Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
2013, London (Április)
Tévedsz, ha azt hiszed, hogy az én történetem olyan gyönyörű lesz, mint amilyet Shakespeare írt annak idején. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy rám talál a szerelem, aztán minden nap ott lesz a nyomomban és a távolból figyel le rám. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a felejthetetlen, kék szemű férfi nem lép ki az életemből. Viszont nagyon jól gondolod, hogy évek múlva újra találkozni fogok az idegennel, akivel életem legerotikusabb éjszakáját töltöttem...
Szabályok szerint élem az életem. Mindig is voltak íratlan szabályok, olyan döntések és terveim amiket soha nem szegtem meg. Nem cselekedtem másképp: mindig mindent a saját terveim szerint csináltam. Viszont minden szabályt megszegtem azon az estén: Tilos egy álarcos bálon táncolni egy kifejezetten jóképű, kék szemű férfival! Ezt megszegtem. Tilos engedni, hogy mögém álljon és lassú tánc közben simogasson! Ezt is megszegtem. Szigorúan tilos, olyan romantikus dolgokról beszélni, mint a Rómeó és Júlia! Természetesen megszegtem. A legnagyobb szabályszegésem mégis az volt, amikor éjfél környékén engedtem, hogy felvigyen a hotel szobájába és azt csináljon a testemmel amit ő akar. Emlékezetes éjszaka volt? Igen! Láttam őt utána? Nem! De évekkel később a sors úgy döntött, hogy beleszól az életembe, hiszen akiket egyszer összehozott, másodszor is sikerülni fog. A változás csak az volt, hogy azóta született egy gyönyörű lányom, aki hátborzongatóan hasonlított a férfira, aki szintén ismerős volt...valahonnan. De, hogy mi történt mindezek előtt?
Minden egy álarcos bállal kezdődött...
Színes álarcot és hosszú ruhát viselő hölgyek egymás után léptek be a reneszánsz stílust követő bálterem, boltíves ajtaján. Az öltönybe öltözött férfiak udvariasan kísérték őket. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy az aranyozott, csillogó padlón mindenki megtalálja a helyét és a lassú zenére táncolni kezdjenek. A visszafogott zenét hegedűvel és lassú zongora szóval kísérték. Színes ruhák, fekete öltönyök voltak mindenhol. A ruhák egyszerre forogtak, ahogy a hölgyeket megtáncoltatták a férfiak. Mindenhol csupa selyem, fodrok és mély dekoltázsok voltak jelen. Nem számítottam arra, hogy a huszonegyedik század egyszer visszahozza a régi idők báljait. A sötét, bordó és csillámokkal tarkított álarcok nem fedték fel az emberek kilétét. Csak a tekintetek találkoztak egymással. Ez kifejezetten tetszett, hiszen senki nem láthat az álarcok alá. A bál előtti órákban sokat gondolkodtam, hogy milyen álarcot vásároljak. Végül egy arany színű mellett döntöttem, amit ezüst gyöngyök és hófehér tollak díszítettek. Az üzletben azt mondták, hogy minden álarcnak van egy másik párja. Kíváncsi voltam, hogy az én álarcomhoz passzoló maszk tulajdonosa ki lehet.
A bálterem ajtaján belépve azonnal a pult felé igyekeztem, hiszen a lassú zene és a táncoló embereknek köszönhetően majdnem, hogy üres volt. Ezaz! Egy jó erős alkoholra lesz szükségem! Testhez simuló, arany színű ruhában és ezüst színű tűsarkúban igyekeztem a kivilágított italok felé. A zene hangosan szólt, ezért a pult fölé hajolva kicsit hangosabban kértem az italt. Nem lepődtem meg, hogy a pultos először a melleim közé, majd csak utána pillantott az arcomra. - A szemembe nézzen, legyen szíves! - mutatóujjammal az arcom felé intettem, majd mélyen felsóhajtottam. Remek! Talán nem kellett volna egy ilyen mély dekoltázzsal rendelkező, ruhát választanom. De akkor is olyan gyönyörű volt! Sajnáltam volna az üzletben hagyni. Arany színű álarc és hozzá passzoló, testhez simuló ruha? Életem legjobb választása volt!
