- Em! Emma, állj már meg! - ragadom meg a csuklóját mire már rám is néz.
- Miért nem mész vissza a kis Yejidhez? - néz rám könnyes szemekkel.
- Ez egy félreértés Emma. - értem ahogy bekönnyezik a szemem.
- KIBASZOTTUL NEM EGY FÉLREÉRTÉS HYUNJIN. OTT...
Az időeltolódás miatt kicsit hamarabb feküdtünk le tegnap és így elég korán ébredtünk fel Miával. Mivel hétvége van ezért a félbehagyott pakolást folytattuk most addig is megy az idő. Miával külön szobánk van ezért úgy rendezzük be ahogy akarjuk. A legfontosabb és kihagyhatatlan dísz a szobámba az egy plakát amin a példaképem van vagyis Jonghyun. Kevesen tudják de van egy tetkóm a csuklómon amin ez áll "Jonghyun 1990-2017". Borzasztó trauma volt számomra a halála. Minden este sírtam több órát. Lassan 3 éve hagyott itt minket. Na de mivel nem akarok sírni abbahagyom a sztorit.
Na végre kipakoltunk és fáradtan ültünk le a kanapéra. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek hogy valaki konkrétan dörömböl az ajtón. Ijedten kaptuk oda a fejünket majd egymásra néztünk Miával. Mivel én vagyok az idősebb és a "bátrabb" Mia szerint ezért én mentem ajtót nyitni. Lassan nyitottam ki az ajtót majd az izomból kicsapódott. A jó reflexemhez híven megfogtam a betolakodó karját majd egy szempillantás alatt a földre taszítottam.
- Áu. Ezt miért kellet? - hallom meg az ismerős hangot
- Úristen Jimin ne haragudj azt hittem valami betörő. - mondtam miközben segítettem neki felállni. - Úgy dörömböltél az ajtón mint valami idegbeteg.
- Semmi gond. - porolta le magát. Mintha tényleg tiszta kosz lenne miközben a padlóról enni lehetne olyan tiszta.
- Pontosan miért akartad ránk törni az ajtót?
- Hírem van. Nagyon nagyon jó hírem. - huppant le a kanapéra.
- Na hallgatunk.
- Szóval. Olvastam ma reggel hogy a JYP meghallgatást tart hétfőn. Arra gondoltam hogy jelentkezhetnétek hisz ez a nagy álmotok nem? - Miával egymásra néztünk hogy most mi legyen.
- Nem is tudom mit mondjak... Mia? - néztem az említett személyre.
- Ne-nem tudom. Hirtelen ért ez a dolog. De szerintem menni fog. - Mosolygott rám
- Menni fog. - néztem Jiminre.
- Király. Van egy haverom aki a zenékkel foglalkozik. Felhívom hogy tud e minket fogadni és akkor megyünk gyakorolni. Addig gondolkozzatok hogy mit fogtok énekelni. - mondta majd kiment gondolom felhívni azt a személyt. Nem is telt el olyan sok idő mikor Jimin visszajött.
- Öltözzetek. Megyünk próbálni. - mondta fülig érő mosollyal. Miával felpattantunk a helyünkről majd öltözni mentünk. Ma viszont fekete napot tartottam így ezt vettem fel
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
