Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶22. rész🎶

Emma szemszöge

Hát akkor viszlát Korea majd még jövünk

A leszállásig még volt 2 óra szóval ezt az időt értelmesen akartuk eltölteni. Vagyis aludtunk vagy éppen az ablakon bámultunk ki miközben zenét hallgattunk úgyhogy elég izgalmasan telt az utazás. Úgy gondoltam hogy előveszem a kamerát hogy egy kicsit vlogoljak.

- Sziasztok. Itt vagyunk a repülőn. A lányok alszanak úgyhogy egyenlőre csak én vagyok. Másfél óra múlva landolunk a géppel. Remélem már várjatok a koncertet mert mi nagyon. Na de lassan hozzák a kaját és akkor jelentkezek lehetőleg már nem egyedül. - mondom a kamerába.

Perceken belül meg is hozták a kajánkat aminek nagyon őrültem mert már haltam éhen. A lányok is felkeltem hisz nem tudnak nemet mondani a kajának.

- Na meg is érkezett a kajánk és ez az álomszuszék itt mellettem felkelt. - mutatom a kamerának Sunnyt.

- Hali. - köszön a kamerába.

Majdnem az egész utat végig vlogoltam de legalább így is ment az idő.

- Kérem kapcsolják be a biztonsági öveiket. Megkezdjük a leszállást. - mondják a hangos bemondóba.

Amit földet értünk mindenki felállt a helyéről és szedelőzködni kezdett. A reptéren szerencsére kevesebb rajongó volt mint Szöulba. Itt legalább 10 de azok is inkább a háttérben csináltak rólunk képeket. Az épületből kiérve beszálltunk egy kocsiba ami majd a szállásra visz minket. Amit oda értünk be is mentünk. Kicsit jobban felfedeztünk a házat majd inkább lefeküdtünk pihenni.
Másnap reggel 5-kor már ébren is voltam. Hozzá kell szoknom az idő eltolódáshoz. Mivel már nem tudtam visszaaludni ezért inkább kipakoltam a bőröndöm. Mikor ezzel is végeztem a konyha felé vettem az irányt hogy főzzek egy kis kávét amit a teraszon fogok meginni. Egyszerűen gyönyörű onnan a kilátás. Pont rálátni az Eiffel toronyra

Éppen a tájban gyönyörködtem mikor meghallom hogy nyílik az terasz ajtó.

- Jó reggelt. - köszön Lena

- Jobbat. - köszönök vissza

- Mikor keltél.

- Nem rég. Hozzá kell szoknom az időhöz.

- Akkor nem csak én vagyok így.

Megittuk a kávénkat majd bementünk. Reggelit csináltuk mikor meghallottuk hogy a kettő hiányzó csapattársunk is felkelt.

Amit megettük a rántottát indultunk készülődni mert lassan megyünk szétnézni a városba.

Én ezt vettem fel.

- Na, készén vagytok? - ordítok fel az emeletre mivel még csak én voltam kész egyedül.

- 1 perc. - mondták szinte egyszerre.

- Na akkor ma sem megyünk sehova. - ülők le a kanapéra és a telómat kezdtem el nyomkodni.

- Mehetünk. - jönnek le 5 perc múlva mind a hárman.

- Végre. - állok fel majd el is indulunk. Kettő kamerát viszünk és utánunk is jön vagy 3 kamerás. Jej fő a nem feltűnőség. Vagy csak fél Párizs fog minket nézni hogy kik ezek. Na sebaj.

Az Eiffel toronyhoz értünk és csináltunk jó néhány képet és videót. Megbeszéltük azt hogy szétváltunk. Én Sunny-val mentem tovább Mia meg Lenával.

- O.o.o ide menjünk be. - nyavajog Sunny.

- Rendben bemegyünk nyugi. Esküszöm olyan mintha az anyád lennék. - nézek rá.

Bementünk az édességboltba venni a többieknek is valamit. Fizetés után kimentünk és mentünk tovább.

Már vagy egy órája sétálunk ami nem is baj. Gyönyörű ez a város. Ha tehetném itt maradnék örökre.

- Na jól van. Keressük meg a többieket. - Mondtam majd el is indultunk. Már vagy 10 perce keressük őket de sehol semmi. Már hívni akartuk őket hogy hol vannak mikor a hátunk mögött futást hallottunk majd hirtelen valakik nekünk ütköztek. 

- Megvagytook. - Mosolyog Lena. 

- Na végre már azt hittünk hogy meg sem találunk titeket. - mondom. 

- Na de menjünk haza mert fáradt vagyok. - indul el Mia. 

Ma van a koncert napja. Az elmúlt két és fél hétben nem sok mindent csináltunk csak néha néha kimentünk a városba. A várost illeti. Néha olyan érzésünk lett volna mintha követnének de mikor szétnéztünk semmi gyanúsat sem láttunk. Egyszer még a házunk körül is járkálást hallottunk amitől eléggé megijedtünk. A múltkori eset óta sokkal több biztonsági őr van körülöttünk. Mikor kimegyünk sétálni akkor is van mellettünk kettő. Na de ezt félre téve. Mint ahogy már mondtam ma van a koncert napja. Az öltözőben vagyunk és még készülődünk ugyanis még van másfél óránk a kezdésig de nem nagyon akarunk késni meg még próbálnunk is kell egy kicsit hogy minden úgy menjen ahogy elterveztük. 

A fellépőruhánk az ez lenne:

Már a színpadon vagyunk és éppen a BTOB-tól a I'll Be Your Man-t énekeltük. Mivel majdnem az összes dalunkat elénekeltük és alap a tervben volt hogy ezt is elénekeljük így hát ez lett belőle. Imádom ezt a számot. Mióta kijött ez a dal azóta hallgatom szinte napi szinten.

Utoljára a "Firs Time" című zenénk maradt. Már a dal középen jártunk mikor egy idegen feljött a színpadra és megragadta Sunny kezét és ráncigálni kezdte le a színpadról. Én egyből utánuk mentem hogy segítség Sunny-nak

- Engedd el. - szólok rá de ő csak tovább ráncigálja. - Nem hallod engedd el. - emelem meg kicsit a hangom. - Na jól van te akartad. - fogom meg a pulcsija nyakát és beverek neki egyet. Még az a szerencse hogy a Back Stage-ban ütöttem meg mert ha a rajongok szeme láttára akkor nagy balhé lett volna belőle. A biztonságiak felráncigálták a földről és elvitték. 

- Jól vagy? - fordulok Sunnyhoz aki a csuklóját dörzsöli.

- Igen csak nagyon megszorította a kezem az a barom. - mondja.

- Gyere rakunk rá jeget és vissza megyünk a színpadra elköszönni. Rendben? - Ő csak bólogatott.  Kertünk egy kis tasakban jeget és Sunny kezére raktuk. Elköszöntül a rajongóktól és vissza is mentünk az öltözőbe.

- Köszönöm. - néz rám Sunny.

- Ugyan mit?

- Hogy segítettél. Esküszöm te vagy a második anyukám. - nevet fel.

- Ugyan semmiség. Hisz valamilyen szinten ezért vagyok hogy segítsek nektek. - ölelem meg.

Hát ez a nap is izgalmas lett azt az egy kis bökkenőt elnézve ami a koncerten történt összességében jó volt ez a nap. Még 4 napig itt leszünk utána utazunk vissza Szöulba. Végre.

Hiányzik a cég. Hiányoznak a fiúk. Hiányzik Hyunjin.