Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A luxus és modern cég fotocellás ajtaja előtt álltam és jobban szemügyre vettem a fekete vázába ültetett, színes virágokat. A tavaszi napsütés szikrázva sütött, ezért hunyorogva léptem be a modern épület ajtaján. Hirtelen olyan kicsinek éreztem magam, hogy akaratlanul is görcsölni kezdett a gyomrom. Szükségem van a munkára. Szükségem volt a pénzre, de mégis ideges voltam. Még a fotocellás ajtó mellett található mini vízesés hangja sem nyugtatott meg. Talán Daniel Morgan miatt voltam ideges? Kizárás alapon neki köszönhetem a gyomorgörcsöket. Miután leültem a jól ismert bársony kanapéra, szembe találtam magam az arany színű pult mögött ácsorgó, szőke hajú nővel. A neve Sarah. Ezt nem a blúzra rögzített tábláról olvastam le, hanem emlékeztem rá. Amikor megpillantott, alaposan végigmérte a citromsárga ceruzaszoknyám és a selyem blúzomat. Én csak jobban felemeltem a fejem, hiszen büszkén viseltem. Tudtam, hogy kiemeli az egy árnyalattal sötétebb bőrömet és a fekete hajamat.
Akkor álltam fel, amikor mosolyt erőltetve felém sétált. - Szép napot kívánok! Kilenc órára van időpontja, igaz? Engedje meg, hogy Daniel Morgan által kiválasztott irodába vezessem. Erre parancsoljon - elegáns mozdulattal előre engedett, ezért mosolyt erőltettem magamra, majd a fényes, fehér járólapon előre igyekeztem. Már el is felejtettem, hogy mennyire gyönyörű ez a cég. Itt minden bársony kék és fehér színű. A falak kiemelik a világos padlót és az arany színű, motívumokkal ellátott csillárokat. Mintha egy királyi palotában sétáltam volna. - Meg is érkeztünk - egy fekete ajtó előtt megálltunk, majd résnyire belökte előttem. - Sok szerencsét! - sziszegte a bajsza alatt.
- Köszönöm! Nagyon kedves, hogy... - de nem tudtam befejezni, hiszen felszegett orral sarkon fordult és grimaszolva magamra hagyott. Öt perce múlt reggel kilenc, ezért úgy döntöttem, hogy belépek az irodába. Belöktem magam előtt az ajtót, viszont a látvány teljesen a padlóra kényszerített. Az iroda egy olyan helyszín volt, ami kifejezetten ízléses volt. Sötét volt bent. Középen volt egy üveg tárgyaló asztal, rajta egy kancsó víz és kép pohár. Falak helyett, hatalmas üveg választotta el a természettől. Az elektromos redőnyököknek köszönhetően sötét volt bent, csak a plafonba épített, (kék fények), adták a különleges világítást. Az irodában szintén a kék szín dominált, hiszen a fekete színű falakba kék led csíkokat építettek, ami jobban kiemelte a modern, különleges stílusát. Az egyik fal mellett volt egy kanapé, ezért letettem oda a táskámat. Keresztbe fontam a kezem, de amikor megfordultam láttam a kinyilt ajtó részén beszűrődő fényt, ami azt jelentette, hogy valaki belépett az irodába. Fél füllel hallottam, hogy az ajtó becsukódik, ezért megfordultam a tengelyem körül, majd szembe találtam magam Daniel Morgan-el. Amikor a szemébe néztem, akaratlanul is összehúztam a szemem és a blúzomat kezdtem el piszkálni. A kurva életbe! Miért sárga ruhát vettem fel?! Ebben a szerelésben én úgy nézek ki mint egy szál napraforgó!
Mély levegő...
Mély levegő...
Tudtam, hogy Daniel Morgan kifogástalanul néz ki a sötétkék szemével és a Christian Grey fajta arcélével és mosolyával, de közelebbről egyszerűen lélegzetelállító volt. És utáltam magam azért, mert ezt észrevettem. Az arcán egyetlen hiba sem volt. Borostája nem csak rövid, de rendezett és tökéletes formájú volt. Az arca és a kisugárzása egy "a nyár szívtiprója" című magazin borítójára illene. Még mindig egymással szemben álltunk, ezért erőltettem magamra egy mosoly. Ez pontosan olyan pillanat volt, mikor amikor nem tudtuk levenni egymásról a szemünket. Képtelenek voltunk oldalra pillantani, hiszen a tekintetünk vonzotta egymásét. A szívem hevesen kalapált, a tenyerem pedig izzadt.
