Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶33. rész🎶

Emma szemszöge

- Olyan 4-5 hónapra kéne haza menned. - Mondja JYP.

- D-de mi? És mi lesz a bandával? - Kérdem dadogva.

- Ők folytatják a munkát természetesen. És addig még távol vagy az egyik gyakornok lány fogja átvenni a helyed. Nyugalom nem fogunk rá lecserélni nehogy azt hidd csak mivel nem leszel ezért a felelésekre valakinek mennie kell hogy helyettesítsen.

- De azért otthon írhatok dalokat? Vagy esetleg táncolhatok. - törődök bele abba hogy nincs más választásom. Haza kell mennem.

- Nem. Nem azért mész haza hogy dolgozz hanem hogy pihenj.

- Mikor indulok? - Kérdem lehajtott fejjel

- Jövőhét kedden majd reggel 11-re gyere ide. 

- Rendben.... Akkor én mennék is pakolni. Viszlát. - megyek ki az ajtón amit óvatosan csukom be magam után.

A könnyeimet vissza tartva megyek a lányokhoz vissza. Lassan nyitom ki az ajtót és ugyan olyan lassan zárom is be. A kanapéhoz sétálva leülök rá majd a fejem a tenyerembe temetem.

- Emma. - ül le mellém Mia. - minden rendbe?

- Semmi sincs rendbe. - dűlök hátra és a plafont kezdem el nézni.

- Mit mondott JYP? - guggol le elém Sunny.

- Haza kell utaznom 4 vagy 5 hónapra. - sóhajtok.

- Mi?! - kérdik szinte egyszerre

- Igen jól hallottátok. Haza kell utaznom. - Állok fel és a hajamba túrok.

- Miért?

- Állítólag azért hogy kipihenjem magam rendesen. - Nézek a lányokra.

- Mikor mész? - kérdi Sunny

- Jövőhét kedden kell ide jönnöm 11-re és akkor indulok.

- Akkor menjünk mert nincs sok időd össze pakolni hisz szombat van szóval menjünk. Majd segítünk. - áll fel Lena.

- Rendben. - indulunk el az ajtó felé.

Kedd van. Ma megyek haza. A szüleimnek már szóltam hogy megyek amit nagy örömmel fogadtak. Már szombaton össze pakoltunk hogy ne keljen később. Nem viszek sok ruhát mert hagytam otthon néhány göncöt.

- Emma. Lassan mennünk kell. - néz az órára Lena. A lányok elkísérnek majd a céghez.

A céghez érve a portán állt JYP és várt minket vagyis inkább csak engem.

- Sziasztok. Készen állsz egy jó hosszú útra? - néz rám JYP.

- Igen. - mondom egy keserű mosollyal.

- Hidd el én sem örülök neki hogy el kell menned de nem tehetek mást. Mondom csak szólj hogy jobban vagy és küldöm a gépet.

- Milyen gépet? Nem sima géppel megyek?

- Nem. A cég magán gépével mész. Nem mondtam? - megrázom a fejem. - Én buta. - Csap a homlokára. -  Na de nincs erre időnk. Köszönj el a lányoktól és utána megyünk is hátra ahol a gép vár.