Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶23. rész🎶

Hyunjin szemszöge

Holnap jönnek haza a lányok amit már nagyon várok hisz már hiányzik Emma. Hosszú volt ez az egy hónap nélküle. Hiányzik az illata, a csókja, az egész mindene. Nyilvánosság előtt is fel szeretnem vállalni. De ez nem rajtam vagy rajtunk múlik. Hanem a főnökünkön hogy engedélyezi-e a kapcsolatunkat a szerződés mellet is.

- Hyunjin figyelsz? - szól Chan.

- Persze csak egy kicsit elgondolkodtam.

- Csak nem Emmán? - vigyorog Seungmin mire én csak egy kicsit meglököm a vállát.

- Na egy kicsit még bírd ki mert nemsokára megyünk. - monda Minho majd folytattuk a gyakorlást.

Amit azzal is végeztünk indultunk is. Én meg egy kicsit maradtam mert nem tálaltam ismét a pulcsim. Hirtelen az ajtó nyitódására lettem figyelmes.

- Szia Hyunjin~ - uram atyám már csak ez hiányzott

- Szia Yeji. - forgatom meg a szemem persze háttal neki hogy ne lássa.

- Mit csinálsz? - jaj ne nyivákolj már kérlek.

- Keresem a pulcsim ami meg is van szóval megyek mert a többiek már várnak. Szia. - kerülök mi az ajtóban álló lányt.

- Mi van közted és Emma közt? - kérdi meg hirtelen mire én megtorpantam.

- Mi van? - fordulok felé.

- Mi van köztetek?

- Ugyan ki lenne? Csak barátok vagyunk. - hazudok. Nem akarom hogy kitudódjon ez az egész dolog köztem és Emma közt.

- Tényleg? Akkor miért vagytok mindig együtt és néztek egymásra ÚGY.

- Ha együtt is lennénk mi közöd lenne hozzá? Szerintem semmi. Amúgy is csak barátok vagyunk semmi több. Plusz még ott van a szerződés is ami miatt meg párkapcsolatom se lehet. De csak erre voltál kíváncsi akkor én mennék is. - fordulok a kijárat felé.

- Úgyis az enyém leszel egyszer. - mondja halkan amit én még meghallottam de nem nagyon foglalkoztam vele. Kicsit kezd Yeji-ből elegem lenni. Egyfolytában próbálkozik nálam de nem fog összejönni neki mert az én szívem Emmáé.

Emma szemszöge

Reggel 5 óra van és 10-kor indul a gépünk. Még gyorsan összepakoltuk a fontos dolgainkat majd a nappaliba vittük a csomagjainkat hogy kéznek legyenek mikor indulunk. Amit összepakoltunk készülődni kezdtünk. Elég hosszú utunk lesz szóval egy kényelmes de mégis elegáns ruhát vettem fel

Éppen telefonoztam mikor meghallottam a dudát ami azt belezte hogy mennünk kell

- Csajok gyertek itt van értünk a kocsi. - szólok a lányoknak. Megfogva a bőröndöm indulok ki az ajtón. A kijárat előtt megvárom a lányokat hogy betudjam zárni az ajtót.

A reptéren ismét kevésen voltak. Nagyon remélem hogy Szöulba sem lesznek nagyon sokan.

A gépre felülve bedugtam a fülem majd el is aludtam. Néha néha felkeltem mikor hozták a kaját de utána vissza is aludtam mert iszonyat fáradt voltam.

Le is szálltunk aminek nagyon őrültem. A kijárathoz mentünk és ahogy gondoltam ismét nagy volt a tömeg és rengeteg kamerás is volt.

A kocsiba beszállva mentünk a dorm felé. Aminek végkép örülök az az hogy holnap nem kell bemenni a céghez szóval nyugodtan ki tudjuk pihenni az utazást. Írtam Hyunjinnek hogy lassan haza érünk majd írta hogy akkor indulnak is.

Végre haza értünk és ki is pakoltuk a kocsiból a csomagjainkat és a sofőr segítségével be is vittük. Leültünk a kanapéra hogy amíg ide érnek a fiúk kicsit pihenjünk.

Már majdnem elaludtam mikor meghallottam hogy egy kocsi parkol le a ház előtt. Az ablakhoz szabadok hogy megbizonyosodjak róla hogy a fiúk vannak-e itt. Igen ők voltak azok. Gyorsan az ajtóhoz futottam amit ki is nyitottam és futni kezdtem Hyunjin felé. Rá ugrottam ő megfogta a combom én meg a dereka közé fontam a lábam és úgy öleltük egymást. Ő elindult a ház felé nehogy meglásson valaki.

- Hiányoztál. - szorosabban ölel magához

- Te is nekem. - fúrom vele arcom a nyakába.

Egy kis idő után letett a földre majd az ajkaimra hajolt egy hosszú csókra. Már ez is hiányzott de sosem gondoltam volna hogy lehet ez lesz az utolsó csókunk egyike.

Mikor elváltunk egymástól ismét megöleltük egymást. De ahogy látom a többiek sem néztek ki máshogy. Mia egy Changbin ölelkeznek olykor olykor egy csókot lopnak a másiktól. Lena és Chan mosolyogva beszélgetnek. Sunny meg Seungmin ők is csak ölelkeznek és Seungmin Sunny hajat piszkálja. Hát a többiek... ők csak állnak és néznek minket. Hirtelen Hyunjin kezére fogtam majd a szobámig meg sem álltam. Mikor beértünk ő kérdőn nézett rám. Nem válaszoltam semmit csak hirtelen magamhoz húzom egy hosszú csókra. Csak sajnos egy idő után levegőhiány miatt el kellet válnunk.

- Ez hiányzott a legjobban - ad egy puszit a homlokomra.

- Nekem is. - bújok hozzá jobban és mélyen beszívom az illatát.

- Menjünk mert a többiek rosszra fognak gondolni. - suttogja a fülembe.

- Rendben. - mondom majd meg egy gyors puszit adtam a szájára majd vissza is mentünk a többiekhez.