Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A történtek óta olyan mérges voltam, hogy ebédidőben nem haza, hanem Camille kávézójába mentünk. Részben büszke voltam magamra, hiszen kiálltam magamért, de századszorra is szégyelltem magam, hiszen a lányom újfent rossz példát vett rólam. Amikor leparkoltam a takaros és vidám kávézó előtt, nem szálltam ki azonnal, hanem a lányom felé fordultam, aki már izgatottan várta a megszokott négysajtos melegszendvicset és a forró csokiját. Khloe nagy szemekkel pillantott felém, ezért felé nyújtottam a kezem, majd megsimogattam a bőrét.- Anyu nem akart csúnyán viselkedni. Ezt te is tudod - Khloe lesütötte a szemét, majd vigyorra húzta a kicsi ajkát.
- Szerintem nagyon jól csináltad. Örülök, hogy ilyen anyukám van, aki mindig kiáll magáért. Köszönöm, hogy büszke lehetek rád - majdnem elsírtam magam, ezért megpiszkáltam a szempillámat. A kék ég felé pillantottam, majd fogadalmat tettem.
- Megígérem neked, hogy ezentúl nőiesebben fogok viselkedni.
- De hiszen te nőies vagy, anyu! És egyáltalán nem baj az, hogy kiállsz az igazadért. Bárcsak mindenki így cselekedne - kinyitotta az ajtót és megrészegülve figyeltem, hogy kiszáll. Még nem tapasztaltam ki, hogy kinek a személyiségét örökölte, de ez a kislány aranyat ér. Nem csak büszke voltam rá, de eszméletlenül jól esett az, hogy mellettem állt és nem szégyellte a viselkedésem. Nem tudom, hogy ki volt ilyen. Vagy a nagymamám, vagy a férfi, akinek őt köszönhetem. Istenem! Bárcsak újra találkozhatnék vele és elmondhatnám neki azt, hogy van egy közös lányunk. Bárcsak dicsekedhetnék azzal, hogy mennyire intelligens és gyönyörű. A sorsnak köszönhetem, hogy azon az éjszakán teherbe estem és megfogant Khloe. Az elején rettegtem és nem akartam őt, aztán napról napra beleszerettem. Megszerettem és anyaként vártam, hogy végre a karjaim között tarthassam. Khloe az egyetlen ember, akiért bármit, bármikor megtennék. Az ő biztonsága érdekében hegyeket is megmozgatnék. Átgázolnék mindenkin, csak azért, hogy őt megóvjam. Mert nekem csak ő van. Az életemben ő tölti be az űrt, és ő színesíti be a hétköznapokat. Ennyit érdemel. Megérdemli, hogy az édesanyja vigyázzon rá.
- Várj meg, én is megyek! - gyorsan bezártam magam után az autót, majd Khloe után sétáltam, aki a kicsi parkolóban megvárt. A kávézóban azonnal foglaltunk egy helyet, majd leadtuk Camille-nak a rendelést. A lányom már javában ette a négy sajtos melegszendvicset, miközben én beszámoltam a barátnőmnek, aki természetesen nem akart hinni a fülének.
- Hogy mit csináltál? - a hangját úgy felemelte, hogy többen is felénk pillantottak a kávézóban. Camille csak behúzta a nyakát, de én zavartalanul kortyoltam a mézes kávémat. Nem állt szándékomban újra beavatni őt a részletekbe, ezért a kocka alakú szalvétát piszkálva bólintottam.
- Így történt - mondtam halkan. - Megérdemelte. Sőt! Talán túlságosan is udvarias voltam vele. Meg kellett volna mutatni, hogy mit jelent a tisztelet - felemeltem a fejem és megsimogattam a lányom sötét haját. - Igaz kicsim? Velünk senki nem szórakozhat. Senki - hatalmas puszit nyomtam az arcára, majd felsóhajtottam. - Mindegy. Beszéljünk valami másról - belekortyoltam a kávémba, de közben észre sem vettem azt, hogy Camille büszke pillantásokkal nézett engem.
