Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Aznap este annyira kétségbe voltam esve, hogy haza érve azonnal felhívtam Katherine-t, de a telefonja ki volt kapcsolva. Tehetetlenül figyeltem, hogy össze esnek körülöttem a dolgok. Minden olyan rosszul jött ki, hogy gőzöm sem volt arról, hogy mi járhat most a fejében. Este kilenc óra múlt. Biztos voltam abban, hogy már mindent elpakolt az asztalról és feladta a várakozást. - Az a hülye picsa! - kanapéra dobott bőr dzsekimet a kezembe vettem, majd eldöntöttem, hogy nem hagyom kicsúszni kezeim közül ezt a két embert. Katherine kifejezetten fontossá vált a számomra, Chloe-t pedig szerettem volna jobban megismerni. Bizonyítani szerettem volna. Azt akartam, hogy érezzék azt, hogy szeretném őket az életemben tudni. Ezért zihálva futottam le a lépcsőn és kivettem zsebemből az autó kulcsát. Egész úton azt mondogattam magamban, hogy "ezt helyre kell hoznom". - Muszáj helyre hoznom - motyogtam, amikor leparkoltam Katherine kertes háza előtt. Bent még pislákoltak a villanyok, ezért megnyugodva vettem tudomásul azt, hogy még ébren van. Bárcsak ébren lenne! Halkan léptem be a kapun, majd remegő kezekkel nyomtam meg a csengőt. Nem kellett sokat várnom, hiszen Katherine azonnal ajtót nyitott nekem. A mosolyt szinte lerántotta az arcomról, hiszen üveg borral a kezében, vigyorogva széttárta a kezét. Ajaj! Ez részegre itta magát!
- Hellóbelló! - átkarolta a nyakamat, majd felmutatta a félig kifogyott boros üveget. - Csak a Merlot, jól mondom? - pislogott üveges tekintettel. Tömény alkohol szaga szinte azonnal csikarni kezdte az orromat, ezért aggódva próbáltam elvenni tőle az üveget, de ő ujját felrakva hosszasan belekortyolt. - Átvertél. Remélem tudod!
- Nem tudtam időben ideérni. Remélem tudod - védelmezően keskeny derekára helyeztem a kezem, majd besegítettem őt a nappaliba. Az asztal üresen állt, viszont a tányérok és a poharak is mosatlanul hevertek a sűrű habok között. Az egész nappalit uralta a fűszeres, csípős alkohol szag, ezért úgy döntöttem, hogy kezembe veszem az irányítást. - Szerintem az lesz a legjobb, ha leülnél a kanapéra - próbáltam figyelmen kívül hagyni azt, hogy mennyire csinos volt. Combig érő, éjfekete ruhát és iszonyatosan magas tűsarkút viselt. Az éjszakánál is sötétebb haját elegáns kontyban hordta, de minden mozdulatom közben kiszabadult egy-egy tincs a hajából. A Hófehérke jutott róla eszembe: haja éjfekete, bőre szép bársonyos, telt ajka pedig vörös volt. És elképesztően beindÍtotta a fantáziámat. És ezek után emlékeztetnem kell magamat arra, hogy segíteni jöttem, és nem megfektetni.
- " Remélem tudod"."Remélem tudod" - utánozta a mély hangomat. - Te... - csapott az arcomra, majd ujjai közé szorította a bőrömet (pont úgy, ahogy a nagymamák szokták a gyerekeknek), és elkezdett csücsörítve beszélni. - Ez a baj a jó pasikkal! Veletek adoniszokkal csak a probléma és a probléma van! - piszkálta tovább az arcomat.
- Veletek nőkkel is csak a probléma van! Istenre mondom, hogy a hátamra veszlek és beviszlek az ágyba, Katherine - fürkésztem az arcát.
- Jó! Vigyél az ágyba és maradj velem - álmosan átkarolta a nyakam, ezért kicsit előre hajoltam, majd egy szusszal felemeltem őt. Szegény feje a lapockámnál lógott, miközben a szobája felé vettem az irányt.
