Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
2020, Olaszország (Április)
Egy hónappal ezelőtt:
- Nagyon vigyáz magadra Londonban! - Lorenza könnyes szemmel ölelt magához, miközben a hatalmas kőfal mellett várakozott rám a sárga taxi. A bajszos férfi morogva dobta bőröndömet a csomagtartóba és karóráját fürkészve tárta szét a kezét.
- Meddig várjak még signor? A végén még lekéssük a repülőgépet! - fehér ingbe rejtett pocakjára ütött, ezért a nap felé pillantva puszit nyomtam a kishúgom homlokára. Miután minden teendőmet és kötelezettségemet elintéztem, azonnal váltottam egy repülő jegyet, ami ma délre szólt. Ezt pontosan így terveztem: apánk friss halála után támogattam a húgomat, a bátyám nevére írattam a birtokot és elvégeztünk pár felújítást rajta. A családom birtoka végre újult erővel élvezheti a meleget, fagyot és a tavaszt is. Nem létezik olyan csapadék ami tönkre tenné a tetőt, vagy beáztatná a falakat.
- Mennem kell, kicsim - toltam el magamtól, de ő ragaszkodóan a kockás pólómba markolt. A homokos útról szinte megállás nélkül szállt fel a por, hiszen csapadék nem sok esett a héten. A forró nap égette a bőrömet és új színt varázsolt nekem. Imádtam ezt az országot! Szerettem a dombos utakat, a hegyes tujákat és a citrus fákat. De számomra ez csak egy darabka mennyország az igazi álmom mellett. - Ígérd meg nekem, hogy gondját viseled anyánknak - simogattam Lorenza haját.
- Nem mehetnék inkább veled? - motyogta szomorúan. A vas kerítés túlsó oldalán megpillantottam a bátyámat, aki barna bőr nadrágban és túlméretezett fehér matróz ingben szívta a szivarkát. Tekintete semmi jóról nem árulkodott, ezért jobb ötletnek éreztem a mihamarabbi távozást.
- Ne viselkedj így! Neked itthon a helyed, Lorenza! - csóváltam a fejem. - Itt van anyánk és az önfejű bátyánk - böktem a sötét hajú férfi felé. - És ez itt az otthonod - pillantottam a gyönyörű, macskaköves út mögött rejtőzködő kőépületre.
- Apánk halála miatt hét évre jöttél haza! Már el is felejtetted, hogy van egy másik nő, aki még nálam is jobban szeret téged? - tekintetemet kereste, de fejben én már a repülőn ültem. Miután apám haláláról szörnyű hírt kaptam, azonnal haza repültem és családom mellett voltam. És ez alatt a hét év alatt megismertem egy nőt, ami egyszerre áldás és óriási nagy hiba is volt. Angela a szomszéd birtokra költözött. Eredetileg egy hosszabb kikapcsolódásra költözött Olaszországba, de egy napon megismerkedtünk. A gyász fájdalmai és a bátyámtól származó teher miatt sok meggondolatlanságot tettem. Éjszakánként összejártunk, megismertük egymást, aztán tudja az isten, hogy miért...de feleségül vettem őt. A világ egyik legszebb nője! Komolyan gyönyörű, intelligens és ravasz. Az ég színétől talán a tekintete és a mosolya volt ragyogóbb. De szerelemről szó sem volt. Csak akartam valakit, aki elfeledteti velem apámat és a fájdalmat, amit az itthon töltött hét év alatt kaptam. - Itt akarod hagyni Angela-t? - kérdezte elkerekedett szemekkel.
