Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Szép napot kívánok! Én Sarah Parker vagyok, Daniel Morgan asszisztense. Jelen pillanatban Mr. Morgan egy fontos értekezleten tárgyal. Addig türelmét kérem! Nyugodtan foglaljanak helyet. Értesíteni fogjuk, amint Mr. Morgan időt kíván szánni magára! - egy szigorúan elegáns kosztümöt és szolid sminket viselő, szőke hajú nő a pulttal szemben található, bársony kanapéhoz vezetett minket. Én csak jobbra és balra kapkodtam a fejem, hiszen nem számítottam arra, hogy a főnök pont most tart egy fontos értekezletet. Miután a lányommal helyet foglaltam, megnéztem a karórámat ami azt mutatta, hogy tíz perce is elmúlt dél. Összeráncolt szemöldökkel a csinos nő felé pillantottam.
- Lehet tudni, hogy meddig tart az értekezlet? - kérdésem hallatán csak végignézett rajtam és megszeppenve a fejét csóválta. Úgy tett, mintha ilyet nem állt volna jogomban kérdezni.
- Erre a választ csak Mr. Morgan tudja - mondta robot stílusban. - Értesítjük önt, amint véget ér a tárgyalás - miután megfordult és kecses léptekkel az arany színű pult felé sétált, gyorsan kifújtam magam és hátra dőltem a kanapén. Ez már több a soknál! Mégis, hogy képzel megvárattatni engem? Az illem nem ezt diktálja! Nagyon nem.
- Olyan szép ez az épület, anyu - hirtelen a lányom hangja zökkentett ki, ezért sóhajtva megsimogattam a hosszú haját, majd alaposan szét néztem. A rohanás és a megérkezés közben időm sem volt felmérni az itteni stílust és az alkalmazottak ruháit. Pár pillanat alatt felmértem azt, hogy az alkalmazottak tetőtől-talpig sötétkék ruhát viseltek. Úgy tünik, hogy itt a bársony kék dominált, hiszen a modern falakat és kékre festették. Ezen kívül minden arany és fehér volt: csillogó, fehér padló, falra helyezett drága lámpák, makulátlan üveg ajtó és a pult mögött található hatalmas tévé volt jelen. A tévében pont egy olyan adás ment, ahol egy fiatal csapat egy esküvőt szervez meg. Nagy volt a hajtás, ezért akaratlanul is görcsbe rándult a hasam. Még a háttérben szóló lassú zene sem tudta elvenni a figyelmem arról, hogy feszült voltam. - Nézd milyen szép ez a szórólap! Pontosan olyan színe van mint a néni ruhájának - Khloe egy kék színű lapot helyezett elém, ezért ujjaim közé vettem, majd alaposan elolvastam:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A szórólap láttán csak jobban ideges lettem, hiszen megfordult a fejemben az, hogy én ide nem vagyok elég. Egy átlagos kategóriába tartozó, kicsi cégnél dolgoztam. Nem volt saját irodám, a kávét pedig magunk vettünk, hiszen a cég azt sem állta. Jól érezhető volt, hogy a Luxury Event a legjobbak, legjobbja. Nem csak az itt dolgozókon lehet látni az illemet, az önbizalmat, de magán a helyszínen is érezni lehetett azt, hogy nem kispályások. Még csak most tudatosult bennem az, hogy milyen színvonalas céghez jelentkeztem. Gyorsan kihúztam táskámból az önéletrajzomat és gyorsan átolvastam. Otthon nem vettem észre az apró hibákat, de a kék kanapén ülve egyre jobban éreztem azt, hogy ilyen önéletrajzzal esélyem sincs. - Ne izgulj, anyu. Nagyon ügyes leszel - Khloe egy puszit nyomott az arcomra, majd összehajtotta az egyik szórólapot és a táskájába helyezte.
