Váratlan hírnév ( Hyunjin ff )

🎶19. rész🎶

Emma szemszöge

A céghez érve egy üres tánctermet kerestünk és el is foglaltuk hogy tudjunk gyakorolni. Vagy is én még mindig nem hisz nem lehet a sebem miatt úgyhogy én csak helyet foglaltam a kanapén és a telómat kezdtem el nyomkodni.

Már 2 órája itt vagyunk, a lányok még mindig próbálnak és én egyre jobban unom a fejem. Már a telefon sem köt le szóval inkább csak nézem a táncoló lányokat. Már az összes létező pózban feküdtem a kanapén. Esküszöm mindjárt felállók és elkezdtek én is táncolni hisz az az életem és ezt is elveszik tőlem. Persze nem sok időre szerencsére. Próbáltam látványosan "szenvedni" de nem vettek észre

- Ahj lányok. Unatkozom~ - mondtam már hisztizve.

- Mindjárt megyünk nyugi. Még utoljára elpróbáljuk és indulunk is. - mondta Sunny.

Én mint egy kis 5 éves durcázva a mellkasom előtt összekulcsoltam a kezem és felfújtam az arcom hogy még véletlenül se tűnjek egy 20 éves lánynak.

- Na mehetünk. - szólt Lena és még amilyen gyorsan csak tudtam indultam meg az ajtóhoz amit hirtelen kirántottam amit nem hiszem hogy jó ötlet volt mert valakinek neki mentem. És az a valaki megint Hyunjin volt. Mielőtt elestem volna utánam nyúlt majd visszarántott.

- Deja vu-m van. - mosolyog rám és közeledni kezd.

- Ha most akartok dugni mi itt sem vagyunk csak akkor engedjetek ki. - hallom meg Sunny hangját mögülem ami miatt rögön el is húzódtam Hyunjintől.

- Öööö..... ízé........ nekünk mennünk kell. Majd még beszélünk. Szia. - mondom zavartam majd el is illantam mellette és a kijárathoz siettem. A kocsiba bepattantam és vártam a többiekre hogy jöjjenek.

- Mi volt ez? - kérdi Mia.

- Mi mi?

- Hát hogy ilyen gyorsan elmentél.

- Oké. Eléggé zavarba jöttem és nem akartam hogy észrevegye. Ennyi. - hadartam el.

- Az más. - mondta Mia.

Haza értem be is mentünk majd a nappalit vettük célba. Mivel egyedül elég bénán fertőtlenítem a sebem megkértem Miát hogy segítsen. A szobámba érve én leültem az ágyra míg Mia idehozta az elsősegély dobozt majd elém ült. Én felhajtottam a pólóm alját hogy hozzá férjen a sebemhez.

- Na és mesélj. - mondja hirtelen.

- Mit?

- Mi van köztetek?

- Őszintén? Én sem tudom. Egyszer olyan mintha többet akarna mint egy szimpla barátság máskor meg nem. Teljesen össze vagyok zavarodva. Ma is ha Sunny nem szól közbe biztos hogy megcsókol mert elkezdett közeledni felém. Mindig ez van. Ha éppen ott tartunk valaki megzavar minket.

- Értem. Hidd el biztos elfog jönni annak is az ideje hogy megtörténjen. - simít kezemre. - készén vagyunk. - rakja el a dolgokat majd a helyére viszi.

- Köszönöm. - hajtom vissza pólóm.

Kimentünk a nappaliba ahol a tévé elé ültünk le egy kicsit filmezni.