Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megállás nélkül zuhantam bele a szerelembe. A zuhanást csak fokozta a Daniele iránt érzett megállíthatatlan vágyam és szexuális vonzódás. Egy olyan harmóniát és vágyat éreztem iránta, amilyet eddig még nem tapasztaltam. Voltam már szerelmes, voltak fellángolások, de Daniele Morgan teljesen más érzéseket váltott ki belőlem. A hangja a kedvenc dalom lett. A tekintete a kedvenc jelenségem, ami harmóniával tölt meg. Az illata miatt úgy érzem, hogy biztonságban vagyok. Az egész férfi nem csak nélkülözhetetlen, de kifejezetten fontossá vált számomra. A közelségéből táplálkoztam és vártam a következő pillanatot, hogy láthassam. Szerelem ez? Talán ahhoz tudnám hasonlítani. Izgulok amikor rá gondolok? A gyomromból millió pillangó szeretne kiszabadulni, amikor rá gondolok. Legyengített és törékennyé tett? Talán ez is igaz. De úgy érzem, hogy érte megéri feladni mindent, amit eddig felépítettem. Mert Daniele Morgan olyan hirtelen férkőzött a szívembe, hogy onnan már nem tudtam kiszakítani.
Május első napja kifejezetten izgalommal indult, hiszen eldöntöttem, hogy a lányomat is beavatom a részletekbe. Daniele és én egy hete alkotunk egy párt, de úgy éreztem, hogy muszáj elmondanom a lányomnak, hogy az édesanyja...szerelmes lett. Chloe időben elfoglalta helyét a kerek asztalnál, ezért miközben elé tettem a gabonapelyhes tálat, a szemébe néztem. Ő csak mosolyogva kezébe vette a műanyag kanalat, majd jó nagy adag csokis golyót szórt a világoskék kerámia tálba. Én addig kávés csészével a kezemben leültem vele szembe, és figyeltem, ahogy rágcsál.
- Miért nézel így rám? - íveld szemöldökét ráncolta, vékony ajkát pedig összepréselte. Végtelen, és mély kék szemével kíváncsian fürkészte az arcomat.
- Szeretnék beszélni veled valamiről - ujjaimat a csésze köré fontam, közben a dísz gyűrűimet piszkáltam. Az ezüst színű ékszerek megcsillantak az ujjaimon, miközben ajkamhoz emeltem a poharat. Mielőtt folytathattam volna, Chloe maga alá húzta az egyik lábát, majd felsóhajtott.
- Azt szeretnéd mondani, hogy szerelmes vagy anyu? - nagy szemekkel engem nézett, ezért annyira meglepődtem, hogy kortyolni is elfelejtettem. - Hogy honnan tudom? - olvasott a gondolataimban. - Reggelente a megszokottnál többet állsz a tükör előtt. Háromszor öltözöl át, mire megtalálod a tökéletes ruhát. Mindig ugyanazt a parfümöt használod és minden reggel megkérdezed tőlem, hogy milyen a feneked a ruhában.... - felvont szemöldökkel megtámasztotta állát a kezén, majd füle mögé tűrte az egyik sötét hajtincsét. - Arról pedig ne is beszéljünk, hogy te nem is szoktál szájfényt használni... - vigyorgott.
- És...ezekből rájöttél arra, hogy tetszik nekem valaki? - túrtam hátra a hajam. - Nagyon okos vagy, te lány - nevettem zavartan. A szívem majd kiugrott a helyéről, ezért félre toltam a csészémet. - És mit gondolsz róla? - suttogtam alig hallhatóan. Jobban izgultam, mint az állásinterjú előtt. A lányom véleménye az egész jövőnkre is hatással lehet, ezért kifejezetten tudni akartam, hogy támogat, vagy sem.
- Ő is szeret téged? - hajolt közelebb. A szemét összehúzta és grimaszolt. Majdnem elnevettem magam, hiszen jelen pillanatban úgy nézett ki, mint egy mérges kerti törpe. Oldalra pillantottam, hiszen erre a kérdésre még nem tudtam a választ. Tagadhatatlan, hogy erős vonzalom van köztem és Daniele között. Az első találkozásunk óta megszületett valami, ami csak erősebb lett köztünk. Most, hogy robbant...nem tudom, hogy mennyire lesz erős ahhoz, hogy egymás mellett tartson minket.
