Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶42. rész🎶

Emma szemszöge

Évek teltek el azóta a bizonyos nap óta. Yeji, Szofi és az a faszi a a börtönben rohadnak meg . De a lényeg a lényeg Hyunjin-nal kb fél éve összeköltöztünk és boldogan éltünk mostanáig. Egészen furcsán viselkedik már pár napja. Sokszor nincs itthon és mintha titkolna is valamit. Sokszor csak hajnalba ér haza. A cégnél nem lehet mert együtt jövünk haza de ő mindig azzal az indokkal megy el hogy "dolgom van". A lányok is eléggé furcsának tartják őt. Sőt még a srácok is mintha tudnának valamit.

- Em, figyelsz? - jön oda hozzám Lena.

- Igen. Persze. Bocsi csak elgondolkodtam. - mondom mosolyogva.

- Csak nem megint Hyunjin? - kérdi

- De. Olyan furcsán viselkedik és egyszerűen nem tudom hogy mi miatt.

- Remélem nem arra gondolsz hogy megcsal.

- Hogy őszinte legyek már fogalmam sincs mit gondoljak. - Ülök le a kanapéra.

- Nyugodj meg. Sosem csalna meg hisz szeret téged. Téged szeret a legjobban. - mondja.

- Majd beszélek Felix-el hogy ugyan mit tervez. - mondom. - Mára vége a próbának csajok. Majd holnap folytatjuk.

Mivel Hyunjin még nem végzett ezért a lányokhoz a dormba mentem. Már vagy kettő órája itt vagyok a lányoknál és Hyunjin még mindig nem írt és nem is hívott. Egyre rosszabb az előérzetem. Felix-et is próbáltam elérni de ő sem vette fel a telefont. Kezd esteledni és ideje lenne haza mennem.

- Csajok én megyek. Későre jár. - Mondom majd elindultam az előszobába a cuccaimért.

- Em. Sötét van. Nem hívod fel inkább Hyunjint hogy jöjjön érted. Már ha felveszi. - Jön utánam Lena

- Nem lesz semmi baj. Tudod jól hogy meg tudom magam védeni. - Mosolygok. - Na de tényleg megyek. Majd akkor holnap tali. Puszi. Sziasztok. - Köszönök el a többiektől majd kilépek az ajtón.

Alig sétáltam 10 percet mikor is megállt mellettem egy kocsi

- Merre kisasszony? - Húzza le az ablakot az illető. Mivel a hangja nagyon ismerős volt közelebb léptem a kocsihoz. Mikor meg láttam hogy ki ül a kormány mögött akaratom ellenére is mosolyogni kezdtem.

- Haza tartok. - megyek bele a játékba.

- Haza vigyem? - kérdi mosolyogva

- Hát hogy a viharba ne. - ülök be a kocsiba.

- Szia kicsim. - hajol közelebb Hyunjin majd megcsókol.

- Szia. Merre voltál? Egy csomószor hívtalak. - nézek rá nem épp egy kedves arccal.

- Hamarosan megtudod. - mosolyog rám. Én nem mondok semmit csak gondolkodva néztem magam elé az út további részében. Még mindig nincs jó előérzetem. Mikor megálltunk az ismerős ház előtt szinte kipattantam a kocsiból és siettem be a lakásba. Egész nap azon gondolkodtam hogy ugyan mit tervezget Hyunjin ennyire.

Eltelt 2 nap és még mindig semmi. Hyunjin mostanában még később jár haza mint napokkal ezelőtt. Minden nap legalább 5-ször hívom fel Felixet hogy ugyan mit tervez drága párom de vagy nem veszi fel vagy csak letudja annyival hogy "nem tudom". Most is. Este 11 és Hyunjin még sehol. A kanapén ülök a sötét lakásban és várom hogy haza jöjjön. De semmi. Egyszer csak egyre álmosabb lettem. Így a kanapén el is aludtam.