Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶40. rész🎶

Hyunjin szemszöge.

Nem kellet több 10 percnél és meg is érkeztünk ennek a kurvá... akarom mondani Yeji házához. 

- Itt várjatok a jelzésemre. - Mondja Seong-jin és elindult a bejárat felé. kopogott párat majd megvárta míg valaki ajtót nyit neki. Pár perccel később Yeji egy ártatlan mosollyal nyitott ajtót. váltottak pár szót majd Seong-jin intett egyet ami azt jelentette hogy mehetünk. Egyszerre megindultunk mint egy csorda. Az ajtón beérve szétszóródtunk. Én Seong-jin-nel mentem ugyanis nem mehettem egyedül mivel számomra nincs házkutatást engedély.

Szétnéztünk mindenhol. Konyha, nappali, emelet, fürdő, hálószoba de sehol nem tálaltunk rejtet ajtót vagy valami lejáratot. Épp a nappaliban keresgélünk meg tovább. De a szerencse ma velem van. Csípőre tett kézzel néztem körül mikor megláttam hogy az egyik zsaru elhalad egy függöny előtt ami fellibben és megpillantok egy ajtót. Oda sétálok majd elhúzom a függönyt. Intetten Seong-jin-nek mire ide jött. Kíváncsian néztük az ajtót mikor egy sikolyra lettünk figyelmesek. Lentről jön. Kinyitottuk az ajtót ami mögött egy elég hosszú lépcsősort pillantottam meg. Éppen elindultunk volna lefelé mikor Yeji elem ugrott.

- Ide ne menjenek le. - mondja remegve.

- És miért is ne? - lép mellém Seong-jin.

- Mert..... mert...... az egy kielégítő szoba. - mondja hangosan. Meglepődve néztünk Yejire.

- Kielégítő szoba? - kérdi az egyik zsaru.

- Igen. Szoktak hozzám járni... fiuk vagy lányok és ott lent... kielégítik magukat. - zavarodik össze. Egy pillanatra meg csendben voltunk mikor megint sikításra lettem figyelmes.

- Na jólvan. Erre nekem nincs időm. - lököm el az útból Yejit és leszaladok. Mikor a lépcső utolsó fókán léptem le megpillantottam egy elég nagy vasajtót. Hallgatózni kezdtem mikor megint sikított valaki. Az ajtót kivágtam és a szívem egy pillanatra megállt. Emma könnyes szemekkel nézett vissza rám majd behunyta a szemét. Az éppen Emmán fekvő csávóhoz léptem és azzal a lendülettel nyúztam le a földre  és tiszta izomból verni kezdtem a fejét.

- Hyunjin! Ezt hagyd ránk. - szalad oda hozzám Seong-jin. Rá néztem majd egy kicsit bólintottam majd felálltam.

- Emma. - szaladtam oda hozzá. Nem válaszolt. - kicsim. - könnyesedik be a szemem. A kezét és a lábát eloldoztam majd egy plédet kerestem amit rá terítettem majd az ölembe vettem.

- Nincs eszméleténél. - jön hozzám Seong-jin. - Kórházba kell vinni.

- Nem! Biztos hogy nem hagyom most egyedül. - mondom idegesen. - Nem egy büdös kórházban a helye most hanem mellettem. - öleltem szorosan magamhoz.

- Rendben. Figyelj. Haza viszlek titeket aztán felhívók az egyik ismerősömet aki egy kórházban dolgozik. Megadom a címeteket. - mondja.

- Köszönöm. - bólintok hálásan majd elindultunk vissza fel. A zsaruk épp a bilincset raktak Yejire.

- Remélem tisztába vagy azzal a ténnyel hogy egy hamar nem szabadulsz ki. - mondja Seong-jin.

- Dögölj meg. - mondja. A rendőrök kiráncigáltak a kocsiba de Yeji nem adta magát olyan könnyen. Kiabált, kapálózott mindent csinált csak azért hogy ne kelljen beülnie a kocsiba. De végül sikerült beráncigálni.