Egy álarcos bálon találkoztam a férfival, aki megváltoztatta az életem. Titokzatos álarca alatt csillogott a tengerkék szeme. A szabályos arcéle, és a mosolyra húzódó ajka párbajra hívott. "Nem adhatom meg magam" - hajtogattam, lassú tánc közben, és...
Hali! Ne haragudjatok, hogy ideiglenesen letöröltem ezt a történetet. Volt egy időszak, amikor úgy éreztem képtelen vagyok folytatni, vagy egyáltalán bármit is írni, ezért hülyeségből letöröltem. Inkább dühből, ez őszintébb. Azóta rájöttem, hogy sokan szeretitek, és várjátok a folytatást. Szeretnék részeket hozni, és illő módon befejezést adni majd a történetnek. Szóval kellemes olvasást kívánok a maradék részekhez!♥️ _________
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A régi ókori, a görög de még a latin mesékben is jelen volt a romantika, a szerelem és a hatalom vágy. Mindnél láttuk, hogy a fájdalom jelen van. Hol jobban, hol pedig kevésbé. A saját bőrömön tanultam meg, hogy a szerelem erős. Szeretni annyit jelent, mint feladni mindent, és ennek az érzésnek szentelni az egész életet. Most, hogy magam mögött hagytam egy történetet, rájöttem pár dologra. Ha szeretünk, kockáztatunk. Ha merünk szeretni, a mélybe zuhanhatunk. Kockázatok, félelmek, szenvedélyek. Az ember akkor teszi ki magát a legnagyobb fájdalomnak, amikor enged a szerelem kopogásának.
- Menj előre! Ez a te estéd! - Paolo megveregette a vállamat, bár nem volt erőm belépni. Az álarcos bál javában zajlott, én pedig elkéstem. A terem bejáratánál ácsorogva elkapott egy furcsa érzés. Minden ezen a helyszínen kezdődött. Álarcban és sötét öltönyben állva megérintettem a díszes falat, kezemmel végig simítottam a felületét. Minden ezen a helyen kezdődött. Éreztem az ereimben, a szívemben az izgatottságot. Furcsa lámpa láz kerülgetett, a tenyerem izzadt. Ó, uram! Itt ismertem meg a szerelmet! Itt ismertem meg a nőt, aki az egész életem megváltoztatta. Mi ez, ha nem isteni ajándék? Most évekkel később ott állhatok, ahol az életem valójában elkezdődött.
- Furcsa újra itt állni. Egyszerre tesz boldoggá és elképesztően szomorúvá is - az emlékek gyorsan száguldoztak és pofonként csattantak az arcomon. Furcsa volt. - Tudod, hogy mi történt itt? - egyik kezemet zsebre csúsztattam, majd a fivérem szemébe pillantottam, akinek arcát bordó álarc takarta. Paolo igazából nem akart eljönni. Én pedig nem akartam egyedül érkezni. Végülis jól tette, hogy elkísért engem. Igazán kitett ma magáért. Elegáns volt, jóképű és titokzatos. Ezért előnyös, amikor az ember álarcot visel; senki nem ismeri fel. - Itt ismertem meg őt! - fordultam a táncoló emberek felé. A zene halkan szólt, a férfiak táncra hívták a hölgyeket, akik gyönyörű, csillogó ruhákban elfogadták. Elképesztő volt a hangulat, de minden más volt. - Itt ismertem meg a nőt, aki elrabolta az egész életem - gyomorgörccsel beléptem a hatalmas boltíves ajtón. Rengetegen táncoltak, ezért könnyen elvesztem az emberek között. Nem tudtam, hogy mit keresek. Terv és célok nélkül érkeztem. Elindultam a pult irányába. Minden úgy történt, mint azon az estén. Helyet foglaltam a kivilágított alkoholos üvegekkel szemben, a keskeny tükörben a saját tükörképem nézett vissza rám. Nem láttam mást, csak egy szerelmes, összetört férfit. Bevallottam magamnak, hogy az voltam. Reménytelenül ültem, egy pohár Martinit kértem magamnak. Miután kiadták, szemezgettem az arany színű folyadékban összekoccanó jégkockákkal. Aprót kortyoltam az italból, kicsit magamhoz térített, de a helyzet nem volt jobb. Magam sem tudom, hogy miért jöttem ide. Menekülni akartam a fájdalmak elől, de közben észre sem vettem, hogy ez egy zsákutca. Oldalra pillantottam, mintha isten azt súgta volna, hogy tegyem meg. Emlékszem, hogy ujjaimmal a hideg pohár felületét simítottam, amikor jobbra fordítottam a fejem. Lélegzetem is elállt, amikor megpillantottam őt. Nagyot nyeltem, azt hittem, hogy csak a képzeletem játszik velem. Ez nem képzelet volt, ez a gyönyörű valóság. Katherine ugyan azt a ruhát viselte, mint a megismerkedésünk estéjén. Ugyan az az álarc takarta az arcát, ezért ezer nő közül is felismerném őt. Éjfekete haja nagy hullámokban omlott a vállára. Nagyot pislogtam, óvatosan figyeltem őt. Telt melle kibuggyant a ruha alól, a csapos pedig azt figyelte. Emlékszem, hogy ugyan ezen a helyen, ugyan ennél a pultnál szólítottam le. Mit is mondtam neki?
