Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Késő este a bőrkanapén ültem, miközben megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy ez a határozott, álomszép nő az idegeimmel játszik. Határozottan arra pályázik, hogy kikészitse az idegeimet. Magamnak sem akartam bevallani, de azt hiszem, hogy jó úton járt. Nem elég, hogy félbeszakított egy fontos tárgyalást, még volt bátorsága elém dobni egy önéletrajzot, ami azóta is nálam van. A nyers ereje, a büszkesége és a határozottsága egyszerre dögös és észveszejtő. Nem tudtam eldönteni, hogy az élet cseszett ki vele, ami miatt így viselkedik, vagy a volt pasija rúgta ki és az miatt gyűlöli a világot. Ettől függetlenül eldöntöttem, hogy felveszem vele a versenyt. Hallani akartam hangjában a szexi haragot, a nyers dühöt ami felém irányul. Újra látni akartam a csokoládé barna szemében a vad csillogást, a telt ajkát és a fehér fogait. Mert egy dologban nagyon is hasonlítunk: nem hagyjuk, hogy eltiporjanak bennünket. Vigyáz Katherine Cross, mert most ellenfélre találtál!
Este már alig vártam, hogy levegyem az inget és a vasalt nadrágot, ezért boldogan ugrottam bele egy fekete tréning alsóba és egy testre simuló, zöld pólóba, majd felálltam és egyenesen a beépített, modern konyhapult felé vettem az irányt. Azon gondolkodtam, hogy készítek egy karamellás kávét, miközben újra felhívtam Katherine-t. Vártam, hogy felvegye a telefont, ezért a készüléket a gránit pultra helyeztem és kihangositottam. Kinyitottam a legfelső polcot, levettem egy szürke bögrét, majd abban a pillanatban végre fogadta a hivásomat. Akkor kezdődjön minden elölről! - Katherine! Bízok abban, hogy nem zavarom ilyen késő este. Tudunk pár szót váltani egymással?
- Azt hittem, hogy az imént világos voltam! Már nem tartok igényt az állásajánlatára! Az önéletrajzomat pedig nyugodtan kidobhatja a szemetesbe - önelégült vigyorra húztam az ajkam, majd a pultra támaszkodtam és magam felé húztam Katherine kifogástalan és figyelemre méltó önéletrajzát. Lenyűgözött a tanulmányi végzettsége és a régebbi munka tapasztalata is. Miközben lejjebb pillantottam, elolvastam a be mutatkozó szövegét, ami szintén elrabolta a figyelmem.
- Jelen pillanatban is az önéletrajzát olvasom - pillantottam a telefonom felé. - Beszéljünk őszintén! - mondtam hangosan.
- Rendben! Maga egy tróger - jelentette ki határozottan. Mielőtt válszolhattam volna, gyorsan hozzátette. - Azt még elfelejtettem említeni, hogy udvariatlan és azt hiszi, hogy öné az egész világ.
- Szóval még mindig mérges rám a ma történtek miatt - jelentettem ki, miközben elkészítettem a kávét, majd a pultnál támaszkodtam és belekortyoltam a habos csodába. - Mondjuk azt, hogy ha elnézést kér a váratlan látogatása miatt, akkor tiszta lappal kezdhetjük a kapcsolatunkat. Mit szól hozzá, Katherine?
A gyönyörű nő azonnal elnevette magát, ezért a torkomat köszörültem. Miért van az, hogy bármit mond, azzal felkelti az érdeklődésem? Miért akarok belőle többet és annál is többet? És miért érzem azt, hogy a mi történetünknek ez csak a kezdete?
- Szerintem nem nekem kell elnézést kérnem, Mr. Morgan - a nevemet jól érezhetően megnyomta, ezért beharaptam az ajkam szélét. Még az is szexi, ahogy kiejti a nevem! - Maga tisztában van azzal, hogy mit csinált. Jól tudja, hogy több mint egy órát vártam egy olyan dologra, amit maga már lemondott. A legkevesebb az, hogy elnézést kér tőlem!
