- Em! Emma, állj már meg! - ragadom meg a csuklóját mire már rám is néz.
- Miért nem mész vissza a kis Yejidhez? - néz rám könnyes szemekkel.
- Ez egy félreértés Emma. - értem ahogy bekönnyezik a szemem.
- KIBASZOTTUL NEM EGY FÉLREÉRTÉS HYUNJIN. OTT...
Ugyanis mikor haza értünk anya felment az emeletre, hogy lehozza a bőröndöt.
- Nyisd ki. - adta át mosolyogva. Megfogtam és kihúztam a cibzárz. Egy boríték volt benne. Körbe pillantottam majd Nővéremre néztem aki csak könnyes szemekkel nézett rám. Egy aprót bólintott hogy bontsam ki. Miára néztem aki ugyan olyan kíváncsi volt mint én. Ismét a borítékra néztem. Most már remegő kézzel kezdtem kibontani. Kettő repülőjegy volt benne.
- Ez mit jelentsen? - kérdem.
- Boldog születésnapot és váltsátok valóra az álmotokat. - vette ki anya a kezemből a jegyeket majd megmutatta hogy hova szól.
- Uram isten. - kezdtem el sírni. - Nagyon szépen köszönöm. - öleltem meg anyáékat. - De miért kettő? - kérdem miután kicsit megnyugodtam.
- Na szerinted? - pillant apa Mia felé
- Mi? - kérdi összezavarodva Mia.
- Én sem értem mi van. - ráztam meg a fejem
- Mia és te Koreába utaztok hogy elérjétek az álmaitokat. És ne aggódj Mia beszéltem a szüleiddel és elengedtek. - Mondta anya.
- Nagyon szépen köszönöm. – Mondta Mia majd ő is megölelte őket. - Na Em megyünk Koreába. - engem is megölelt.
- Igen. Uram isten el sem hiszem hogy ez megtörténik. - mondom még mindig könnyeimmel küszködve.
- Pedig hidd csak el. - jött oda anya is és megint megölelt minket. - szerdán indultok. Holnap bemegyek a suliba és beszélek az igazgatóval. Holnaptól nem kell suliba menetek hogy legyen időtök mindent összepakolni az utazásra.
- Rendben. - mondtuk egyszerre Miával majd a bőrönddel és a jegyekkel együtt felmentünk a szobámba. Holnap megy haza Oli úgyhogy hajnalig beszélgettünk. Néha koreaiul néha magyarul. Nagyon izgultunk hogy vajon milyen lesz kint az élet. 19 éves vagyok de nagyon honvágyas. Amennyire ismerem magam az első nap sírva hívom majd fel anyáékat hogy haza akarok menni. Na de neki álltam már most pakolni. Mivel hogy nagyon izgulok aludni sem tudok így elfoglaltam magam. Miá már aludt így leültem az asztalomhoz hogy összeírjam hogy mi kell majd még az utazáshoz.
Reggel az asztalomon fekve ébredtem. Megnéztem hogy mennyi az idő. Délután 1. Úristen hogy tudtam eddig aludni? Összeszedtem magam és lementem a konyhába. Egyedül maradtam itthon. Főztem egy kávét majd a megszokott helyemen a teraszin megittam azt. Ott tudok a legjobban gondolkodni. Sok mindenen járt az agyam. Mint például hogy ha mégis sikerül bejutni a JYP-hez ahova nagy álmom eljutni. De nem csak nekem hanem Miának is. 1 éve kezdünk jobban érdeklődni a JYP felől. De mivel hogy félig Magyarok vagyunk nem hiszem hogy felvesznek majd. De egy próbát megér hisz csak egyszer élünk. Nem de? Még ültem kint egy kicsit és mivel fázni kezdtem bementem. Visszavittem a poharat a konyhába. Éppen mosogattam mikor megcsörrent a telefonom. Megtöröltem a kezem majd a készülékhez nyúltam. Mia hívott.
- Hali. Na mond. - szólok bele a telefonba
- Hali otthon vagy?
- Igen. Miért?
- Csak mert egyedül vagyok itthon és unatkozok. Esetleg átmehetek hozzád?
- Gyere nyugodtan és is egyedül vagyok.
- Rendben 15 perc és ott vagyok. - majd bontotta a hívást.
