Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kora hajnalban mozgolódásra ébredtem. Nem voltam az a mélyen alvó típus, ezért az ágy szélen fekve, felemeltem a fejem. Láttam, hogy a hajnal fénye már besüt a modern sötétítő rései között, ezért megtámasztottam kezem a tarkóm alatt és a sötét szobában összehúzott szemekkel figyeltem őt, ahogy ép kereket old.
Tisztázzunk pár dolgot:
Nem az a fajta férfi vagyok, akit a nők csak úgy faképnél hagynak. Az esetek többségében ez fordítva szokott történni. Általában hamar lelépek és magam mögött hagyom a gyűrött lepedőt. Túlságosan nagyképű, öntelt és irányítás mániás vagyok ahhoz, hogy valakivel leálljak ismerkedni. Vannak saját szabályaim, amiket mindig betartok. És mikor nem tartottam be először? Természetesen az éjszaka, amikor megdugtam egy gyönyörű, de veszélyesen okos nőt. Az éjszaka történtek még mindig előttem voltak, ezért vártam, hogy kitisztuljon a fejem és tisztán lássak. Viszont enyhe csalódást éreztem akkor, amikor megpillantottam Katherine fedetlen, karcsú, mézre emlékeztető hátát. Az ágy szélén ült, ezért az arcát nem láthattam. Hosszú, selymes haját oldalra söpörte, miközben összekapcsolta a fekete melltartóját. Ennek a mozdulatnak köszönhetően megpillantottam egy pillangót ábrázoló tetoválást a fedetlen lapockáján.
Önelégült mosolyra húztam az ajkam, hátra túrtam a sötét hajam, majd megnyaltam az ajkam szélét. - Csodálatos tetkó! - mély hangomra félbeszakította az öltözködést, de a világ összes kincséért sem fordult volna felém. Talán ez volt benne a legizgalmasabb. Tudtam, hogy gyönyörű a teste, hogy a telt ajkához illenek a mocskos szavak, de nem tudtam, hogy milyen az arca valójában.
- A tiéd is nagyon szép!
- Szóval emlékszel rá? Biztos vagyok abban, hogy soha nem fogod tudni kiverni a fejedből - érintettem meg a csípőm vonalán található kártyalapokat. A fekete paklik egymás mellett voltak, körvonalait pedig egy tűz ölelte körbe.
- Egyébként a hangod alapján jó pasi vagy. Kár, hogy nem láthattam az arcodat! - magára húzta az arany színű ruháját, de én túlságosan kíváncsi voltam ahhoz, hogy elengedjem. Nem voltam az a ragaszkodó típus: ami könnyen jön, az könnyen megy. Mindig így láttam a dolgokat és beleértve a nőket is. Természetesen ha nem lennék megáldva azzal a külsővel, amivel...akkor nem lennék egy beképzelt idióta. Viszont tisztában voltam az adottságaimmal, a szemem színével és a hangommal is. Elég mosolyognom ahhoz, hogy megkapjak egy nőt éjszakára. Viszont Katherine-el töltött intenzív és erotikus éjszaka után megfordult a fejemben az, ami eddig még soha:
- Szeretnélek jobban megismerni! - bársony párnámat a fejem alá igazítottam, de a félhomályban ő csak visszafogottan kuncogott. Miután a keskeny testére húzta az arany színű ruhát, a dohányzóasztalhoz sétált és a kezébe vett egy tollat. - Remélem, hogy a számod tervezed megadni.
- Ez most nem talált be, nagyfiú - vágta rá, majd elfordította a fejét és kilépett a hotel szobám ajtaján. Nem maradt utána más, csak az összegyűrt lepedő és egy olyan emlék, amit talán soha nem leszek képes kiverni a fejemből.
