Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az élet néha nagyon alattomos tud lenni. Küzd azért, hogy összehozzon két embert, hogy az egymáshoz megfelelő személyek együtt legyenek. Aztán gondol egyet, keres egy ösvényt, amivel mégis elszakítja őket egymástól. Elszakítja, mielőtt rájönnének arra, hogy milyenek lennének együtt. Adott nekik egy apró kóstolót, lopott romantikus perceket, majd szétválasztja őket egymástól.
Másnap reggel kemény fejfájásra ébredtem. Nem emlékeztem sokra a múlt éjszakából, abban viszont biztos voltam, hogy eleget ittam. Voltak apró emlékek és pillanatok, amik az elmémbe vésődtek: ilyen volt Katherine gyönyörű mosolya, az illatos, szög egyenes haja és a rabul ejtő tekintete. Mint egy múzsa, aki csak azért jött a világra, hogy elvegye az eszem. Még mindig nem tudtam megfogalmazni, hogy mi változott. Valami vonzott hozzá, és ezt nem tudtam megállítani. Valami megállás nélkül azt súgta, hogy "ez a nő hozzád illik". Létezik, hogy vonzódunk valakihez, akit még alig ismerünk? Létezik, hogy érzéseket táplálunk egy olyan személy iránt, akit még nem ismerünk? Hol kezdődik a szerelem, és hol a vágyakozás? A vágyakozás az, amikor találkozik két ember és azonnal érzik, hogy rohadtul működik köztük a kémia? Mert, ha meg kéne fogalmaznom, hogy mit érzek vele kapcsolatba, akkor az pontosan ilyen lenne. A tárgyaló terembe lépésétől kezdve megbolondit a megállíthatatlan stílusával, az érzéki és vonzó tekintetével. Lehetetlen ellenállni neki, és esélytelen elfelejteni.
Viszont úgy éreztem, hogy csak ennyit kaphattam belőle. Tegnap éjszaka lezárult az izgalmas, érzéki kalandunk. A mai naptól kezdve tilos a száját és a mellét néznem! Tilos megjegyzéseket és félre érthető gondolatokat kimondanom. Tudtam, hogy nehéz lesz, hiszen Katherine az egész lényeket uralja, és minden gondolatom lefoglalja. De a mai naptól kezdve számomra nem létezik más, csak a munka, az ügyfelek és a bevétel. Azért mert egy főnök vagyok, és nem egy kibaszott idióta, aki rá van kattanva az egyik alkalmazottjára.
- Szerintem sokkal jobban tetszik a bulizós éned - Lorenza egy csésze kávéval a kezében megállt mögöttem és elképedve végignézett rajtam. Én csak rosszallóan felvontam a szemöldökömet. - A vasalt öltönyöd miatt úgy gondolom, hogy munkába mész - emelte ajkához a poharat. - Mondhatok valamit?
- Nem - néztem vele farkasszemet. Lorenza elnevette magát. Nem vártam meg, hogy tovább csipkelődjön. Feltettem a karórámat, majd kezembe vettem a táskámat és az ajtó felé igyekeztem. Mielőtt kiléptem volna, lassan megfordultam és aprót bólintottam.
- A normális emberek egyébként is munkába járnak. Neked sem ártana hugicám. Mert az a helyzet, hogy nem foglak eltartani!
- És most tegye fel a kezét az, aki gyűlöli ezt az énedet! - rikácsolta vörös arccal, majd felém dobta az egyik díszpárnát.
- Ezt pedig vedd fel. Nyomás - rúgtam félre a párnát, majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
