Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶39. rész🎶

Hyunjin szemszöge

A kocsi ajtót bebaszva magam után siettem vissza az épületbe. A szememmel kezdtem el keresni azt a kurvát mikor megláttam. Idegesen hozzá siettem majd megfogtam a karját és magam után húztam egészen a hátsó udvarig.

- Hol van? - Nézek rá.

- Ki? - kérdi úgy mint aki nem tud semmiről.

- Azt kérdeztem hogy hol van Emma? - kezdek egyre idegesebb lenni.

- Honnét tudjam. Mikor megbeszéltük a dolgokat én be mentem a mosdóba de ő azt mondta hogy még marad egy kicsit mert fáj a feje. Azóta nem láttam. - mondja.

- Na ide figyelj Jiwoo. Most azonnal mond meg hogy hol van Emma mert különben....

- Különben mi lesz? Megversz? Engem? Egy lányt? - vigyorog. Itt telt be a hócipőm. Neki löktem a falnak majd izomból a feje mellé ütöttem ököllel mire ijedten nézett rám.

- Most azonnal mond meg hogy hol van vagy esküszöm a következőt te kapod nem pedig a fal. - szorítom össze a fogam.

- Esküszöm nem tudom hogy hova vitték. Egy srác megkeresett és azt monda hogy kapok 1.000.000 won-t ha segítek nekik elkapni Emmát. Én meg természetesen igent mondtam. - szorítja össze szemét majd lehajtja a fejét.

- És ki vitte el?

- Azt már nem tudom. Nem ismertem a srácot. Mikor kihoztam ide Emmát akkor egyből vissza mentem hogy ne legyen feltűnő. - mondja már a sírás határán.

- Remélem tudod hogy ezt még nagyon vissza fogod kapni. - lököm el magam majd vissza mentem a kocsimhoz. A kezemből ömlött a vér de ez most kevésbé érdekel. Meg kell keresnem Emmát minél hamarabb mert ki tudja mit fognak vele csinálni

Emma szemszöge

Hideg van. Alattam a föld is hideg. A kezemet nem érzem. Fáj a fejem is. Hol vagyok? A szemem azonnal kinyitottam majd körbe néztem.

Sötét van. A kezem a falhoz van láncolva és csak fehérnemű van rajtam. Mit keresek én itt? A kezem ráncigálni kezdtem hátha meglazul a lánc de nem jött össze. Hirtelen lépteket halottam majd nyílni is kezdett az ajtó ahonnan beáramlott egy kevéske fény. A lámpát feloltották mire én azonnal vissza csuktam a szemem ugyanis hirtelen ért engem ez a fény.

- Hát szia Emma. Fel keltél? - sétál elém Szofi Yeji tagságával.

- Mit akartok tőlem? - kérdem.

- Mondtuk már hogy bosszút. - nevet Yeji.

- Mégis milyen bosszút? És miért?

- Azért kedves Emma mert engem miattad zártak bőrömbe míg Yejit miattad rúgták ki. - guggol le elém Szofi.

- Miről beszéltek? Egyrészt miattad csuktak börtönbe és Yejit meg a saját hibájából rúgták ki. Nekem ehet semmi köz...- nem tudtam befejezni ugyanis bevert nekem egyet Szofi.

- Túl sokat beszélsz. - rázza meg azt a kezet amivel megütött.

- Remélem tisztába vagytok azzal hogyha engem megtalálnak ti a börtönbe rohadtok meg. - mondom

- És ki monda hogy megtalálnak téged élve? - nevet fel Szofi.

Ezek betegek. Én mondom.

- Mire jó ez nektek? Ártatlan embereket bántani a saját hülyeségeik miatt? - kezdek ideges lenni.

- Azért mert vicces. Tudod te milyen örömöt nyújt nekünk az hogy mások szenvednek általunk. Fenomenális. - mondja Yeji.

- Ti betegek vagytok. - mondom mire Szofi gyomron rúg.

