogy kiengedtek. - magyarázom.

- Én is pont az irodája felé tartok ezekkel a papírokkal. - mutat a kezében elhelyezkedő lapokra. - Gyertek akkor menjünk együtt. - int majd el is indultunk. Az ajtón bekopogva vártuk a választ hogy bemehetünk-e amit hamar meg is kaptunk.

- Jó napot Uram. Vendégei vannak. - lép be elsőként Yuna mi szorosan utána. Amit meglátott a főnökén a szemei felcsináltak.

- Úristen Emma. Hogy vagy? - jön oda hozzám és óvatosan megölel.

- Köszönöm. Kicsit jobban. A sebem még egy kicsit fáj de elviselhető. - mondom mosolyogva.

- Gyertek üljetek le. - mondja majd elindul vissza az asztalához.

- Szofival mi van? - kérdem kicsit idegesen

- Megkapja a megérdemelt büntetését ne aggódj. Szeretem elég nagy büntetés számára már csak az hogy nem mehet haza Magyarországra. - Mondja JYP. 

- Ennek örülök. - mondom 

- Na de ne ezzel foglalkozz hanem azzal hogy minél hamarabb felépülj és végre színpadra állhass. - mosolyog rám. - A másik meg az hogy ne lepődj meg ha több biztonsági lesz körülötted. Nem akarjuk hogy történjen hasonló dolog veled.

- Rendben. Köszönöm. De mi megyünk is. Nem zavarunk tovább hisz látjuk mennyi dolgod van. - mosolygok vissza.

- Rendben. Hát akkor sziasztok.

- Viszlát. - és ki is megyünk az ajtón.

A dormhoz érve rögtön a fürdőt veszem célba hogy az elsősegély dobozt kihozzam onnan hogy lefertőtlenítsem a sebem. Leülök az ágyra majd kiveszek a dobozból a fertőtlenítőn és egy pamacsot. Igaz elég bénán de sikerül leápolni a sebem. Mivel már délután volt és még nem is ebédeltünk ezért gyorsan összedobtunk egy kis rament mert máshoz nem volt kedvünk és ez gyorsan készen van. Holnap megyünk próbálni vagyis csak a lányok de mivel hogy én itthon egyedül unatkozni fogok megyek velük csak hát én ülni fogok és nézni ahogy próbálnak.