Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Daniele házában töltött romantikus este nem pont úgy alakult, ahogy azt vártuk, de számunkra mégis tökéletes volt. Másnap reggel izgatottan mentem dolgozni. Miután a lányomat kitettem az iskola előtt, eszembe jutott, hogy vár rám egy küldetés, amit muszáj lesz elkezdenem: meg kell találnom a lányom apját. Számtalan okom van arra, hogy ellenkezőleg cselekedjek és ne kutassam fel. De a szívem mégis azt súgta, hogy Chloe érdekében meg kell tennem. Nem tudom, hogy mi fontosabb. A lányom, vagy a saját félelmem. Amikor Chloe apjára gondoltam, ideges borzongás futott végig az egész gerincemen. Semmit nem tudtam róla. És megijesztett a tudat, hogy egy olyan nyomozásba fogok kezdeni, aminek a végét nem láttam előre.
Egész nap kerültem Daniele-t, hiszen nem tudtam másra gondolni, csak a projekt hétre, ami a mai napon kezdetét vette. Egy hetem van arra, hogy információkat gyűjtsek a lányom édesapjáról. Ez nehezebb feladat lesz, mint gondoltam. Mégis hogy lehet egy vadidegen ember után nyomozni? Egy dologban biztos voltam! A lányom édesapjának kék színű a szeme. Ennél több információt sajnos nem tudtam róla. És több millió kék szemű férfi van, aki szóba jöhet...ezért nehéz dolog vár rám.
Alig vártam, hogy haza érjek és este nyolc órakor megigyak egy nyugtató kamilla teát. A kanapén kuporodva olvastam a legújabb híreket, amikor jelzett a csengő. Gyorsan félre tettem a pletyka magazint, majd próbáltam elfelejteni Taylor Swift körül terjengő pletykákat, majd kinyitottam az ajtót. Meglepődtem, amikor Camille állt előttem, ezért szemöldökömet felvonva, enyhén biccentettem. Nem tudtam, hogy miért keresett fel ilyen késő este, de a kétségbeesett tekintete alapján arra a döntésre jutottam, hogy mindenképpen beengedem. Miután Camille letette a táskáját, egy hajgumival felkötötte a haját, és elfogadta a teát, amit nyújtottam. Hosszú percekig csak ültünk egymás mellett. Én a saját problémáimmal voltam elfoglalva, Camille pedig szintén így érezte magát. - Elmondod, hogy mi történt köztetek? - suttogtam magam elé. A kérdésemre összerezzent, de tudtam, hogy válaszolni fog. Felém fordult, majd megfogta a kezem.
- Először is bocsánatot kell kérnem tőled! A hétvége előtt nagyon magam alatt voltam - csóválta a fejét. - Ne haragudj, hogy úgy viselkedtem veled. A legjobb barátnők vagyunk... - sóhajtotta gondterhelten. - Nem akartam neked fájdalmat okozni.
- Rendben - simogattam a vállát. - Most pedig mondd el, hogy min vesztetek össze - kértem óvatosan. - Mi történt, Camille? - fürkésztem az arcát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