- Vigyázz kivel beszélsz koca. - mondja majd kimennek. De még mielőtt bezárják az ajtót Yeji visszafordul.

- Mindjárt jön egy ember aki elég közeli barátod lesz. - vigyorog majd végleg bezárják az ajtót. Most mit tegyek? Itt vagyok egy koszos, sötét pincében és a kezem is le van láncolva. Senki sem tudja hogy itt vagyok és lehet igazuk is lesz. Lehet tényleg nem jutok ki innen élve.

Amíg ezen gondolkodtam ismét nyílni kezdett az ajtó. Egy nagydarab idegen férfi jött be pucéran.

- K-ki maga? - húzódok a falhoz. Nem válaszol semmit csak leüt.

Percekkel később arra ébredtem hogy az agyhoz vagyok bilincselve meztelenül. A kezem az ágy szerére és a lábam is. A szám le van kötözve. Mit fognak velem csinálni?

Könnyes szemekkel néztem szét mikor megint felbukkant az idegen férfi valami elektromos szarokkal. Ugye nem? Kérlek mond hogy nem? Ezeket úgy nem fogja raktam használni?

Az ágy szélére leült majd az egyiket bekapcsolta és oda emelte. Inkább nem is részletezem. Valami borzasztó érzés volt. De ha ez még nem elég akkor még meg is erőszakolt majd ott hagyott.

Sírni kezdtem. Hogyan jutottam el idáig hogy egy retkes pincében vagyok kiköltözve az ágyhoz meztelenül és most erőszakolt meg egy idegen csávó. Annyi szerencséje van hogy legalább használt óvszert. A kurva anyját.

Már fogalmam sincs hogy hány napja vagyok itt. A 24. naptól nem számolom. De amit tudok az az hogy napi szinten történik meg az a dolog. A nyakam tele van szívásnyomokkal. A hasam, a lábam és a karom kék zöld. A csuklom véres és hetente egyszer kapok ételt. Az elmúlt napokban teljesen magamba fordultam. Mikor éppen magáévá tesz ez az undorító ember nem sírok vagy sikítok hanem halkan szenvedek. Az első naptól kezdve nem találkoztam Szofival és Yejivel sem. Szerencsére.

Igazából már nincs is bennem remény afelé hogy én valaha kijutok innen. Minden nap azt kívánom hogy bárcsak meghalnék hisz az is könnyebb lenne mint minden nap elviselni ezt a parasztot. Most is azt csinálja. Megerőszakol és a nyakamat szívja de brutál erősen hogy szinte már vérzik.

Hyunjin szemszöge.

Eltelt egy kibaszott hónap és semmit nem tudunk Emma hollétéről. Az idege egyszerűen megöl. Hetekig egy szemhunyásnyit sem aludtam ugyanis azon gondolkodtam hogy vajon ki lehetett az aki elvitte Emmát és hogy hova. A rendőrség is teljes erővel azon dolgoznak hogy minél hamarabb megtaláljuk.

A biztonsági kameráknak a felvételeit megnéztük egy csomószor de a kocsin le van takarva a rendszám és a személyek is csak hátulról látszódnak. Semmi nyomunk nincs hogy mégis ki lehet az elkövető. A srácok is nagyon sokat segítenek és a lányok is ami miatt nagyon hálás vagyok. Plusz még a cég is rengeteged dolgozik az ügyön. Szóval ha meglesznek az elkövetők a rácsok mögött rohadnak meg.

- Találtam valamit! - szólal meg az egyik rendőr ugyanis itt vagyunk az őrsön.

- Hadd nézzem. - megy oda hozzá a főnök. - megvan az első számú elkövetőnk. Innentől kezdve sima lesz a dolog. - csap egyet a tenyerébe.

- Ki az? - kérdem.

- Hwang Yeji. - mondja.

- Az a retkes kurva csak nem áll le. - ütök egyet a falba.

- Fogjátok a cuccaitokat és indulás. - mondja Seong-jin.