Gyorsan kerestem valami nasit és üdítőt. Tálakat is vettem elő amibe bele rakjuk az édességeket. Kerestem egy filmet amit majd tudunk nézni. A Strong Womam Do Bong Soon-ra esett a választásom. Mondjuk ez egy sorozat na mind egy. Felvittem a szobámba a dolgokat majd leraktam az asztalra. Lehúztam a redőnyt hogy hangulatosabb legyen a filmezés majd kettő babzsákot húztam a tévém elé. Karba tett kézzel álltam és néztem hogy minden megvan-e majd a félhomályban megpillantottam a bőröndöm. Akaratom ellenére is elmosolyodtam. Még most sem hiszem el hogy Koreában fogok élni és ha minden jól sül el akkor még a karieremet is sikerül elindítani.
Miával megnéztünk 10 részt és arra lettünk figyelmesek hogy dudálnak. Kinéztünk az ablakon majd Mia szüleit pillantottuk meg.
- Mennem kell. - mondja majd összeszedte a cuccait és elindult lefele ahova követtem én is. - Na szia. - indult volna ki az ajtón de megtorpant és megfordult. - Az indulás hogy legyen? A reptéren talizunk vagy eljöjjek ide hogy együtt induljunk?
- Szerintem gyere ide úgy a biztos. - mondom
- Rendben. Akkor majd szerdán. - intett egy utolsót majd elindult az autó felé. Miután elment Mia felmentem a szobámba összepakolni. Mikor végeztem akkor megfogtam azt a papírt amire azok vannak írva hogy mi kell az utazáshoz.
Már mindenem megvolt és még volt egy napom. El is felejtettem írni Jiminnek ( Nem a BTS Jiminnek) hogy megyek Koreába úgyhogy tudunk találkozni. Meg is fogtam a telefonom hogy felhívjam. Kettő csöngés után fel is vette.
- Szia Jimin. - Tudom hogy ilyenkor nem alszik. Míg nálunk este 10 van ott hajnali három.
- Szia Em. Hogy hogy hívtál? Azt hittem hogy már el is felejtetted az egyetlen internetes legjobb barátodat. - Szól bele a készülékben természetesen Koreaiul.
- Jaj ugyan már hogy felejthetnélek el? Sok minden történt a napokban.
- Na mesélj.
- Hát nagyon úgy néz ki hogy.....öööö - húzom az agyát
- Na mond már mert elmegyek Magyarországra és kibelezlek. - mondja nevetve
- Arra semmi szükség majd én megyek. - mondom full komolyan
- Hát gyere. - nem esett le neki. - Na várjunk..... - koppant. - Te jössz Koreába???
- Igeeeeen. - visítok a telefonba
- Na jóó. Ugye csak szórakozol? Tényleg láthatlak élőnagyságban?
- Igen. Juj de jó lesz. Már alig várom hogy összeborzoljam a hajad. - mondtam amin csak nevetett
- Most az egyszer megengedem. De többet nem. - mondta komolyan de hallottam a hangján hogy mosolyog. Még 1 órát beszélgettünk aztán el is aludtam
Most indulunk a reptérre. Írtam Jiminnek hogy kb mikor ér oda a gép és hogy addigra legyen ott. Igazából tegnap semmi izgi nem történt. Unatkoztam egész nap. Kiértünk a reptérre és még volt egy óránk a felszállásig. Addig beültünk egy kávézóba és beszélgettünk. Ha már egy elég hosszú ideig nem tudunk majd személyesen beszélni. Biztos lesz olyan hogy telefonon sem mindig mert mikor Koreába reggel van itt hajnal. Bejelentették hogy lassan indul a gép és hogy nyitják a kapukat. Tudom hogy Koreába jó idő van ezért ezt vettem fel:
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
- Na itt a búcsú ideje. Mindenféleképpen hívj fel minket ha oda értetek. Rendben? - Kérdi anya
- Egyértelműen. Hiányozni fogtok. - Mondtam majd szorosan megöleltem őt majd apát és a nővéremet.
- Vigyázz magadra jó? - mondja a nővérem. Igazából ő olyan nekem mint a második anyukám.
- Rendben. Tudod jól hogy meg tudom magam védeni.
- Tudom na de menj mert itt hagy a gép
- Megyek. Na sziasztok. Majd jelentkezek. - öleltem meg őket megint csak most már könnyes szemmel.
- Hát ne ríjáá veszek neked atlétika trikót csak ne ríjá. - pórbál felvidítani apum ami sikerült is mert felnevettem.
- Na megyek. - Még intettem egy utolsót majd elindultam. Mikor a jegyet adtam át még megfordultam hogy még utoljára lássam őket. Egy utolsót intettem majd beléptem a kapunk ami a géphez vezet. Hát itt a vége.
