Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Forrt bennem a düh amikor rajta kaptam a lányomat, miközben Daniele-el beszélt a telefonon. Nem számítottam arra, hogy miközben én a táskámért megyek, addig ő titokban felhívja a főnökömet. Egész úton görcsösen szorítottam a kormányt és próbáltam rájönni arra, hogy miért tette. A visszapillantóból számtalanszor fürkésztem az arcát, de a szemkontaktust nem vette fel velem. Úgy viselkedett, mint akit vérig sértettek. Az iskola előtt leparkoltam, de a lezárt ajtókat még nem nyitottam ki. A nap szikrázóan sütött, a gyerekek egymás után rohantak be az iskola ajtaján, de én fejemre csúsztattam a szemüveget, majd Chloe felé fordultam. - Kérdezhetek valamit? - erőltettem magamra egy mosolyt. Chloe az ujjait piszkálta, de egy kis hatás szünet után lopva bólintott. - Miért hívtad fel Daniele-t?
- Mert szeretném őt jobban megismeri - kapcsolta ki a biztonsági övet.
- És ezt miért nem mondtad el nekem? Miért kellett titokban felhívni őt? - bosszankodtam még mindig. - Ez nem vall rád, kisasszony!
- Rád pedig az, hogy máshol töltöd az estéket! - kelt ki magából. - Amióta megismerted ezt a férfit, azóta nem vár vacsora az asztalon, és nem szoktad megmosni a hajam! Hanyagolsz, amióta belépett ez a férfi az életedbe! - csapott az ülésre. Szorosan lehunytam a szemem, hiszen rájöttem arra, hogy talán ez volt a legnagyobb probléma. Miközben belemerültem a szerelembe, észre sem vettem azt, hogy elfelejtettem gondoskodni a lányomról. Egy szülőnek vannak feladatai és kötelességei amit nem hagyhat hátra. Pontosan ilyen a fürdés, a hajmosás, a vacsora készítése vagy a jó éjt puszi. És el sem hiszem, hogy miközben és a születendő boldogságommal voltam elfoglalva, addig ezt a lányom nem csak végig nézte, de csendben tűrte azt, hogy elhanyagolom őt. - Egy hete nem kaptam jó éjt puszit! Hét napja - tette fel az ujjait. - És te ezt észre sem vetted, anyu! - fortyogott piros arccal.
- Igazad van, anyu hibázott - suttogtam felé pillantva. - Nagyon sajnálom azt, hogy nem vettem észre a hibáimat - motyogtam bűnbánóan. - És hidd el, hogy teljesen igazad van. Úgy ugrottam fejest a szerelembe, hogy közben nem teremtettem egyensúlyt. Pedig nekem te vagy a legfontosabb - érintettem meg az arcát. - És mindig te maradsz - vallottam be őszintén.
- Most már tudod, hogy miért szeretném megismerni?
- Szeretnéd megtudni, hogy illik-e hozzám - sóhajtottam fejemet lógatva. - És megértelek - bólintottam.
- Akkor nem haragszol rám, igaz? - suttogta üveges tekintettel. - Én nem akartam rosszat anyu - tárta szét a kezét. - De félek, hogy elveszítelek - vallotta be, mire könnyes szemmel megsimogattam a haját.
- Tőled soha senki nem vehet el - mondtam határozottan. - Ezt jól jegyezd meg! - mosolyogtam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
