Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶38. rész🎶

Emma szemszöge.

Egy néhány hónap eltelt de elmondom hogy mi is történt.

Végre kijelentettük, hogy igenis együtt vagyunk, bár a JYP Special koncerten elég nyilvánvaló vallomás tett nekem Hyunjin mindenki előtt. Sok rendezvényre hivatalosak is voltunk mint egy pár. Holnap hivatalosak vagyunk egy gálán szóval most is lelkileg felkészülünk rá. Vagyis ez annyit takar hogy itt vagyunk Hyunjinnál és faljuk egymás ajkát. Szokásos gála előtti nap.

Egyébként a holnapi nap miatt rossz érzésem van, de az a borzasztóan rossz érzésem. Mintha történne majd valami amire úgy nem nagyon fogunk számítani.

- Baj van Kicsim? - válik el tőlem Hyunjin lihegve. Észre sem vettem hogy megálltam a csók közben.

- Nem nincs csak gondolkodtam. - mosolygok rá.

- És min gondolkodtál. - ül fel az ágyon.

- Rossz érzésem van a holnapi nappal kapcsolatban. - ülök fel mellé.

- Miért? A gála miatt?

- Nem maga a rendezvény miatt, hanem.... Nem tudom. Egyszerűen csak rossz érzésem van az egésszel kapcsolatban.

- Akkor ne menjünk?

- Dehogy nem hisz hivatalosak vagyunk. Elég nagy szemétség lenne ha nem mennénk. - puszilok arcára mire egy nem tetsző morgást adott. A szájára is adtam egy puszit amit megpróbált csókká átalakítani de nem engedtem neki. - Mára ennyi volt. - suttogom ajkára majd elhajolok tőle. - csinálok vacsit. - mászok le az ágyról és megyek le a konyhába. Hallottam hogy ő is jön utánam halkan dunnyogva az orra alatt.

Én a konyhába, Hyunjin meg a nappaliba ment. Hozzá is láttam a vacsihoz ami nem lesz valami extra, csak egy kis ramen.

Már lassan készen voltam a kajával mikor kettő nagy mancsot éreztem meg derekam körül. Hyunjin a fejét a nyakamba temette és az érzékeny területre adott egy puszit majd még többet.

- Hyunjin ha akarsz ma enni akkor hagyd abba. - nevetek fel mert egy kis idő után már inkább csikis mint kellemes.

- Mi a kaja? - lép mellém.

- Egy kis ramen. Nem volt más ötletem szóval beosztod. - zárom el a gázt. - kész is. - vágom csípőre a kezem. - hát tiszta büszke vagyok magamra. - mosolygok önelégülten.

- Csak mert tudsz rament csinálni? - kérdi mosolyogva Hyunjin.

- Má' megint mé' szósz be? - fordulok vele szembe. - Mé' kell mindig beszóni? - nézek a földön hempergő Hyunjinra. - Azért meg ne halj. - nevetek most már én is.

- Jaj de hülye vagy. - emelkedik fel a földről az oldalát fogva de még mindig nevet.

- Most mé' kell bántani? - teszem egyik kezem a csípőmre.

- Jojó. Inkább együnk. - fogja meg a lábast még mindig nevetve. - Szeretlek. - nyom egy puszit az arcomra mikor vissza fordul a tányérokért.

- Nyeh. - nézek rá bocsi szemekkel. Ő csak kérdően néz rám. Az ujjammal rámutatok a számra. Kuncogva megpuszilja a számat is. - Köszönöm. - mondom úgy mint egy kis 6 éves.

Megettünk a kaját aztán egy kis közös fürdés után befeküdtünk az ágyba és egymás karjaiba alszunk el.

Másnap reggel olyan 8 óra körül kezdtem el ébredezni. Senki nem gondolta volna azt hogy egy ilyen jól kezdődő napnak egy rémálom lesz a vége.