- Em! Emma, állj már meg! - ragadom meg a csuklóját mire már rám is néz.
- Miért nem mész vissza a kis Yejidhez? - néz rám könnyes szemekkel.
- Ez egy félreértés Emma. - értem ahogy bekönnyezik a szemem.
- KIBASZOTTUL NEM EGY FÉLREÉRTÉS HYUNJIN. OTT...
Egy hete megbeszéltük Changbinnek hogy ma elmegyünk este egy kicsit kocsikázni valamerre. Úgyhogy amint végeztünk a cégénél azonnal készülődni is kezdtem. A hajam kimostam majd megszárítottam. Kicsit kisminkeltem magam és a ruhámat is magamra kaptam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy eléggé mutatós ruhát vettem fel. Nem én akartam még mielőtt letámadna valaki. A lányok nyomtak a kezembe azzal a szöveggel hogy "Ez tetszeni fog Changbinnek" úgyhogy úgy voltam vele hogy akkor miért is ne.
A nappaliban ülök és várom hogy Binnie megérkezzen ami nem is olyan későn be is következett. A lányoknak felordítottam hogy elmentés és hogy majd jövök majd a kocsihoz siettem.
- Szia. - ülök be az anyós ülésre és adok egy gyors puszit Changbin szájára.
- Szia. - mosolyog. - mehetünk?
- Persze. - kapcsolom be a biztonsági övem.
- Hogy vagy? - kérdi meg hirtelen.
- Hogy őszinte legyek nem valami jól. Vagyis nem vagyunk valami jól. - hajtom le a fejem.
- Miért? Mi történt? - pillant rám aggódva.
- Emma..... - Na igen. Mikor legutóbb beszélgettünk megkért minket, hogy ha lehet ne csak ő legyen a téma, és hogy Hyunjinnak ne szóljunk, hogy ne aggódjon érte.
- Értem. Apropó Emma. Rég láttam. Hogy van?
- Jól van. Vagyis remélem.
- Mi az hogy csak reméled?
- Régen beszéltünk.
- Nincs veletek? - megrázom a fejem. - akkor hol van?
- Jó helyen ahol kipihenheti magát.
- És az hol van?
- Nem mondhatok semmit.
- Mia. Kicsim. - Parkol le a kocsival az út szélére. - Kérlek mond el. Ha elmondod akkor neked is és mindenkinek könnyebb lesz. Főleg Hyunjinnak.
- Ő hogy van?
- A lehető legrosszabban. Nem éri el Emmát sem. Aggódig érte nagyon. És az még rátesz egy lapáttal hogy azt sem tudja hogy mi van vele meg hogy hol van. Próbán sem az igazi. Nagyon sokat ront. Mikor vissza érünk a dormba ő felmegy a szobájába és hallani szoktuk azt ahogy sír. Kevés pillanatok egyike mikor sírni szokott. Szóval ha elmondod nekem akkor én elmondom neki és akkor reméljük hogy minden rendben lesz vele. - fogja meg a Kezem.
