Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Munka kezdés előtt azonnal Camille kávézójába igyekeztem, hiszen olyan elhatározást hoztam, amit vele is meg kellett osztanom. Az úton olyan ideges voltam, hogy az egyetlen szabad helyet elfoglalva azonnal leállítottam az autót, majd bezártam és berohantam az ajtón. A takaros kávézóban elég sokan voltak, ezért a pulthoz ülve az asztalra helyeztem a fehér táskámat. Camille ide-oda sétált, rendeléseket jegyzet fel, ezért a műkörmömet piszkálva vártam, hogy időt szakítson rám. Egyre türelmetlenebbül néztem a barátnőm minden mozdulatát, miközben rájöttem arra, hogy itt valami nincs rendben. Camille a szokásosnál is nyugtalanabb volt. Fél füllel hallottam, hogy udvariatlanul szól vissza egy-két vendégnek, ezért a szemöldökömet ráncoltam, amikor vörös hajába túrva a pult mögé ért, majd felsorakoztatta a fehér tányérokat. Mielőtt megszólalhattam volna, kisírt szemmel feltette a kezét. - Ma nincs türelmem hozzád - szavakat olyan szinten vágta az arcomba, hogy hideg zuhanyként ért a beszólása. - Ne haragudj Katherine, de nem vagyok abban az állapotban, hogy az örökös nyafogásaidat hallgassam - miközben kávét főzött, végignézett rajtam, de én ott ültem megsemmisülve és enyhén széttörve.
- Mégis mi történt?
- Ne kérdezd, hogy mi történt! Veszekedtünk Mark-al! Tegnap este összepakolta a cuccait és elment otthonról! Szóval tegyél egy szívességet, és most hagyj magamra - fejével a kijárat felé biccentett, ezért nagyot nyelve az ujjaim közé fogtam a táskámat. - Ha olyan lelki állapotban leszek, akkor felhívlak - szapora léptekkel magamra hagyott, ezért szemöldökömet ráncolva megfordultam, majd megsemmisülve léptem ki az ajtón. Mark és Camille veszekedtek? Ők ketten nagyon jó párost alkottak...
Vajon mi történhetett?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A hosszú irodai asztalok egyikénél ültem. A székről tökéletes rálátást kapni a gyönyörű felhőkarcolókra és a szebbnél szebb épületekre. Normális körülmények között Mark és Camille esküvőjének részletein kéne dolgoznom...de most teljesen tanácstalan lettem. Munkatársaim ezerrel csinálták a munkájukat: volt aki gépen írt, valaki pedig folyamatosan mozgásban volt és dokumentumokat cipelt egyik pontból a másikba. Olyan is volt, aki eltűnt az étkezőben, ezért úgy döntöttem, hogy készítek magamnak egy kávét. A mai napon nagyon rosszul kezdődött: a kislányom osztályfőnöke felidegesített, Camille pedig tudomást sem vesz rólam. Talán a kávé az egyetlen dolog, ami örökké kitart mellettem.
