Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶32.rész🎶

Emma szemszöge

Fura hangokra keltem. Valami csipogásra. És van valami az arcomon. Hol vagyok? Próbálom kinyitni a szemem de nem megy. A fejem is borzasztóan fáj. A kezemet sem tudom megmozdítani. Mi van velem? Hangokat hallok. De ez nem csipogás vagy valami fura szívó hang. Vannak itt mert beszélgetnek. De nem értem hogy mit. Mi történt? A kezem is fogja valaki. Ahj csak egy kicsit tudnám megmozdítani de még arra sem vagyok képes. Várnom kel egy kicsit hogy valamit tudjak csinálni. De mégis hol vagyok?!

Körülbelül egy óra telt el mikor megpróbáltam megint kinyitni a szemem ami egy nagyon kicsit sikerült is. Minden fehér. Mi a fene? Hyunjin szobája bézs színű nem fehér.

Egy félóra elteltével ismét megpróbáltam és most sikerült is jobban kinyitni de a hirtelen ért fény miatt azonnal vissza is csukom. Amint megszokom a fényt újra kinyitom a szemem. Lassan körbe nézek. Van egy fotel a szobában amiben Lena ül és telefonozik. Van egy kis kanapé amin Sunny, Mia és még egy srác ül. Mellettem meg aki a kezem fogja Hyunjin aki alszik.

A szemem újra a srácra irányul. Nagyon ismerős nekem de mivel látásom még egy kicsit homályos nem látom az arcát. Meg amúgy is lefelé néz és ő is a telefonját nyomogatja.

Mivel szólni nem tudok megpróbálom a kezem megmozgatni ami sikerült is. Hyunjin azonnal felkapta a fejét és rám nézett.

- Emma. - kezd el mosolyogni. - hogy vagy? - kérdi miközben az arcomat simogatja.

- H-hol v-vagyok? - kérdem halkan, rekedtes hangon. 

- A kórházban. - látom arcán a szomorúságot. Idő közben a többiek is ide jöttek. A látásom még mindig homályos így nem tudóm hogy ki az a srác. Megpróbálok hunyorogni hátha de nem jobb.

- Hogy kerültem ide? - próbálok felülni.

- Össze estél próbán. Az orvos azt mondta hogy túlhajszoltad magad. - Mondja Lena.

- Mióta vagyok itt?

- Lassan egy hónapja.

- Hogy mi? Ah. - rakom kezem a fejemre mert eszméletlenül fájni kezdett.

- Tessék. Igyál egy kicsit. - ad a kezembe egy pohár vizet...... Jimin?

- J-jimin? - Nézek a srácra hisz megismertem a hangját és a látásom is valamennyire kitisztult.

- Igen. - Mondja. Érzem ahogy egy könnycsepp végig folyik az arcomon.

- Ú-úristen. - rántom magamhoz hogy szorosan megöleljem. - Jól vagy? Nincs semmi bajod? - tolom el magamtól majd végig nézek rajta.

- Ezt nekem kéne kérdezni. - kuncog.

- Istenem. Kérlek mond hogy ez nem egy álom.

- Ugyan miért lenne az? - nem mondok semmit csak újra magamhoz ölelem. A sírásom enyhült. Most annyira megkönnyebbültem. Jimin itt van velünk. Nem halt meg. Tehát csak egy álom volt.

Perceken belül a látásom teljesen megtisztult és a kezemet is tudom már mozgatni.

- Jó napot. Hogy érzi magát Emma? - jött be az orvos.